Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy most valami olyan szituációba kerültünk, mint amikor egy veszekedő házaspár között kérnének fel igazságtételre. Több ilyen eset volt az életemben, egy tanulságot vontam le belőle: egyiknek sem szabad ilyenkor igazat adni, mert utólag mind a ketten szemrehányást tesznek az embernek.Azt hiszem, ennek a mostani elmaradásnak az Állami Számvevőszék véleménye elég pontos megfogalmazója, miszerint a társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormányzat közötti, több hónapon át tartó egyeztetési folyamat ellenére a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi költségvetése nélkülözi a kölcsönös egyetértést; az álláspontok alapvető kérdésekben eltérőek.
Megállapítja a várt '96-os költségvetésről, hogy számítani kell arra is, hogy a költségvetéseket át kell dolgozni. Ezt nehéz lenne fokozni egy be sem terjesztett, nem is tárgyalt költségvetésről; de azért sikerül a Számvevőszéknek fokozni, amikor azt mondja, hogy "a társadalombiztosítási alapok 1996. évi költségvetésének az említett törvényekhez való kapcsolódása miatt...". Itt utal a ma tárgyalandó és a héten tárgyalandó tb-alaptörvény módosítására szóval emiatt a tervezett pénzügyi egyensúly megalapozatlannak tűnik. Mindkét alapnál 10 milliárd forint feletti hiányra kell reálisan számítani.
A törvényjavaslat nem felel meg az államháztartási törvény előírásainak, mert csak a tervadatokat mutatja be, de az 1995. évi várható teljesítést és az 1994. évi tényadatokat nem. Tehát az a költségvetés, aminek a hiányáról vitatkozunk, tulajdonképpen nincs, mert ha van is, nem elfogadható, nem megalapozott, rövidesen átdolgozásra szorul. Továbbá teljesen képtelen helyzet, hogy a társadalombiztosításnak még a '94. évi zárszámadását sem terjesztették a Ház elé, és úgy kívánunk a '96. éviről dönteni, hogy egy egy évvel ezelőtti egyenleggel sem lehetünk tisztában. Magyarul: mindez a szituáció oda vezet, hogy a mostani átmeneti törvény legalább olyan átmeneti lesz, mint most Szerbiában az amerikai segélycsapatok ideiglenes állomásoztatása hogy más ideiglenes itt-tartózkodásról ne beszéljünk.
Tavaly júliustól kezdett el működni törvényesen a társadalombiztosítás, idén tehát nem egy-két hónapra, hanem sajnos, hosszabb időre kell számítani ennél az átmeneti törvénynél. Ezért súlyos az a helyzet, hogy szinte az utolsó pillanatban került elénk.
A házbizottság véleménye szerint amennyiben ehhez az előterjesztett átmeneti törvényhez módosító javaslatok érkeznének, akkor nem is lehet róla holnap szavazni; ha pedig holnap nem lehet szavazni, januártól nem lehet alkalmazni.
Ilyen helyzetbe hozni egy hangsúlyozom hosszú távú átmenetre szóló törvényt, azzal a hihetetlen felelősséggel jár, hogy elfogadjuk-e azt, hogy 5 százalékkal legyen magasabb idén az egészségügyre és a nyugdíjra fordítható kiadás, mint a tavalyi, mialatt tudjuk, hogy az egészségügyben 50 százalék, a társadalom egyéb területein 30 százalék volt az infláció. Előre azt mondani, hogy mindezt 5 százalékkal kompenzáljuk, és ezt még módosítani se lehessen, mert nincs rá idő, és azt az ódiumot, hogy emiatt nem kapnak a nyugdíjasok időben pénzt, a kórházak időben működési költséget, nagyon nehéz vállalni; mert tavaly, amikor megkíséreltük, akkor bizony nagyon sok képviselőtársunktól megkaptuk a sajtóban, hogy miattunk, az ellenzék miatt nem került sor időben vagy nem kerülhetett volna sor időben a törvényjavaslat elfogadására.
Ilyen helyzetbe hozni a parlamentet és ezen belül a módosító javaslatot tenni szándékozókat , azt hiszem, kimeríti a politikai zsarolás fogalmát. (Selmeczi Gabriella tapsol.) Olyan helyzetbe hozni a parlamentet, hogy a pénzügyminiszter mint a költségvetésért felelős előterjesztő még csak nem is képviselteti magát ebben a vitában, hogy a Népjóléti Minisztérium igen tisztelt képviselője nem mondja el, hogy ez az 5 százalék mire elég és mire nem... nagyon nehéz érdemben vitatkozni.
Ennek leszögezése mellett mégis azt kell mondanom, hogy nem adunk be módosító javaslatokat, éppen az időhiányra tekintettel, tudomásul vesszük a kormánytöbbség döntését. Vigyék el önök a balhét, önök hozták ilyen helyzetbe a társadalombiztosítást, az egészségügyet és a nyugdíjbiztosítást! (Zaj, moraj a kormánypártok soraiban.) Megpróbáltuk tavaly, szemrehányás lett az eredménye. Idén úgysem sikerül, a költségvetési törvény vitájában kiderült, hogy egyetlen módosító indítványunkat sem sikerült elfogadtatni, most meg sem kíséreljük ezt. A felelősség kizárólag a több mint kétharmados parlamenté azért, hogy egy olyan kormányt támogat, amely a saját feladatát is a parlament egyik bizottságára bízza.
(17.00)
Észlelniük kellett volna, hogy nem lesz társadalombiztosítási törvény, és idejében gondoskodni kellett volna ezekről a feladatokról. Sajnálatosan nem történt meg ez. Mi, sajnálatosan, azzal tudunk csupán segíteni a jelen helyzetben, hogy nem akadályozzuk ezt az iszapbirkózást, amely a társadalombiztosítás és a kormány között ebben a kérdésben zajlik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)