Csákabonyi Balázs (MSZP)

1995. december 5.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntető törvénykönyv módosításáról szóló T/548. számú törvényjavaslat már hosszú hónapok óta a tisztelt Ház asztalán fekszik. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat megvitatása és az esetleges módosító indítványokkal történő elfogadása időszerűvé vált.Kodifikációs kötelezettségeinket több összetevő is indokolja, így külön is kiemelést érdemelnek azok a nemzetközi kötelezettségek, amelyek az azokhoz kapcsolódó tagországok belső jogrendjének felülvizsgálatát írják elő. Gondolok itt elsősorban az Európa Tanács tagállamai állam- és kormányfőinek az 1993. október 7-ei bécsi csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatára, valamint azokra a korábbi nemzetközi egyezményekre, amelyekhez csatlakoztunk és ennek következtében a büntetőjogszabályokat már megalkottuk, azonban azok az eltelt hosszú évek folyamán pontosításra, felülvizsgálatra szorulnak.

A törvényjavaslat benyújtását indokolják továbbá azok a tények, amelyek az elmúlt években egyre jelentősebben jelennek meg életünkben; azokra a negatív jelenségekre gondolok, amelyek a rasszizmus különböző formáiban nyilvánulnak meg.

Ezek a jelenségek társadalmunkban értetlenséget, ellenérzéseket és felháborodást váltanak ki. Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy az ezekkel szembeni fellépések, sajnos, nem tekinthetők elég határozottnak és egyértelműnek. A közelmúltban jogászi berkekben is számos vita zajlott le arról, hogy a hatályos büntetőjogi szabályozás elégséges védelmet nyújt-e a társadalomnak, bűnüldöző szerveink rendelkeznek-e azzal a törvényi háttérrel, amelynek segítségével a büntetőjogi felelősségrevonás e cselekmények elkövetőivel szemben egyértelműen biztosított.

A vitában érvek és ellenérvek hangzottak el, amelyek lényege az, hogy az elemzők egyik csoportja a jelenlegi törvényi szabályozást megfelelőnek és elégségesnek tartja, míg a másik nagy csoport ezt az álláspontot nem teszi magáévá. Mi magunk is az utóbbi álláspontnak vagyunk a támogatói, annál is inkább, mert a kialakult gyakorlat, ami a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás egyes szerveinek elbizonytalanodását mutatja, az utóbbi álláspontot támasztja alá. Azt, hogy mennyire napi és gyakorlati probléma ez, ma már különösebben igazolni nem kell, mert a tények önmagukért beszélnek.

A Magyar Köztársaság elnöke már hosszabb idő óta szorgalmazza a kérdés megoldását. Indokoltan hívta fel a figyelmet a meglévő helyzet változtatásának igényére és annak lehetőségeire is.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat e kezdeményezés kodifikált változata, amely képviselőcsoportunk megítélése szerint is kellő lehetőséget nyújt a törvényalkotásnak ahhoz, hogy a büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit jó irányba módosítsa.

A benyújtott törvényjavaslat kis terjedelmű, azonban jelentősége a fent vázoltak szerint is igen nagy. Mindössze hét szakaszban kívánja összegezni és megoldani a problémákat. Az 1. §-ban a hatályos Btk. 155. §-a (1) bekezdésének újraszabályozását szorgalmazza, amelynek során a genocídium egyezmény 2. cikkébe felvett elkövetési magatartást pönalizálja és ezzel egyértelművé teszi e bűncselekmény törvényi szabályozását.

A javaslat 2. §-a a büntető törvénykönyv 157. §-át kívánja felváltani új és bővebb szabályozással, ami a nehezen alkalmazható jelenlegi szabályozást akként váltja fel, hogy az apartheid elleni egyezmény 2. cikkében meghatározott, valamennyi ilyen jellegű bűncselekmény üldözhetőségét teszi lehetővé, mégpedig akként, hogy az egyes kiemelkedő veszélyt jelentő cselekményeket, illetve azok elkövetési magatartását külön is szabályozza, míg a kisebb súlyú elkövetési magatartások tekintetében keretjogszabályként került megfogalmazásra.

