Dávid Ibolya (MDF)

1995. december 5.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A szakmai viták nagy része az általános vitában csúcsosodott ki, és ez így is van rendjén. Mire elérünk a részletes vitához, addig az indítványaink egy jó részének a sorsa eldőlt, hiszen több bizottsági szűrőn keresztülmentek, a bizottságok vagy támogatták ezeket, vagy nem; de részben eldőlt a sorsuk.Módosító javaslataink egy részét a többség támogatta; a módosító indítványok másik része olyan, ahol többségében tudomásul tudjuk venni azt, hogy a kormányzó pártok másként gondolták ennek a javaslatnak az elkészítését, mint mi. Vannak azonban ennek a törvényjavaslatnak olyan részei a bizottsági javaslatok után is , amelyben úgy gondolom, ha leszavazta is a kormánytöbbség a javaslatainkat, mindenféleképpen szóvá kell tennünk. Ezek a kérdések azok, amelyeket én a Házszabálynak való megfelelőség körébe sorolnék, és hozzáteszem, hogy minden ilyen javaslatunkat a nemzetbiztonsági bizottság és az alkotmányügyi bizottság többsége is leszavazta.

Egyetlen olyan javaslat maradt, a 104. pontban megfogalmazott indítványom, amelyben az alkotmányügyi bizottság nem döntött, restanciába helyezte, az emberi jogi, a honvédelmi és a nemzetbiztonsági bizottság pedig nem támogatta ezt a javaslatot.

A javaslat lényege, hogy ha a nemzetbiztonsági szolgálatok országgyűlési képviselőre vagy vele közös háztartásban élő hozzátartozójára vonatkozóan információgyűjtő tevékenységet kezdenek, e tényről a miniszter tájékoztatja a bizottság elnökét vagy alelnökét. Ebben a körben a 102. számú módosító javaslatot elfogadták a bizottságok, melyet Boross Péter képviselő úr nyújtott be. Ő azt javasolta, hogy ne csak a bizottság elnökét, hanem "és alelnökét" is értesíteni kelljen erről a vizsgálatról, információgyűjtő tevékenységről.

(12.30)

Ennek kapcsán az alkotmányügyi bizottságban fölvetődött az a kérdés, amivel én indokoltam a 104. számú javaslatomat. A Házszabály jelenleg a bizottság elnökét egyenlőnek tekinti a bizottsági tagokkal, tehát ő egy olyan személy, aki első az egyenlők között, de a bizottsági elnököknek nincs a Házszabály alapján olyan többletjogosítványuk, amely alapján ők különféle információk birtokában lehetnek, amit nem osztanak meg a bizottsági tagokkal. Ezért jelentett nekünk nehéz problémát, hogy a bizottság elnökét vagy alelnökét, a bizottság elnökét csak vagy a bizottságot kelljen értesíteni erről a kérdésről. Hiszen ez a fajta javaslat egy új intézményt teremtene meg, mert ha az a célja ennek a javaslatnak, hogy a bizottság elnöke és alelnöke vagy alelnöke, teljesen mindegy a megkapott információt nem oszthatja meg a bizottsági tagokkal, akkor ez egy idegen test a Házszabályunk általános rendelkezéseihez képest. Akkor viszont elvarratlan ez a szál, és tovább kellene vinni a gondolatot, hogy hogyan oldható meg az, hogy olyan információk és tények birtokába kerülhet egy bizottság elnök vagy alelnök, amit nem tud megosztani a bizottsági tagokkal. Ha az a cél, hogy a bizottság elnöke, aki az információt megkapta, ezt az információt tovább tudja adni a Házszabály általános szabályai szerint, akkor csak a bizottságot kellene értesíteni, hiszen arra kialakult szabályok vannak, hogy a bizottsághoz érkező információkról az elnök milyen módon szóban, írásban vagy egyéb módon tájékoztatja a bizottság tagjait. Valószínűleg nem ez volt a jogalkotó célja, és itt be akarta fejezni az információáramlást, meghagyni ezt a bizottsági elnöknek vagy alelnöknek.

Még egy fontos kérdés felvetődött. Nagyon örülök, hogy a miniszter úr elfogadta azt a javaslatot, hogy garanciális szempontként kerüljön bele, hogy mindig ellenzéki lehessen a nemzetbiztonsági bizottság elnöke. Azonban ez azt is feltételezi, hogy az alelnöknek vagy adott esetben az alelnököknek ezt sem lehet tudni, mert ezt is csak egy szóbeli megállapodás szabályozza nyilván kormányzó pártiaknak kellene lenni. Ha vagylagosan marad meg ez a szöveg, ez azt jelenti, hogy a miniszter úr eldöntheti, hogy adott kérdésben a kormányzó párti alelnököt vagy az ellenzéki elnököt értesítse-e. Miután az alkotmányügyi bizottság észlelte azt, hogy sehogy nem teremthető meg az összhang a Házszabály általános rendelkezéseivel, ezért a legközelebbi alkotmányügyi bizottsági ülésen fogunk erre a kérdésre visszatérni, és próbálunk a Házszabálynak megfelelő módosító javaslatot előterjeszteni.

