Baráth Etele (MSZP)

1995. december 11.

DR. BARÁTH ETELE, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert Csapody úr elmondta a Szocialista Párt vezérszónoki mondandóját, úgyhogy félek tőle, hogy nekem némileg kritikusabbnak kell lennem a törvénnyel kapcsolatban, ha különbözni szeretnék az MDF vezérszónokától.A dolgok lényegét szeretném bevezetőben elmondani. Igazán senki nem beszél arról, hogy mi is az a területfejlesztés, milyen története és milyen céljai vannak a területfejlesztésnek. Nyilván a 15 perc erre nem elégséges, de azért tudni kell, hogy mióta a társadalom történelmet ír, azóta településfejlesztés, területfejlesztés mindig is volt, részben néha tudatosabb, részben kevésbé tudatos.

Ennek a tevékenységnek a története lényegében véve mint településhálózat-fejlesztés a XVI-XVII. századi angol történelemre vezethető vissza, amikor is már az egyes régiókat és az egyes települések hierarchiáját megállapítva, különböző fejlesztési célokat tűztek ki. Nagyon örültem neki, hogy Csapody úr említette az 1970-80-as éveknek azokat a dokumentumait, ami akkor már megpróbált Magyarországon is egy korszerűbb területfejlesztést, településfejlesztést megfogalmazni, amely azonban ténylegesen a gazdaság mechanizmusából adódóan nem lehetett kellőképpen sikeres.

Igazából véve a területfejlesztés célja nem lehet más, mint a különböző társadalmi, gazdasági tevékenységek, a természeti környezet, a különböző szervezeti rendszerek közötti térbeli összhang megteremtése, tehát egy olyan dimenziónak a bevezetése, amely az ezek közötti kapcsolatokat, viszonyokat fejezi ki.

(10.20)

Ezért tulajdonképpen hallatlan fontos azt tudni, hogy miért is kell igazából ez a törvény. A törvény igazi jelentőségét az adja meg, hogy a piacgazdaság kiépítésével együtt Magyarországon nemcsak az egyes egyének, nemcsak az egyes társadalmi csoportok, hanem teljesen természetesen ezek közösségeinek térbeli keretei, a települések és az egyes területek közötti fejlettségi különbség is nagymértékben megváltozott. Igen nagy területek vesztesei ennek az átalakulásnak. Az ország területének több mint kétötöde gyakorlatilag leértékelődőben van, és mindössze háromötödén mondható el az, hogy ennek a piacgazdasági átalakulásnak, a gazdasági fejlődésnek már fellelhetőek pozitív nyomai is.

Az a többek által is már többször elmondott tény, hogy az ország nagyrészt kettészakadt, sajnos tovább mélyül. Ez a szakadék ugyan nem a Dunánál húzható meg, hanem inkább egy Balassagyarmattól Szolnokon keresztül lefele húzható tengely mentén, de a tény kétségtelen. Ezt olyan kétségtelen számok támasztják alá, mint például az, hogy Győr térségében több mint 50 százalékkal nagyobb a gazdasági szervezetek hatékonysága, mint a keleti területen; hogy ott gyakorlatilag minden harmadik szervezet már vegyesvállalatként működik, s ezáltal külföldi működőtőkét mondhat magáénak, míg az ország keleti részében ez nem éri el a minden tizedik vállalatot sem.

Rendkívül komoly polarizálódás megy végbe a magyar településhálózaton belül. Egy egészen érdekes tény: gyakorlatilag a gazdaság tényezőinek fejlettsége ma Magyarországon lineárisan függ össze a települési méretekkel, a településnagysággal. Egy másik, rendkívül kedvezőtlen jelenség az, hogy az egyes települések, bár nagyon sokat beszélünk társulásaikról, gyakorlatilag függetlenül élnek környezetüktől, és minden, az innovációt mutató, a gazdasági fejlesztésre vonatkozó mutató azt bizonyítja, hogy a települések nem a közvetlen környezetükkel élnek együtt és az azzal való kooperációban fejlődnek, hanem valami más által, adott esetben nagyon sokszor kifejezetten külföldi hatásra, és nem pediglen szoros együttműködésben.

