Suchman Tamás (MSZP)
DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy nagyon fontos kérdésben kérdezett, és nagyon fontos kérdésben tett fel interpellációt, hiszen a recski ércbánya sorsa egy súlyos probléma, amely hosszú évtizedek óta nem került megoldásra, és azt gondolom, hogy a válasz kapcsán szükséges a nyilvánosságot is tájékoztatni. A választ egyébként széles körű szakmai vita előzte meg.Annyit az előzményekről, hogy az ön által említett recski ércelőfordulás már 1965 óta foglalkoztatja a szakmát. A Magyar Tudományos Akadémia bányászati tudományos bizottsága '94. október 18-ai állásfoglalása szerint lett először nyilvánosságra hozva, hogy elegendő ércvagyon és információ áll rendelkezésre a gazdaságos hasznosítás megtervezéséhez és megvalósításához.
A dokumentációk szerint az ércvagyon értéke 20 milliárd dollár. Az eddig elkészített létesítmények kivitelezési értéke csaknem 10 milliárd forint. Sajnos, akkor lett leállítva a beruházás, amikor már csak egymilliárd forint hiányzott a kutatások befejezéséhez, és a nemzetközileg is hitelképes megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez.
A szakemberek az évente kitermelhető ércet világpiaci áron számolva 100 millió dollárra becsülik, a kitermelés haszna 10 százalék körül lehet. A bánya megvalósulása esetén 1500 főt lehet foglalkoztatni, és ezt is tekintetbe véve az ön interpellációjában foglaltakra is tekintettel elindítottuk azt az eljárást, melynek eredményeként a bánya nemsokára, rövidesen privatizálható lesz. Addig azonban szükséges volt a 350 millió forint állami tartozás kifizetése, a biztonság helyreállítása, amely több mint 100 millió forintba került, és a bánya fenntartásához szükséges szivattyúzáshoz havi 15 millió forint.
A bánya megindításához szükséges költségeket 20 milliárd forintra becsüljük. Az első privatizációs kísérlet során az LIV. törvény nem tette lehetővé a százszázalékos privatizációt, most elképzeléseink szerint százszázalékban kívánjuk értékesíteni. Ennek egyetlen lehetősége ma már az, hogy az eddig az ön által is felsorolt jelentkezőket meghívjuk egy pályázatra, a minimálár viszont 100 millió dollár, hiszen ez alatt tekintettel a 20 milliárdos vagyonra és az állam eddigi invesztícióira nem szabad a bányát értékesíteni.
Konkrét kérdéseire pedig szeretném megismételni, hogy a külföldi jelentkezőket nem elutasítottuk, a külföldi jelentkezők minden egyes tárgyaláson mást és mást mondtak el. Rendkívül sajnálom és nem tartom célszerűnek, hogy politikusként egy ilyen szakmai és pénzügyi kérdésben akár interpellációig is eljusson a képviselő úr. Az ügyet teljes egészében ismerem, és szeretném kijelenteni, hogy mindazok az ígéretek és a megelőző eljárásban tett ajánlatok nem ismétlődtek meg az eljárás során és nem ismétlődtek meg az eljárás befejező stádiuma után az általam kezdeményezett tárgyalásokon.
(15.20)
Ezért is szeretném nagyon határozottan kijelenteni, hogy ez esetben azért kell limitárat alkalmazni, hogy az értéken aluli ajánlatokat be se adják, nehogy ismét új fordulókra kerülhessen sor.
Szeretném önt s a környék lakosságát is arról biztosítani, hogy fontos szempontnak tartjuk az 1500 főnek a foglakoztatását, holnap is lesz egy döntés az ÁPV Rt.-nél, amely közelebb hoz bennünket a végleges döntéshez, és bízom abban, hogy februárban amennyiben megfelelő ajánlatok érkeznek a privatizációs tranzakció sikerrel lezárható.
Kérem a tisztelt Házat és a képviselő urat, hogy fogadja el válaszomat.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)