Az ugyanebbe a fejezetbe tartozó 116. számú módosító indítványomat is szeretném most indokolni. A törvényjavaslat 19. §-ának (1)-(7) bekezdései szabályozzák azt, hogy a nemzetbiztonsági bizottság milyen eljárás következtében alakulhat meg. Az én módosító indítványom a teljes 19. § elhagyására irányul. Megítélésem szerint ez egy olyan kérdés, amelyet nem szabad a nemzetbiztonsági törvényben szabályozni, illetőleg mielőtt a nemzetbiztonsági törvény ezt szabályozza, ezt a kérdést a Házszabályban kellene szabályozni. Ugyanis az alkotmány 24. § (4) bekezdése azt mondja, hogy "az Országgyűlés működésének szabályait és tárgyalási rendjét házszabályban állapítja meg".

1994 szeptemberében, amikor az új Házszabályt elkészítette az Országgyűlés, két dologról döntött. Az első a Házszabály formája vagy műfaja, hogy milyen formában alkotja meg a Házszabályt. Miután az alkotmány a formára, erre a műfajra nem ír elő semmiféle kötelezést, dönthettünk volna úgy, hogy ezt törvényben szabályozzuk, de az Országgyűlés úgy döntött, hogy országgyűlési határozatban kívánja ezt szabályozni. Nem a véletlen hozta ezt a döntést, hiszen évekig tartó vita előzte meg a műfajra vonatkozó vitánkat, hiszen az Országgyűlés szuverenitásának egyik biztosítéka az, hogy ez ne törvény legyen, hanem országgyűlési határozat, hogy egyetlen kicsi aktus erejéig se rendelődjék alá az Országgyűlés Házszabálya a végrehajtó hatalomnak. Nagyon örültünk, amikor az új parlament egyetértett velünk abban, hogy ez országgyűlési határozati forma legyen. Ugyanakkor szeptemberben nemcsak a formájáról döntöttünk, hanem a tartalmáról is.

Hogyan konkretizálódik az alkotmány 24. §-a, melyek a működés szabályai és mi az Országgyűlés tárgyalási rendje? A Házszabály szabályozási tárgya ha megnézzük a tárgymutatóban kezdődik az Országgyűlés megalakításának szabályaival, szervezetének taglalásával, melyből a bizottságokról szóló IV. fejezet nagyon fontos e körben. A bizottsági fejezet főbb címei: az állandó bizottságok létrehozása, az állandó bizottságok hatásköre, a bizottságok megalakítása, a bizottsági tagok, az ideiglenes bizottság, az eseti bizottságokra vonatkozó külön szabályok és a vizsgálóbizottságokra vonatkozó külön szabályok. A Házszabály 28-tól 37-ig terjedő szakaszai tartalmazzák a bizottságokra vonatkozó fő- és külön szabályokat, az általános és speciális szabályokat. E részletes szabályozás egyike sem tartalmaz utalást arra, hogy az Országgyűlés mikor, milyen esetben térhet el egyáltalán eltérhet-e a házszabályi rendelkezéstől.

A Házszabály negyedik részének IV. fejezete szabályozza a különleges eljárásokat. Ezek: a költségvetési törvény eljárása, a nemzetközi szerződés, a kivételes eljárás és a mentelmi és összeférhetetlenségi szabályok. A Házszabálynak van egy speciális szabálya ez a 140. § , amely a Házszabálytól való eltérést kivételesen, egyedi esetekben, négyötödös szavazattal engedi meg. E garancia is azt szolgálja, hogy azért szabályoz a Házszabály, hogy ettől ne lehessen eltérni.

Nem ugyanolyan többséggel tér el a Házszabálytól az Országgyűlés egyedi esetben sem, mint amilyen többséggel hozta meg magát a Házszabályt. Mert a jogbiztonság, a kiszámíthatóság fontos alapelv, és ezért négyötödös szavazat kell egyedi esetben. Szervezeti, eljárási kérdésekben nyilván még ezt a kivételességet sem engedi meg a Házszabály, és nem is rendelkezik erről. Az én megítélésem szerint itt a kör bezárult. Tehát nincs az Országgyűlésnek külön eljárása a Házszabályon kívül.