A javaslat 3. §-a új bűncselekményként vezeti be a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport tagjai elleni erőszak bűntettét. Ez a törvényi tényállás a hatályos szabályozással szemben szélesebb körben vonja meg a büntetendő magatartások körét, továbbá a deliktumot a Btk. XII. fejezetében a személy elleni bűncselekmények között helyezi el, és ezzel feloldja a korábbi jogalkalmazói gyakorlat ellentmondásait, illetőleg megfelelően súlyos büntetési tétellel fenyegetve teremti meg az erőszak alkalmazóinak felelősségrevonását.

A törvényjavaslat a hatályos büntető törvénykönyv 212. §-át kívánja újraszabályozni, valamint kiegészíteni, amellyel az egyesülési joggal való visszaélés bűntettét módosítja. A bevezetendő új tényállás büntetni rendeli az olyan társadalmi szervezet alapítóját, szervezőjét vagy vezetőjét, amelynek célja bűncselekmény elkövetése vagy az erre történő felhívásra irányul. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a törvényhely nemcsak a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport ellen irányuló egyesület alapítóját, szervezőjét vagy vezetőjét fenyegeti, hanem minden olyan egyesület esetében megállapítható a bűnösség, amely bármely bűncselekmény elkövetésére vagy arra való felhívásra irányul. Az ilyen egyesület anyagi eszközökkel történő támogatása is bűncselekményt valósít meg. A tervezet abban az esetben is büntetni rendeli a fent már megnevezett elkövetőket, ha a szervezet formálisan, tehát bíróság által bejegyzetten nem jön létre, a gyakorlatban azonban mégis működik.

E törvényhely kapcsán megítélésem szerint a parlamenti vita során számos kérdés fog felvetődni, így elsősorban az, hogy nem korlátozza-e ez a jogszabályhely az egyesülési jogról szóló törvényben meghatározott jogokat.

Megítélésünk szerint ez a feltevés nem kellően megalapozott, mert eleve kizártnak tartjuk minden olyan egyesület, szervezet megalakulását vagy működését, amelyek mások alkotmányos jogait sértik. Megítélésem szerint bármilyen bűncselekmény elkövetésére történő egyesülés vagy az erre történő felhívás már eleve jogellenes, így az általános törvényi tiltáson túl indokolt a megfelelő szankció alkalmazása, ebből adódóan pedig ez irányú büntetőjogszabály megalkotása is.

A törvénytervezet 6. §-a a büntető törvénykönyv 269. §-ának a közösség elleni izgatás bűntettének módosítását javasolja. Az alkotmányügyi bizottság előtt folytatott vitában arra az elhatározásra jutottunk, hogy a javaslat erre vonatkozó rendelkezései módosításra szorulnak. A bizottság egyetértett abban, hogy a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései maradjanak el, mert ezek nehezen értelmezhetőek és a gyakorlatban is bizonytalanságokat okozhatnak. Ezt a megállapítást képviselőcsoportunk tagjai is magukévá tették, és mostanra megítélésünk szerint az a megoldandó feladat, hogy a 269. § (1) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartások közül a gyűlölet vagy riadalom keltésére alkalmas egyéb cselekmények elkövetése ebben a formájában benne maradjon-e a módosításban.

Megítélésünk szerint a napjainkban tapasztalható jogalkalmazási bizonytalanság megszüntetése érdekében ezekre szükség van, így vagy az előterjesztett eredeti formájában vagy pedig az azt egyértelműbbé tevő módosító javaslatok benyújtása után a tervezet e tekintetben is támogatandó.

(10.00)

( A jegyzői székben Nahimi Péter helyét Sasvári Szilárd foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésre álló idő nem elégséges ahhoz, hogy a már elmondottakon túl részletesebben is elemezzem a törvényjavaslat egészét és ahhoz sem, hogy felvázoljam azokat a pontokat, ahol erőteljes vita kibontakozása várható. Természetesen a tárgyalás jelenlegi szakaszában ebben a vitában érdemben részt venni még nem is lehet, azt azonban egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a törvényjavaslat benyújtása indokolt és időszerű volt, így megvitatását és módosító javaslatokkal történő elfogadását célszerűnek tartjuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)