Gyuricza Béla (Fidesz)
DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Két gondolatban szeretnék ebben a szakaszban csatlakozni a vitához. Az 57. folyószám alatt módosító javaslatként nyújtottam be a 10. §-nak egy új megfogalmazását. Erről szeretnék nagyon röviden szólni.Azt hiszem, alapvetően, amikor az általános vitát lefolytatta a parlament, akkor több képviselő kifejtette, hogy ebben az elhúzódó törvény-előkészítő folyamatban a parlament is és az előterjesztők is szerették volna érvényre juttatni a demokratikus jogállam azon garanciáit, amelyeket a rendszerváltozást követő ötödik-hatodik évben, azt hiszem, természetes egy ilyen, a titkosszolgálatok tevékenységét szabályozó törvényben is rögzíteni. Ugyanakkor valamennyien felvetettük, hogy természetszerűleg itt a cél az, hogy ezen szolgálatok hatékonyan működjenek, és az sem egy utolsó, hogy ezek a szolgálatok összességükben gazdaságosan működjenek.
Én most a három, az általános vitában általam is említett követelmény közül a hatékonysággal kapcsolatban kívánok szólni, hiszen a 10. § új megfogalmazása, amely az 57. folyószámon szerepel az előterjesztésben, alapvetően azt szolgálta volna engedjék meg, hogy nagyon röviden ismertessem , hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységük végrehajtása során az ország nemzetbiztonságára vonatkozó információkat eljuttatják a kormány nemzetbiztonsági kabinetjéhez, minősített állapotban a Honvédelmi Tanácsához, és nyilvánvaló, hogy akkor ez a szervezet feltétlenül kell hogy rendelkezzen olyan munkaszervvel, amely elvégzi az információk elemzését, értékelését és tájékoztatását, és amikor szükséges, akkor a döntés-előkészítéshez ezt megteszi.
(12.50)
Annál is inkább javasoltam ezt, hiszen a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével számos fejlett nyugati demokráciában hasonló módszerek működnek, hasonló mechanizmusok léteznek, és azt hiszem, hogy az elmúlt néhány év számunkra is adott egy olyan tapasztalatot, amely mindenféleképpen szükségessé teszi, hogy ezek az információk olyan helyen kerüljenek feldolgozásra és talán itt volt a viták kapcsán is egy kis félreértés , hogy ez nem lehet közvetlenül az irányító miniszter alárendeltségében.
Nyilvánvaló, hogyha egyszer békés körülmények között a nemzetbiztonsági kabinet a legfelsőbb olyan szervezet, amely elemzi mindazokat az információkat és döntés-előkészítést végez tulajdonképpen , amelyek a nemzet biztonsága szempontjából meghatározóak, akkor itt ebben a munkaszervezetben törvényileg előírt személyeknek kell mindenféleképpen dolgozniuk.
Ma is létezik, ismert egy ilyen munkacsoport, amely ezt a feladatot végzi, azonban ez a munkacsoport nem törvényileg rögzített. Ez a munkacsoport a kormányrendelet által létrehozott, illetve miniszteri utasítás által létrehozott szervezet, amely megnehezíti ennek a működését. Ha már egyszer az alkotmány előírja, hogy minősített állapotban a Honvédelmi Tanács dönt nagyon-nagyon fontos nemzetbiztonsági kérdésekben, mint említettem volt, békében pedig a nemzetbiztonsági kabinet, mint ahogy történt ez most is néhány hónapja a törvény-előkészítés időszakában, akkor miért fosszuk meg magunkat attól, hogy egy legmagasabb szintű törvényben rögzítsük azt a munkaszervezetet, amely hivatott arra, hogy az összegyűjtött információt szakmai szempontból, felelőssége teljes tudatában feldolgozza, függetlenül attól, hogy milyen összetételűek a kormányok, ki felügyeli éppen ezeket a polgári vagy éppen a katonai titkosszolgálatokat? Ez azt hiszem, ettől teljesen független.