A Házszabály 29. §-ának (1) bekezdése rögzíti az állandó bizottságokat. Azt mondja, hogy az állandó bizottságok, melyek az alkotmányban, más törvényben és Házszabályban meghatározott hatásköröket gyakorolják. Erre a szakaszra hivatkozott a miniszter úr még az általános vitában is. Megítélésem szerint ez azt jelenti, hogy törvény is határozhat meg hatáskört és feladatot. Így jártunk el a miniszter úr által is hivatkozott honvédelmi törvény esetében. A honvédelmi törvény 6. §-a feladatot állapít meg a már házszabályszerűen megalakult állandó bizottságunknak. Azonban e feladatmeghatározásnál is ügyelni kell a törvényhozónak arra, hogy a feladatmeghatározás a Házszabály egyéb rendelkezéseivel összhangba hozható-e. Tehát csak olyan feladat állapítható meg az állandó bizottságnak, mely összhangban áll a Házszabállyal, amit az alkotmány 24. § (4) bekezdése a Házszabályra utal, azt azonban külön törvény nem szabályozhatja. Mert a törvény így elvonná a Házszabály alkotmányban biztosított szabályozási tárgyát és jogát.

Gondolják meg: ha törvény szabályozhat eltérően a Házszabálytól, akkor talán azt is ki kellene mondani, hogy feles törvény mégsem szabályozhat, de kétharmados törvény szabályozhat; tehát egy káosz keletkezne, és a mindenkori parlamenti többségi döntés ellen hathatna az, ha akár egy feles törvényben ellenkező eljárást lehetne megállapítani, mint amit a Házszabály szabályoz.

A nemzetbiztonsági bizottsági és most már, a módosító javaslatok ilyen stádiumában mondhatom, hogy a honvédelmi bizottsági eljárás is ebbe a körbe tartozik, a megalakításra vonatkozó szabályokat szabályozza ez a javaslat. Azonban az általános jelöléstől eltérő módon új fogalmakat vezet be, és ez a fogalom a jelölés érvényessége, és az általános döntéstől és határozathozataltól eltérő határozathozatal biztosítja azt, hogy az Országgyűlés elnöke vagy a nemzetbiztonsági bizottság többségi döntéssel dönthessen egy képviselő tagságáról, hogy lehet-e a nemzetbiztonsági bizottságnak a tagja. Hiszen a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója készít egy szakvéleményt. Megállapítja, hogy egy, a frakciója által jelölt képviselővel szemben kockázati tényező merült fel, ezért nem alkalmas a bizottságba.

(12.40)

Ha a frakciója úgy dönt, hogy ez egy jelentéktelen dolog és ennek ellenére fenntartja a képviselő jelölését, akkor a képviselő jelöltségéről az Országgyűlés elnöke vagy a bizottság többséggel szavaz. Ez az én megítélésem szerint nagyon idegen test egy többpárti parlamentben.

És ez az értelmezés rávilágít még egy problémára. Ha kockázati tényező áll fenn, nyilván ezt a végrehajtó hatalom egyik szerve egy szakvéleményben állapítja meg. A benne foglaltak biztonsággal nem állapíthatók meg, független szerv előtt nem megerősített, és nem is erősíthető meg, mert még bírói kontroll sincsen. Ezt követően hozza meg a döntést az országgyűlési képviselő felett a bizottság többsége vagy az Országgyűlés elnöke.

Még egy dologra szeretnék kitérni, és ez a Házszabály 13. §-a, amelyre a miniszter úr az általános vitában is hivatkozott: a Házszabálynak van egy olyan rendelkezése, hogy amennyiben a törvény kivételt nem tesz, Országgyűlés tisztségébe, bizottságába bármelyik képviselő megválasztható. Ebből a logikából következhet az, hogy törvény kivételt tehet; erre ad felhatalmazást a Házszabály.

A jogalkotó eredeti szándéka szerint ez az országgyűlési tisztségek és tagságok együttes viselésének kizárására vonatkozott például miniszterek és államtitkárok. A jogalkotási törvény 7. §-a szerint, ha a képviselő miniszterelnök, miniszter, politikai államtitkár, nem lehet országgyűlési képviselő, elnök, alelnök, jegyző és bizottság tagja. Tehát vannak olyan szabályok, amelyek összeférhetetlenségeket állapítanak meg, ezért meg kellett tenni ezt a fajta kivételt. Tehát hogyha a jogalkotó eredeti szándékáról akarunk beszélni, akkor az erre irányul.

Ha azonban megpróbáljuk tágan értelmezni, szó szerinti szövegezésében azt, hogy mit jelent, hogy kivételt tehet törvény, akkor maximum azt tudjuk ebbe belemagyarázni, hogy tartalmazhat egy törvény kivételt; például valamilyen kizáró körülményt vagy feltételt. Azonban az országgyűlési képviselőre vonatkozóan, ha a kivételt el is fogadom, de hogy ezt a kivételt hogyan, milyen eljárásban teszi meg a Ház és milyen működési formában fogja ezt az eljárást szabályozni, ezt akkor is csak a Házszabályban tudná megtenni. Még ha el is tudnám azt fogadni, hogy a törvény kivételt állapíthat meg, de hogy ezt milyen eljárásban teszi, ezt csak Házszabályban lehetne szabályozni.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)