Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Elöljáróban nem szóltunk hozzá az Országos Munkaerőpiaci Tanács működésével kapcsolatos módosításokhoz, itt röviden hadd szögezzem le a Fidesz frakciójának a véleményét.A benyújtott módosító javaslatokat mi pozitív elmozdulásnak tartjuk a beterjesztett anyaghoz képest, ám mindezzel együtt a frakció nem tudja elfogadni a javasolt szabályozást, és visszalépésként minősíti a jelenlegi, tehát a mostanáig meglévő helyzethez képest, amelyben az Érdekegyeztető Tanács munkaerőpiaci bizottságának nem a kormány által kinevezett emberei rendelkeztek a foglalkoztatáspolitika pénzeszközei felett.
Erre a témára rátérve, négy olyan érvet szeretnék elmondani, amelyek az általam javasolt járulékcsökkentés indokaiként felmerülhetnek. Elöljáróban még annyit hadd jegyezzek meg, hogy nekem a járulékcsökkentés régi vesszőparipám, a járulékcsökkentést én már ebben az évben is kezdeményeztem. Akkor a tisztelt Ház leszavazta az indítványomat, ezt a csökkentést most is 1,5 százalékban javaslom munkaadói oldalról megtenni. Az indokaim a következőek.
1. Mint ahogy az évközbeni javaslatomból is kiderült amit akkor nem akceptált a többség , azóta, abban az évben a Szolidaritási Alapnak körülbelül 30 milliárdnyi szufficitje halmozódott fel, ami egyértelműen megalapozatlannak minősíti azt az akkori érvelést, mely szerint azért nincsen lehetőség járulékcsökkentésre, mert nincsen meg rá a bevételbeli fedezet. Ez a kormányzati érvelés azóta megdőlt, a szufficit erről egyértelmű bizonyosságot ad.
2. Azt gondolom, hogy nemcsak felfelé kell rugalmasnak lenni a finanszírozást szolgáló, a korábban alapvetően még passzív ellátásokat finanszírozó szolidaritási járuléknak, hanem lefelé is rugalmasnak kell lennie. Tehát amennyiben a finanszírozás igényei csökkennek, akkor a járulékoknak csökkenniük kell. Ha a munkanélküliségi ráta ugyan nem csökkent jelentős mértékben, de a kiadások, a folyó ellátások nagyságrendben is csökkentek, akkor azt gondolom, hogy indokolt a járulékot is csökkenteni, több ok miatt is.
3. Elsősorban azon harmadik, általam említett indok miatt, hogy a feketegazdaságot lehet verbálisan, szóban ostorozni és elítélni, ezt teszi a kormányzat is, lehet adminisztratív intézkedéseket hozni ellene, ezt is teszi a kormányzat. Azonban azt gondolom, leginkább a késztetést, az érdekeltséget kellene megszüntetni, a gazdálkodó egységeknek azt az érdekeltségét, amely abban nyilvánul meg, hogy a nagyon magas közterhek és bérköltségek miatt feketén foglalkoztassák az alkalmazottaikat.
Ennek a késztetésnek a legfontosabb hajtóereje az, hogy magasak az élőmunkaköltségek, a társadalombiztosítási járulékköltségek, az adóköltségek, és magasak a szolidaritási járulékterhek is. Tehát ha csökkentjük a szolidaritási járulék mértékét mintegy 1,5 százalékkal ami szerintem sokkal könnyebben megtehető, mint a társadalombiztosítási járulék esetében , akkor ezzel nemcsak azt érjük el, hogy egyrészt a törvény szellemének megfelelően alkalmazkodunk a megváltozott helyzethez, hanem jelentős mértékben, szerintem érzékelhető módon is kísérletet teszünk arra, hogy a feketefoglalkoztatás növekedését valamilyen módon megfékezzük, késztetést adunk arra, hogy csökkenjen a feketegazdaságban történő munkavégzés esélye vagy az abban való részvételi hajlandóság.
4. A negyedik dolog az, hogy az állam az én felfogásom szerint nem vonulhat ki teljes mértékben az aktív foglalkoztatáspolitikából. A Szocialista Párt minden egyes megnyilvánulása az előző ciklusban ezt az állítást elfogadta és hirdette, úgyhogy érthetetlen számomra, és igazából a korábbi álláspontjukkal teljességgel nem konzisztens az a magatartás, amelynek keretében mintegy 3 milliárd forintra szűkítenék le a költségvetési támogatást; hiszen a többi költségvetési pénz a költségvetési dolgozók, köztisztviselők, közalkalmazottak járulékterheit jelenti, ami a költségvetés kiadási oldalán megjelenik, de nem költségvetési támogatást jelent.
Tehát az történik, hogy a korábban hárompillérű foglalkoztatási ellátórendszer teljes mértékben összeomlik, és az az aktív foglalkoztatáspolitika amely korábban kizárólag a költségvetésből finanszírozódott és a világban is ez a gyakorlat és ez az általános filozófiai elv most óriási mértékben vagy döntő hányadban a munkaadók és a munkavállalók járulékterheiből lenne finanszírozva, ami sajnos, egyértelműen azt is jelenti, hogy magasan tartja ezeket a járulékterheket, és nem engedi ezeket csökkenni.
(19.50)
Ezenkívül óriási késztetési lehetőséget jelent a tekintetben, hogy mindenfajta foglalkoztatáshoz kapcsolódó bármilyen járulékterhet akár az Érdekegyeztető Tanács működésének finanszírozásától kezdve sok minden kisebb-nagyobb tételét próbálják "beleszuszakolni" ebbe a magas járulékba, mert azt mondják, hogy van rá pénz, ezért ezt és ezt és ezt is ebből az alapból kellene finanszírozni.
Meggyőződésem szerint ez nagyon rossz spirál, és semmilyen módon nem szabad ebbe a spirálba belemenni. Éppen ezért azt gondolom, azt javasolom egyben a frakcióm nevében , hogy csökkentsük a járulékszintet. Én másfél százalékban javasoltam, de ha a parlament, illetve a többség más csökkentésben lenne partner, természetesen a frakcióm nevében, a kármentés jegyében, a konstruktív ellenzéki magatartás jegyében a frakcióm ezt is örömmel támogatná.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)