Nagyon sok tényezőben be kell tehát avatkozni a magyar regionális területi fejlesztésbe és településhálózat-fejlődésbe. Mind a négy terület tehát mind a társadalmi fejlődés, mind a gazdasági fejlődés, mind a természeti és műszaki infrastruktúra állapota, mind a szervezeti rendszer ezt megköveteli. Annak a törvénytervezetnek, ami előttünk fekszik, az a célja, hogy ezeket a különbségeket csökkentse; egyrészt az ország elmaradottságát csökkentse, elmaradott térségeit fejlessze, másrészt a már fejlődőképes területek innovatív fejlesztésének eszközeként való szerepeltetés a cél.

Alapvetően négy olyan fogalom van, amely köré ezt a törvényt és ennek a jelentőségét szeretném körbefonni. Az egyik természetesen az, hogy az országon belül fokozza a demokratikus átalakulás folyamatát, illeszkedjék bele abba a törvényi keretbe, amely Magyarországon már él és hat.

Rendkívül fontos az, hogy növelje a decentralizálás lehetőségét, tehát mind a központi, kormányzati, mind adott esetben meglepő módon az adott területi koncentrációt is csökkentse, és ezt lehetőség szerint az eszközök decentralizálásával hajtsa végre.

Már elhangzott az a fogalom, hogy ennek a törvénynek a lényege mi lehet: a kooperativitás és a koordinativitás fokozása. Ezt két szinten kísérli meg biztosítani ez a törvény: az egyik az állami szint, a másik pedig a közvetlen területi szint, adott esetben a megyék szintje.

Rendkívül fontos hangsúlyozni azt és szeretném ezt a lehető legvilágosabban elmondani , hogy abban az esetben, ha ez a törvény életbe lép, és a törvényen keresztülvezetődnek azok a módosító indítványok, amelyeket a minisztérium és a kormány egyetértésével a két koalíciós partner már előkészített, akkor ez a törvény keményen vissza fog hatni a központi állami újraelosztás jelenlegi mechanizmusára. Az az intézményrendszer, amelyet létre akar hozni, és ennek a legfelsőbb szintű eleme: az Országos Területfejlesztési Tanács kell hogy rendelkezzen olyan döntési jogosultságokkal, amelyek eddig egyes minisztériumok privilégiumai voltak; rendelkezzen olyan koordinatív, összehangoló szerepkörrel, amely az egyes állami eszközök közötti összehangolással messze ezeknek az eszközöknek a hatékonyságát kell hogy szolgálja.

Ugyanez jelenik meg gyakorlatilag az alsóbb szinten, tehát ez jelenik meg a megyék szintjén, és azoknál a területfejlesztési tanácsoknál, ahol az egyes települési társulások és más típusú önkormányzatok, adott esetben a megyei területi önkormányzatok közötti koordinációt kell hogy létrehozzák. Ez a koordinatív tevékenység elviekben benne szerepelt természetesen az önkormányzati törvényben is ez benne szerepelt majdnem mindig minden törvényben , csak nincsen megfelelő késztetés vagy megfelelő kényszer ezeknek az alkalmazására.

Igazából véve a kooperáció és az együttműködés a három szféra tehát az állami szféra, az önkormányzati szféra és a gazdasági szféra között kell hogy létrejöjjön ezen törvény segítésére, ennek hatására.

A két szint között amit eddig említettem , az országos és a megyei területi szint között szerepel egy olyan kategória, amire többen kitértek már, s ez a régiónak a kategóriája, amelyre volt olyan utalás, hogy ez mesterséges régió, gyakorlatilag ez a megyékből tevődik össze, meg nincsenek is határai. Ezzel kapcsolatban szeretném azt mondani, hogy a szocialista frakciónak, s ezen belül a közvetlen szakértői körnek az a véleménye, hogy bizony Magyarországon ez a törvény az, ami végre európai értelemben is el tudja mozdítani ezt a vitát a holtpontról, és a maga történetiségében, tehát történeti, kulturális, gazdasági és társadalmi összefüggéseiben tudja újra létrehozni, késztetni azokat a régiókat, amelyek Közép-Európában nagy múlttal rendelkeznek.

