Lendvai Ildikó (MSZP)

1995. december 10.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb elhangzott ugyan elnök úr figyelmeztetése, hogy ne annyira egymásról, mint inkább a törvényről beszéljünk és én ezzel egyet is értek , mégis csak részben tudom betartani ezt az intelmet, hiszen amennyiben valóban felelős magatartásról teszünk tanúbizonyságot, akkor figyeljük egymás érvelését, és valamilyen módon reagálni is próbálunk rá, de nyilván elnök úr intelme nem is ezt próbálta visszafojtani.Eredetileg saját módosító indítványaim támogatása érdekében kértem szót és erre is módot szeretnék keríteni , először azonban reagálni szeretnék egy-két eddig elhangzott véleményre.

G. Nagyné Maczó Ágnes képviselőtársam úgy fogalmazott költői kérdésként , hogy kinek is sürgős olyannyira a médiatörvény elfogadása, hogy még ez évben szeretnénk a végére jutni. Mivel nekem sürgős és azt hiszem, hogy nemcsak nekem , megpróbálnék érvelni amellett, hogy miért és kinek ennyire sürgős a médiatörvény. Azt hiszem, annak sürgős, aki a pártatlan tájékoztatásnak végre a szervezeti garanciáit is megpróbálja megteremteni, és megpróbál szervezeti lehetőséget teremteni a pártatlan tájékoztatáson esett esetleges sérelmek orvoslására is.

Annak sürgős még a médiatörvény gyors elfogadása, aki a jelenleginél tisztázottabb gazdasági és személyi viszonyokat kíván teremteni a Magyar Rádió és a Televízió személyi politikájában és gazdálkodásában, és azt hiszem, hogy ellenzéki és kormánypárti oldalról is sok aggodalom érte a jelen állapotokat.

Végül azt hiszem, annak is sürgős a médiatörvény minél hamarabbi elfogadása, aki a magyar kultúra ápolására valóban új lehetőségeket akar a médiumok terén teremteni. Az előttünk álló médiatörvény tudniillik nemcsak a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió, nemcsak a közszolgálati feladatokat elvállaló rádiók és televíziók, hanem a piaci viszonyok között, a versenyszférában működő rádió- és tévéadók számára is bizonyos százalékarányos kötelezettséget ír elő, éppenséggel a magyar kultúra, a magyar művészeti és egyéb műhelyek termékeinek bemutatására. A magyar filmalkotások, magyarországi gyártású műsorok, magyarországi készítésű zenei műsorszámok sugárzására ilyen kötelezettség szerepel a médiatörvényben, és nekem sürgős, hogy ez a kötelezettség éppen a magyar kultúra védelmében minél hamarabb megjelenjen a hazai médiapályán versenyző eszközök és műsorszolgáltatók körében.

Szeretnék arról is szólni és ez már egy kicsit szorosabban kapcsolódik módosító indítványaimhoz , hogy mit is érthetünk a közszolgálati és nem közszolgálati magyarországi médiumok működésében "a magyar kultúra ápolása" címszó alatt. Én ugyanis egyetértek minden előttem szólóval abban, hogy a Magyarországon működő médiumok, a magyar médiumok szempontjából a magyar kultúra ápolása megkülönböztetett feladat, ami igencsak elöl kell hogy szerepeljen az egyéb közszolgálati feladatok között. Azt hiszem azonban, hogy a magyar kultúra fontos eleme a magyar közműveltség szintje és színvonala is. A magyarországi népesség műveltsége nélkül tudniillik nincs magyar kultúra. Márpedig a magyar közműveltség emeléséhez azzal is hozzájárulnak a hazai médiumok, ha az európai vagy az egyetemes kultúra alkotásaival ismertetik meg őket; ebből a szempontból, a közműveltség szempontjából tehát már nem tudom ezt a rangsort vagy ezt a kizárólagosságot feltétlenül elfogadni.

Természetesen a magyar közműveltséghez és a magyar kultúrához hozzátartoznak a hazai készítésű, múltbeli vagy jelenbeli művészeti és egyéb alkotások is. Ezért van az, hogy a törvényjavaslat is megkülönböztetett kötelezettségként, olykor százalékarányban szabályozott kötelezettségként írja elő általában a magyarországi gyártású műsorszámok sugárzását, és külön a magyar filmek, illetve a magyarországi gyártású zenei műsorszámok sugárzását minden médium számára.

Módosító javaslataim ezeket a kötelezettségeket szeretnék még egy kicsit emelni, illetve még szigorúbbá tenni a közszolgálati médiumok a közszolgálati rádió, illetve a közszolgálati televízió számára.

