Wachsler Tamás (Fidesz)

1995. december 5.

WACHSLER TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is az "és/vagy" problematikájával szeretném kezdeni. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak az a megfogalmazása, illetve a javasolt módosítása, ami úgy szól, hogy az elnököt és az alelnököt kell tájékoztatni, egy rendkívül szemérmes megfogalmazása annak a ténynek, hogy lehetséges olyan szándék, hogy nem célja a törvényalkotónak, illetve a végrehajtó hatalomnak, hogy erről a vizsgálatról ami egy országgyűlési képviselővel szemben vagy az ő környezetében elindul az adott képviselő pártjához tartozó bizottsági tag tájékozódjon.Nem állítom azt, hogy ez helyből antidemokratikus, kétségkívül lehet olyan példákat sorolni demokratikus országokból, amikor nem jogi, hanem jogon kívüli vagy a jogszabályok mögötti eszközökkel korlátozzák nem demokratikusnak tartott pártok bizonyos demokratikus jogait.

(13.10)

Hogy csak egy példát mondjak, az ország megnevezése nélkül: egy rendkívül demokratikusnak tekintett NATO-tagállam egyik parlamenti képviselőjével beszélgettem arról, hogy hogyan működnek együtt a pártok ennek az országnak a honvédelmi bizottságában. Aztán feltettem egy kérdést, amely úgy szólt, hogy a hidegháború csúcspontján vajon ennek az országnak a parlamentjében egy kommunista képviselő a védelmi bizottságban hozzájuthatott-e azokhoz az információkhoz, amelyeket a NATO működésével, főleg a nukleáris tevékenységgel kapcsolatban a bizottság megkapott. A válasz egy sejtelmes mosoly volt. Amikor még egyszer megkérdeztem, akkor azt mondták, hogy természetesen nem annak ellenére, hogy a Házszabály ezt nem tiltja.

Ebből az következik, hogy nem az a demokrácia ismérve, hogy minden képviselő hozzájuthat-e ahhoz az információhoz, hogy vele szemben folyik-e ilyen vizsgálat, avagy nem. De akkor ezt mondjuk ki! Azt gondolom, hogy az alkotmányügyi bizottságnak a még hátralévő vitája és az annak eredményeképpen kialakuló modell választ fog adni erre a kérdésre, és remélem, választ fog adni arra a problémára is, hogy Magyarország és sok más európai ország is bizonyos szempontból különbözik az angolszász demokráciáktól, mégpedig többek között abból a szempontból, hogy ezekben az országokban nem két párt van a parlamentben, hanem ennél több, amiből az következik, hogy vannak olyan pártok, amelyek elnököt vagy alelnököt delegálnak a nemzetbiztonsági bizottságba ergo értesülnek arról, ha ilyen vizsgálat kezdődik , és vannak olyan pártok, amelyek nem. Úgy gondolom, a pártok közötti egyenjogúság szempontjából is meg kell vizsgálni ezt a kérdést.

A Dávid Ibolya képviselőtársunk és a miniszter úr között folyó vitának egy másik lényeges pontja a bizottsági tagok megválasztási eljárása. Bár miniszter úr elismeri, hogy ez az eljárás jogilag nem tekinthető kifejezetten elegánsnak, de azt az érvet állítja ezzel szembe egy önmagában kétségkívül súlyos érvet , hogy ez a bizottság működése folytán olyan információkhoz fog hozzájutni, amelyeknek a kiszivárgása az ország biztonságát alapvetően befolyásolja. Ez természetesen igaz. Ha azok az információk kiszivárognának, amik ott elhangozhatnak, az semmiképpen nem tenne jót az ország biztonságának.