Amire Csapody úr is utalt, miszerint az Európai Unióval történő harmonizálásnak elengedhetetlen feltétele többek között a határok átjárhatósága, azt gondolom, ezek a régiók minden külön néven említés nélkül is teljesen természetes egy európai integráció esetén a több ország közötti együttműködés nagyon szoros területeivé kell hogy váljanak vagy fognak válni.

Nagyon fontos arról beszélni, hogy egy ilyen intézményrendszer, amelyet ez a törvény létre kíván hozni, tehát a területfejlesztési tanács rendszere mennyiben piaci intézmény, és mennyiben nem. Részben vitatkozva a már elhangzottakkal, azt kell mondanom, hogy a területfejlesztés a világon mindenhol egyfajta állami beavatkozási eszköz, pontosan a különbségek és az igazságtalan különbségek elkerülése érdekében. Miközben tehát azt mondhatjuk, hogy ez feltétlenül alulról fölfele építkező rendszer, aközben tudomásul kell venni, hogy ez egy fentről lefele is ható rendszer, és tulajdonképpen igazán a kettő összhangjának a megteremtése az, ami ennek a törvénytervezetnek a célja. S attól válik ez igazán piaci mechanizmusba illeszkedő szervezeti rendszerré, hogy ezek mellett a tanácsok mellett azoknak a döntéseknek az előkészítése, majd végrehajtása, amelyeket a törvény tulajdonképpen céloz, csakis a piaci mechanizmusok között értelmezhető ügynökségi rendszerben, olyan végrehajtó szervezeteken keresztül lehetséges, amelyek eszközként is beépülnek természetesen a helyi és a területi gazdaságba. Én ezt rendkívül komoly, fontos feladatának érzem e törvénynek, hiszen ha nem ezt hozná létre, akkor egy újabb elvonatkoztatott, bürokratikus szervezet jönne létre, amelynek a fenntartása, működtetése teljesen felesleges és értelmetlen volna.

Nagyon fontos kiemelni ennek az egész rendszernek az egyes elemeit és azok céljait. Az előttem szóló képviselőtársaim is említették azt, hogy az Országos Területfejlesztési Tanácsnak egy kormányzati összehangoló szerepe is kell hogy legyen. Ennek értelmében javaslatunkra ennek a tanácsnak olyan pénzeszközökkel kell rendelkeznie, amelyek között kiemelkedő eszköz természetesen a Területfejlesztési Alap pénzeszközei, amelyekről döntési jogosultsággal kell rendelkeznie. Ezt akkor biztosíthatja, ha ennek elnökeként a miniszter természetesen saját jogosultságait is átadja ennek a tanácsnak. Ugyanakkor azonban a többi minisztériumban levő elkülönített állami pénzalapok közötti koordináció is ennek a feladata lehet, s ilyen módon bizonyos jogosultságokkal kell rendelkeznie olyan cél- és címzett támogatási rendszerre is, amely természetszerűleg egyfajta koordinatív alapon növelheti a hatékonyságot.

Itt szeretnék egy pillanatra megállni, mert ma már a napirend előtti hozzászólásokban ismételten az a vád érte a kormányzatot, a kormányzat egyes szereplőit, hogy elherdálják a nemzet vagyonát. Azt gondolom, ha a törvényességet be tudjuk tartani, és adott esetben a privatizációból amely a nagy infrastrukturális, elosztó- és termelőrendszerek privatizációját jelenti befolyó többleteszközök a törvénynek megfelelően gyakorlatilag az elkülönített állami alapok részeivé válhatnak, és ha ezek között egy ilyen koordinatív szervezet javaslatot tehet arra, hogy milyen további infrastrukturális fejlesztésekre kell ezeket fordítani, akkor rögtön felmérhető az, hogy ennek a törvénynek milyen nagyon-nagyon kemény további eszközrendszer állhat rendelkezésére, s mily nagymértékben tudná a következő egy-két évben befolyásolni a magyar területi fejlődést.