Az egyik módosító javaslatom a magyarországi gyártású zenei műsorszámok arányának emelésére vonatkozik. A törvényjavaslat előttünk lévő formájában egy 10 százalékos kötelezettséget ír elő magyarországi gyártású zenei műsorszámok sugárzására a zenei műsoridő 10 százalékára vonatkozó kötelezettséget valamennyi rádió számára. A törvényjavaslat szellemétől egyébként nem idegen, hogy bizonyos kötelezettségeket előírjon valamennyi médium számára, és egy emelt százalékarányt, tehát egy többletkötelezettséget írjon elő a közszolgálati feladatokat vállaló médiumok számára.

Éppen ezért javaslatom arra vonatkozik, hogy a közszolgálati feladatokat vállaló rádiók és ezért nyilván bizonyos kedvezményezettséget kapó rádiók zenei műsoranyaguknak ne csak 10 százalékát, hanem 20 százalékát fordítsák magyarországi gyártású zenei műsorszámok sugárzására, hasonlóképpen ahhoz, ahogy kétféle arányt állítunk fel a törvényjavaslatban a nem közszolgálati és a közszolgálati médiumok számára egyéb hazai kultúrtermékek sugárzására is.

Nem érzem veszélyesnek ezt az emelt arányt az egyetemes zenei anyag sugárzása szempontjából sem, hiszen itt a 20 százalékos kötelezettség nem kizárólag a magyar zeneszerzők műveire vonatkozna, egyszerűen a magyarországi gyártású műsorszámokra, tehát olyanokra, amelyeket a közismerten világszínvonalon álló magyar előadóművészet és előadóművészeti műhelyek fölvételében lehetne adni.

Hasonló természetű a másik módosító javaslatom is, ez pedig a gyermek- és ifjúsági műsorszámok jelenlétére, illetve ezen belül a hazai gyártású gyermek- és ifjúsági műsorszámok jelenlétére vonatkozik.

Az előttünk álló törvényjavaslat nagyon helyesen többféle módon is próbálja védeni és garantálni a gyermek- és ifjúsági művelődést a médiumok műsorainak szabályozásában. Először is előírja a közcélok, a közszolgálati célok között a gyermek- és ifjúsági korosztály nevelésének, művelődésének, oktatásának segítését. Másodszor: bizonyos műsoridőket ír elő, amikor ezt az erkölcsi fejlődést esetleg veszélyeztető műsorszámokat nem lehet adni erre vonatkozott Sasvári Szilárd képviselőtársam egy módosító indítványa is. Harmadszor pedig: a reklámokat próbálja kiirtani lehetőség szerint a gyermek- és ifjúsági műsorszámok környezetéből.

Én azonban hasznosnak és szükségesnek érzek még egy negyedik garanciát a gyermek- és ifjúsági korosztály műsorral való ellátására: örömmel venném, ha ez a törvény módot adna bizonyos százalékos kikötésekre is. Módosító javaslatom éppen ezért arra vonatkozik, hogy a reklám- és sportközvetítések nélküli műsoridő 10 százaléka a közszolgálati televízió esetében a gyermek- és ifjúsági műsorszámokra fordíttassék, és ennek a műsoridőnek legalább 50 százaléka hazai gyártású műsorszámokkal töltődjön ki. Miért érzem ezt olyan fontosnak?

Önmagában a 10 százalékos gyermek- és ifjúsági műsoridőt talán nem is kell indokolni, és az igazsághoz tartozik az is, hogy a közönség kegyeiért versengő médiumok általában el is töltenek ennyi időt gyermek- és ifjúsági műsorszámokkal.

(21.10)

Ez a garancia tehát többletkötelezettséget ebben a formában még nem jelentene. Jelentene viszont többletkötelezettséget a módosító indítványomnak az a része, amely a gyermek- és ifjúsági műsorszámok felét hazai készítésű műsorszámokból írná elő kitöltendőnek.

Miért érzem ezt olyan fontosnak? Éppenséggel a nemzeti kultúra védelmében, amit oly sokan idéztünk e falak között, van annak tudniillik jelentősége, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztály az ő korosztályi ízléséhez illő módon és szabott módon ismerkedhessen meg a hazai kultúra, a magyar irodalom, a magyar filmművészet, a magyar színházművészet különböző alkotásaival.

Feltehető sajnos, hogy így van a magyar kultúra viszonylag kis részesedése miatt az egyetemes kultúrából, hogy a magyar kultúra alkotásait a gyerekközönséggel elsősorban a magyarországi gyártású műsorok tudják megismertetni. Ha tehát azt akarjuk, hogy a gyerekek és a fiatalok ne kizárólag a különböző színvonalú, megengedem, olykor jó színvonalú nyugati, amerikai rajzfilm-iskolákon nevelődjenek, akkor szükséges garantálnunk az olyan műsorszámok jelenlétét is, amelyek a magyar kultúra sajátos nyelven megfogalmazott vagy sajátos közönség számára megfogalmazott alkotásait közvetítik eme korosztály számára. Ezért kérem a tisztelt Ház támogatását ezekhez a módosító javaslatokhoz. Köszönöm szépen.