A másik nagyon lényeges dolog, hogy a leendő szándék is az volt egyébként, hogy a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével kicsikét azt is próbáltuk elemezni, hogy az új alkotmány készítése során a koncepcióban ott is megjelenik, hiszen ha körbenézünk a környező országokban, akkor láthatjuk, hogy általában a nemzetbiztonsági vagy nemzetbiztonsági és védelmi parlamenti bizottságok rendelkeznek olyan, és a kormány is rendelkezik olyan titkársággal, tájékoztató irodákkal, vagy melyik államban minek nevezik, amelyek folyamatosan működnek. Ezt pedig törvényileg lenne célszerű szabályozni.
Összességében tehát az volt a szándék, és itt a 10. §-ra ilyen értelemben tettem javaslatot, hogy a hatékonyság érdekében, amelyet így is, úgy is meg kell csinálni, csak lehet, hogy nem törvényileg lesz majd, ha ez nem kerül így elfogadásra természetszerűleg, akkor pedig a kormány vagy rendeletben, vagy pedig a miniszter kénytelen utasításban. Természetesen ennek a hatása más, mint hogyha a parlament törvényben és kétharmados törvényben szabályozná.
A második gondolattal nagyon röviden szeretnék csatlakozni a Dávid Ibolya képviselő asszony által elmondott gondolathoz. Hiszen ez is a nemzetközi tapasztalatok alapján jelentkezik, és azt hiszem, ahogy miniszter úr most itt fejtegette ezzel kapcsolatos véleményét, hogy tulajdonképpen még lebeg ez a garancia, hogy a bizottság, a bizottság elnöke vagy alelnökei.
Én azt hiszem, ha már egyszer ilyen komoly ellenőrzésen keresztülmennek a bizottság tagjai, mint ami a javaslatban szerepel, akkor egy fél percig sem volna szabad a parlamentnek azon gondolkodni, hogy itt különbséget tegyen, amikor a parlamenti ellenőrzés során arról van szó, hogy a bizottság vagy a bizottságból csak az elnök vagy az alelnökök.
Én azt hiszem, hogy pont a garancia az, amely feltétlenül megadná azt, mindenféle feltételezéstől esetleg mentesítené, hogy ezek a szolgálatok szakmai szempontból, az ország nemzetbiztonsága szempontjából végezhessék feladatukat, és ebben talán még attól sem kellene félni, hogy sok esetben ülésezik a nemzetbiztonsági bizottság ilyen esetben. Tessék egy picikét végignézni a világban! Vegyük az Egyesült Államokat, vagy bármely más államot, elég gyakran üléseznek, főleg olyankor, amikor a nemzetközi események vagy az adott ország körzetében felgyorsulnak a politikai események, akkor a nemzetbiztonsági bizottság szinte majdhogynem folyamatosan ülésezik, ha szükséges az ellenőrzés és a tájékoztatás miatt.
Az általam javasolt, visszatérek erre a 10. §-ra, viszont lehetőséget biztosítana arra, hogy ez egy folyamatosan a kormány mellett működő szakmai szerv, amely adott szituációban ellátja a kormányt is és a parlamenti ellenőrzést végző bizottságokat is, vagy adott esetben, minősített esetben a Honvédelmi Tanácsot, ahogy ezt az alkotmányunk rögzíti.
Én tehát mindenféleképpen még most is, függetlenül attól, hogy a bizottsági tárgyalások során a módosító indítványoknak ebben a szakaszában van néhány, amely elfogadásra került, mind a hatékonyságot és a gazdaságosságot szolgálja, mint említettem, azonban kicsit úgy érzem, hogyha nincs meg a törvényben az a munkaszervezet, amelyről most szóltam, akkor csonka lesz ez a tevékenység ilyen szempontból, hiszen akkor megvalósul az, hogy oda kell adni a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter alárendeltségébe, vagy valahol működtetni kell, vagy pedig légüres tér, amely, azt hiszem, számomra egyértelmű, hogy működőképesség szempontjából bonyolult lesz.
Mindösszességében ezt szerettem volna itt elmondani, és változatlanul kérni, főleg azokban a kérdésekben, amelyeket a miniszter úr úgy említett, hogy tulajdonképpen még lebegnek, hogy esetleges egyeztetett módosító indítványokkal talán a törvényben ilyen szempontból feltétlenül célszerű lenne figyelembe venni. Köszönöm szépen a türelmüket.