G. Nagyné Dr. Maczó Ágnes (FKGP)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! E második vitaszakaszban a paragrafusok szerint sorban szeretnék haladni.
(20.10)
A 3. § helyesen állapítja meg, hogy valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlöletkeltést az alkotmányos rend szerint nem sérthet a média.
Az 5. §-ban azonban már a következő áll: "A vallási vagy hitbéli meggyőződést sértő, erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni." Tehát nem szolgálhat gyűlöletkeltést, de amennyiben sérti a vallási vagy hitbéli meggyőződést valamelyik műsor, akkor erre fel kell hívni a figyelmet. Ezt kevésnek tartom.
A következő számomra meglepő a (2) bekezdés szabályozása, amely szerint nem szabad vallási, más lelkiismereti vagy hitbéli meggyőződést népszerűsíteni olyan műsorszámban, mely nem vallási vagy világnézeti nevelés céljára készült, illetve amelyet nem ilyenként ajánlottak.
Az a véleményem, hogy senki nem lett még beteg attól, hogyha egy műsorban, amit nem abból a célból készítettek, hogy valaki vallási vagy világnézeti nevelésben részesüljön... például riportot készítenek egy politikussal, és az megemlíti, hogy Jézus miket mondott, idéz esetleg a szavaiból, vagy utal valamilyen módon azokra az ideológiákra, amelyek a mindennapi életünkben bevált közmondásokká váltak. Csak egy példát mondok: "gyümölcseiről ismeritek meg a fát" ha egy politikus például ezt nyilatkozza, akkor majd azt mondják, hogy nem lehet a műsorban ilyet mondani, mert nem vallási, világnézeti nevelés céljára készült. Persze ez egy kicsit sarkított megjegyzés, de figyelemfelhívás miatt mondom.
A 6. §-ban az a rendkívül felháborító kvóta áll, amely a következőképpen szól: "A magyarországi gyártású filmalkotások az országos és körzeti televíziós műsor-szolgáltatás filmalkotásokból megszerkesztett évi műsoridejének legalább 10 százalékát teszik ki, '99. január elsejétől 15 százalékát."
A módosításoktól eltekintve hogy 10 vagy 15 százalék , a magyarországi gyártású filmek sugárzását rendkívül alacsonynak tartom. Ha duplájára, 20 százalékra vagy 30 százalékra emelnék, akkor is felvetném azt, hogy talán el kellene gondolkodni, hogy Magyarországon ez a 10 százalék nem megalázóan alacsony-e. Természetesen ismerve az európai normákat, mégis azt mondom, hogy nem egy szlovák vagy román médiatörvényről van szó, ahol 10 százalék kisebbségben élnek magyarok, hanem a többség itthon a magyarság, és ez a 10 százalék annyira megalázóan alacsony szám, hogy elfogadhatatlannak tartom.
Szorosan ehhez kapcsolódik a (2) bekezdés, amelyben a rádió-műsorszolgáltatás zenei műsorszámokkal kapcsolatos szerkesztéséről a következőt mondja: "Az évi műsoridő legalább 10 százalékát magyarországi gyártású zenei műsorszámokból kell szerkeszteni." Bartók és Kodály hazájában ezt szintén további indoklás nélkül túl alacsonynak tartom.
A 8. § (2) bekezdésében: "Az országos televízió főműsoridőben legalább 20 perc, az országos rádió legalább 15 perc önálló hírműsort köteles egybefüggően szolgáltatni." Véleményem szerint, ha a hírműsorokról beszélünk, akkor érdemes lenne betűzni azt, hogy ezekben a hírműsorokban milyen arányban fogunk magyar híreket közölni. Hiszen ma már bevett gyakorlat az, hogy a hírműsorok negyedannyi magyar híreket tartalmaznak, és a nagyvilág híreiből sokkal részletesebb információt kapunk, mint esetlegesen a határon túli magyarok helyzetéről.
Felvetem azt, hogy törvényben kellene rögzíteni, hogy a határon túli magyarokról, például Kárpátaljáról vagy Székelyföldről köteles minden hírműsor tájékoztatást adni, pontosan abból az okból kifolyólag, hogy Európában egyedülálló a helyzetünk. A későbbiekben erről majd részletesen szólok, most csak arra utalnék, hogy biztosan ismerik önök is a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányát, amelyben benne volt, hogy minden német kötelessége gondoskodni minden németről, azokról is, akik az akkori Német Szövetségi Köztársaság határain túl éltek.
Nem hiszem, hogy bárki vádolhatná a magyarságot azzal, hogy gondoskodik a határon túl élő magyar testvéreinkről. Így tehát hozzátéve, hogy erről később részletesen szólok feltétlenül fontosnak tartom azt, hogy a hírműsorokban azt is rögzítsük, hogy a magyar hírek milyen arányúak, és akkor nem fordulhat elő, hogy egy-egy hétvégi híradásban nincs is magyar hír, például a rádióban. Köszönöm szépen. Ebben a szakaszolásban ennyit kívántam mondani.