(10.30)

Ennek gyakorlatilag különösebb akadálya nincs, mert tisztelt Ház már elfogadtuk az államháztartási törvény módosítása kapcsán annak lehetőségét, hogy az ágazatok, ezt kötelezővé téve, 1. részt vegyenek ebben a munkában; 2. a költségvetési törvény módosítása kapcsán pedig azt is megszavaztuk, hogy az országos tanács lenne az, amely az ilyen módon rendelkezésre álló kiegyenlítési pénzeszközök felett dönt.

Tehát egy olyan törvényről kell most állást foglalnunk, amely törvény rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a feltételezett hatékonyság eszközei lehetnek.

Sajnos van egy olyan rész, amiről mindenféleképpen beszélni kell és amit a törvény gyakorlatilag nem is érint és amivel megítélésünk szerint mindenképpen kiegészítendő: ez pedig az, hogy csak akkor van értelme ennek a törvénynek, ha a parlament a törvény hatására foglalkozik a nemzeti területfejlesztési koncepcióval, ugyanolyan módon, mint a környezetvédelmi törvényben, ciklusokon átnyúló időperiódusokon keresztül, tehát hatévente visszatér ennek a nemzeti koncepciónak a tartalmára, és ennek a végrehajtását folyamatosan figyelemmel kíséri. Ahhoz azonban, hogy ennek az országnak legyen területfejlesztési koncepciója és ahhoz, hogy az egyes területeknek legyenek területfejlesztési programjaik, ahhoz bizony a szellemi bázis kiépítése elengedhetetlen.

Gyakorlatilag a törvény mögött, a törvény által feltételezett bázis az elmúlt években lerongyolódott, szétesett, elemeire bontódott. Nem áll rendelkezésre ma Magyarországon olyan szellemi kapacitás, ami tisztességesen mérné a területi folyamatokat, ezeket össze tudná hasonlítani. Nem áll ma rendelkezésre olyan szellemi kapacitás, amely a megfelelő kutatási eredmények alapján ilyen programokat biztonsággal tud elkészíteni, majd ennek végrehajtását ellenőrizni. Tehát rendkívül fontos az, hogy a törvény elfogadását követően a meglévő állami bázisokon, a meglévő önkormányzati és magánbázisokon létrejöjjön az a tervezési, kutatási és fejlesztési háttér, ami ezeket a folyamatokat a döntéshozók számára elő tudja terjeszteni, elő tudja készíteni, majd a végrehajtását ellenőrizni tudja.

Mindez természetszerűleg alkalmatlan volna még mindig a tisztességes munkára, ha nem volna egy megfelelő információrendszer emögött; ami viszont érinti a statisztikai rendszereket, érinti mindazokat a kötelezettségeket, amelyek sajnos, jelen pillanatban nem állnak rendelkezésre.

Utolsó mondatként szeretnék még arról szólni, hogy amint a címében is benne van a törvénynek, itt nemcsak területfejlesztésről van szó, hanem területrendezésről is szó van. Ebből adódóan tehát ennek a törvénynek minimálisan három szférában kell tudni jól beilleszkedni. Az egyik természetesen a gazdaság szférája, a másik az önkormányzati szféra, a harmadik pedig az a műszaki-fizikai rendszer, amely társadalmunk életének teljes keretét biztosítja. Ennek a feladata elvitathatatlan az önkormányzatoktól, ez messze hosszú távon ható rendszer, és ennek a megerősítése e törvénynek egyik nagyon fontos feladata.

Végezetül azt szeretném mondani, a szocialista frakció nevében és a magam nevében is: épp azért, mert egy nagy jelentőségű és eddig soha nem volt törvényről van szó, azért mert ennek a hatásai hosszú évtizedeken keresztül mérhetőek lesznek, azért, mert a nemzeti koncepciók is ciklusokon átnyúlóak, rendkívül fontosnak tartanánk, hogy itt egy többpárti konszenzus alakuljon ki. És számomra rendkívül jóleső és megnyugtató volt az, hogy az MDF vezérszónoka ezt a készségét kifejezte; az ő általa elmondottak mindenféleképpen a koalíciós megállapodáshoz közelíthetőek, illeszthetőek és azzal összhangba hozhatóak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)