Elhangozhatnak mondtam, és nem véletlenül mondtam ezt, ugyanis az én megítélésem szerint ennek a törvénynek a legsúlyosabb problémája az, hogy nem ad semmiféle garanciát arra, hogy ezek a fontos információk valóban el is fognak hangzani a nemzetbiztonsági bizottság ülésén. Egy olyan új elem kerül be a magyar jogrendbe, amely információim szerint sehol máshol nem jelenik meg a magyar jogrendben. Először teremtődik meg a lehetősége annak, hogy a törvényhozó hatalom valamely képviselője vagy valamely bizottsága egyenes és világos kérdésére a végrehajtó hatalom egy képviselője a miniszter vagy valamely főigazgató azt mondhassa, hogy kérem szépen, én erre a kérdésre nem fogok válaszolni. A 16. § lehetőséget teremt arra, hogy ilyen választ kapjanak a bizottsági tagok.

Ezzel kapcsolatban módosító indítványt adtunk be amelyet a bizottságok egy része nem támogatott, a honvédelmi bizottság támogatta , amivel legalább annyit elértünk, hogy ennek kapcsán a nemzetbiztonsági bizottság egy csatlakozó módosító indítványt legalábbis tartalmilag csatlakozó módosító indítványt nyújtott be, amely ezt a lehetőséget finomítja és korlátozza, tehát bizonyos körben mégiscsak megengedi a bizottság számára, hogy hozzájussanak a kért információhoz.

Úgy gondolom, ez mindenképpen örvendetes elmozdulás az eredetileg javasolt szöveghez képest, de az alkotmányos problémát és az elvi problémát nem oldja meg. Azt az elvi problémát, azt a régi dilemmát, amely a Magyar Országgyűlésnek a működésében búvópatakként legalább öt éve figyelhető meg és bukkan elő mindig, hogy amikor véleménykülönbség következik be a törvényhozás valamely testülete és a végrehajtó hatalom valamely képviselője között, akkor ki az erősebb, kié a végső szó. A magyar alkotmány ebből a szempontból megítélésem szerint teljesen egyértelműen fogalmaz; azt mondja, hogy a törvényhozó hatalom az erősebb, a végrehajtó hatalomnak nincs lehetősége a kibúvásra, sőt azt a lehetőséget sem biztosítja, hogy a két hatalmi ág véleménykülönbsége esetén a harmadik hatalmi ág mondja ki a végső szót, tehát hogy például a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalom a bíróságtól kérje a vitának az eldöntését. Tehát az alkotmány és a törvények egyértelművé teszik, hogy a törvényhozó hatalom az erősebb. Ezt én egyébként helyesnek tartom.

Ez itt és most megszűnik, ami nemcsak egy elvi problémát vet fel, hanem azt a problémát is felveti határozott meggyőződésem szerint, hogy a törvény elfogadása esetén ezen a ponton alkotmányellenes lesz, és felveti azt a lehetőséget, hogy ha valaki az Alkotmánybírósághoz fordul, akkor az Alkotmánybíróság esetleg megsemmisíti, és ezzel a törvény "kilyukad", és az egész alapkoncepciója szűnik meg.

A következő problémakör, amiről beszélni szeretnék, az visszakanyarodik az előzőhöz, ez pedig a parlamenti képviselőkkel kapcsolatos ellenőrzések, illetve az ezzel kapcsolatos garanciális rendelkezések. Ez a rendelkezés megtöri a törvény általános logikáját, ami úgy szól, hogy konkrét esetről, konkrét vizsgálatról a törvényhozás, illetve annak szuperbizottsága, a nemzetbiztonsági bizottság csak akkor értesül, ha ez a vizsgálat valamilyen módon fölveti a törvénysértés gyanúját. Ezt a logikát megtöri az eredeti törvényszöveg, amikor azt mondja, hogy egy országgyűlési képviselő elleni vagy annak a környezetében folyó vizsgálat önmagában is okot szolgáltat arra, hogy erről valamilyen formában a vitatott formában értesüljön a nemzetbiztonsági bizottság.

Úgy hiszem, ez nagyon fontos és garanciális rendelkezés annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő az, ami a III/III-as szolgálat működése idején rendszeres és rendszerszerű volt, hogy a titkosszolgálatok igazi működése vagy egyik legfontosabb célja az, hogy az aktuális kormány érdekében az aktuális ellenzéket nemtelen eszközökkel hozza hátrányos helyzetbe. Tehát fontos ez a rendelkezés, de szerintem így önmagában nem éri el a kívánt eredményt. Egy pártnak ugyanis nemcsak a parlamenti képviselői és adott esetben stratégiai titkainak birtokában lévő személyei a fontosak, hanem azok a személyek is, akik a pártnak a háttérben lévő szürke eminenciásai, ha tetszik, azok a pártvezetők, akik nincsenek jelen a parlamentben, ergo nem élvezik ezt a védelmet, hanem csak a háttérben rendelkeznek a párt titkaival. Az előző ciklusból számtalan példát lehetne felsorolni, olyan neveket, akik a pártjaikban sokkal fontosabb beosztást töltöttek be, mint akárhány országgyűlési képviselője az adott pártnak. Úgy gondoljuk, hogy a visszaélések lehetőségének kizárása érdekében volna fontos, hogy valamilyen formában lehetőség legyen arra is, hogy a pártvezetők is élvezhessék ezt a kvázi védelmet.

A következő problémakör, amiről szólnék ebben a körben, az a 92. számú ajánlási pont, amely arról szól, hogy a nemzetbiztonsági bizottság hogyan alkalmazhat szakértőket. Módosító indítványunk két ponton javasolja módosítani a szabályozást. Az első egy számunkra legalábbis fontos elvi kérdés, mégpedig az, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, bár speciális bizottság, elvileg speciális jogosítványokkal, és mint hallottuk, speciális megkötésekkel, de mégiscsak egy parlamenti bizottság, amelyben a parlamenti pártok képviselői ülnek, ergo egy politikai testület. Előfordulhat, hogy ebben a politikai testületben politikai véleménykülönbségek alakulnak ki; és az is előfordulhat feltéve, de nem megengedve, előfordulhat , hogy politikai alapon foglalnak állást a különböző frakciók egy teljesen konkrét kérdésben is, tehát például nem a jelenlegi kormánytöbbségről mondom, hanem egy általános kormánytöbbségről politikai okból védik egy vitában a kormányt.

(13.20)

Mi úgy gondoljuk, hogy a valóban működőképes ellenőrzés szempontjából fontos, hogy nem a bizottság vagy ne csak a bizottság, hanem annak egyes tagjai is folyamodhassanak szakértők segítségéhez. Olyan szakértők segítségéhez, akik valóban értenek ehhez a területhez, és akik a dolgok logikája folytán nagy valószínűséggel a szolgálatokhoz tartoznak, ott dolgoznak, de azért, hogy az ne lehessen valamiféle választás előtti versenyfutás a szolgálatok munkatársai között, azért nem javasoljuk módosítani azt a szabályt, hogy ezt csak a szolgálat főigazgatójának az engedélyével tehessék meg.

Ugyanebben a körben egy másik módosítási javaslatunk, még pontosabban, ennek a módosító javaslatnak másik része az, hogy ne tévesszük szem elől: a nemzetbiztonsági bizottság munkájának csak része bár fontos része a végrehajtó hatalom ellenőrzése; vannak törvényhozói feladatai is. Szerintem nem szabad kizárni azt, hogy e feladatok érdekében is igénybe vegyék a bizottság tagjai, illetve a bizottság a titkosszolgálatokhoz tartozó személyek szakértői segítségét.

És végezetül itt szeretném bejelenteni, hogy bár ebbe a körbe tartozik a 91. számú módosító indítvány, annak egy-egy összefüggése miatt a vita egy későbbi szakaszában szeretnék majd azzal foglalkozni. Köszönöm szépen.