Pancza István (FKGP)
PANCZA ISTVÁN, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt nagy jelentőséget tulajdonít a területfejlesztésnek, azt a gazdaság-, a társadalomfejlesztés integráns részének tekinti, ugyanakkor úgy ítéli, hogy a területfejlesztési politika, a területrendezési tevékenység nem nyert még súlyához méltó polgárjogot országunkban. Holott kevés olyan nagy jelentőségű döntés van, amelynek nincsenek területi hatásai, amelyeket a döntés előkészítésénél fokozottabban mérlegelni kellene; ez azonban mind ez idáig nem, vagy nem kellő mértékben történt meg parlamenti döntéshozó gyakorlatunkban. Éppen ezért az a véleményünk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormánynak már korábban az Országgyűlés elé kellett volna terjesztenie. Nagy jelentőségű ez a törvény az Európai Unióhoz való csatlakozásunk szempontjából is, hiszen a fejlett európai országokban igen nagy fontosságot tulajdonítanak a gazdasági, társadalmi fejlődés térbeli orientálásának, a túlzott területi különbségek mérséklésének, a különböző adottságú régiók fejlődési energiái kihasználásának, az emberi, a természeti és más helyi erőforrások mozgósításának. Tudomásunk szerint Magyarország a közép- és kelet-európai országok között is úttörő szerepet vállalt jelen törvényjavaslat megalkotásával, és ily módon modellértékű lehet a jelen törvény elfogadása, életbe léptetése és eredményes működtetése a kelet-európai térség más országai számára. Másfelől a magyar gazdaság jelenlegi súlyos fejlődési problémái, a nyomukban jelentkező társadalmi feszültségek fokozottan indokolják a gazdaságfejlesztés társadalomfejlesztési, területi hatásainak figyelembevételét, a kedvezőtlen területi folyamatok befolyásolását. Ha a kormányzatnak nincs megfelelő áttekintése ezekről a folyamatokról, úgy nem lehet eredményes stratégiája sem ezek megváltoztatására.
Meggyőződésünk szerint tehát szükség van mielőbb a törvényre, de ez fokozott felelősséget ró a törvényalkotóra. Azokra is, akik a törvényjavaslatot kidolgozták és azokra is, akik a törvény elfogadásával kapcsolatos döntéseket meghozzák.
A jelenlegi területpolitikai gyakorlat legnagyobb hiányossága, hogy nem biztosítja kellően sem a központi erőforrások hatékonyabb felhasználását, sem a központi és a helyi erőforrások koordinációját. Egyetértünk a törvényjavaslat azon legfőbb törekvésével, amely a magyar területpolitikai gyakorlat megújítására, a területfejlesztéssel, -rendezéssel összefüggő döntések decentralizáltabb rendszerének kialakítására irányul. E helyes törekvés ellenére azonban több olyan megoldási javaslatot látunk, amelyek nem tükröznek világos koncepciót és nem vezetnek a szükséges változtatásokhoz.
A következőkben ezekre a hiányosságokra kívánok rámutatni, az általunk szükségesnek vélt korrekciókra vonatkozó javaslattal, a javasolt változtatások indoklásával.
Ismeretes, hogy az 1990. évi politikai rendszerváltást megelőzően a központi gazdaságirányítási, újraelosztási rendszerben a megyék jelentős szerepet játszottak; a megyei tanácsok a központilag meghatározott fejlesztési forrásokkal gazdálkodtak, döntően a központi területfejlesztési politika végrehajtóiként. E szerepük betöltése során jelentős befolyást gyakoroltak az egyes megyék és a központi hatalom közötti lobbykapcsolatok és a megyéken belül az egyes települések pozíciói. A megyék forráselosztó, újraelosztó tevékenységét egyrészt bürokratikus, másrészt szubjektív tényezők motiválták.
A megyei szintű döntési koncepciók, ezek érvényesítésének valóságos tapasztalatai döntően negatív megítélést váltottak ki mind a települések, mind pedig a társadalom oldaláról. A rossz tapasztalatok táptalaján született az önkormányzati törvény, amely átadta az üres kamra kulcsát a helyi önkormányzatoknak, magukra hagyván őket a korábbi diszkriminatív fejlesztéspolitika által előidézett problémáik megoldásában. A teljes körű döntési szabadság mámorában azonban a helyi települési önkormányzatok viszonylag rövid időn belül kijózanodtak, és néhány év után nyilvánvalóvá vált, hogy a területfejlesztés az egyes települések szempontjából is szükségessé teszi a koordinációt. Másfelől az országos érdek, hogy a társadalmi-gazdasági szempontokból viszonylag homogén térségek területi fejlődésének előmozdításában a tervszerűség, a stratégiai jelleg érvényesüljön.
(10.40)
Felismerést nyert tehát országosan, hogy a területfejlesztésben szükség van a középszintű irányításra, a megyei, illetve a regionális szintű koordinációra. E felismerés egyenes következményeként szükséges a területfejlesztéssel és -rendezéssel kapcsolatos döntési mechanizmus korszerűsítése, a területfejlesztés és -rendezés irányításának decentralizálása.
A törvényjavaslat helyesen tükrözi ezt a szándékot, nem sikerül azonban következetesen érvényesítenie. A törvényjavaslat a területi államigazgatási szervek közül csak a területi főépítészi intézménnyel foglalkozik. Nem tesz említést más dekoncentrált államigazgatási intézményekről, mint például a megyei munkaügyi hivatalokról stb. Javasoljuk ezért a 18. és a 19. § kiegészítését az alábbiak figyelembevételével:
A teljesség igényével foglalkozzék a törvényjavaslat a területi államigazgatási szervek, a megyei fejlesztési tanácsok tevékenységével, összefüggő feladataival. Fogalmazza meg a javaslat konkrétabban és világosabban a területi főépítészek döntési kompetenciáit, beavatkozási lehetőségeit és cselekvési mozgásterét.
Országunkban a területfejlesztési és a területrendezési koncepciók hatékony megvalósulásának gátját döntően a pénzhiányban látják. A vitathatatlan forráshiány mellett azonban legalább ilyen szerepe van a források szétaprózottságának, a különböző ágazatok fennhatósága alá tartozó támogatások koordinálhatatlanságának, a központi és helyi pénzforrások csatlakozása hiányának.
A területfejlesztés közvetlen financiális támogatását egyetlen alap, a Területfejlesztési Alap szolgálja, ez azonban a rendelkezésre álló, a területfejlesztés céljait szolgáló központi erőforrásoknak csupán törtrészét képezi, és jelenlegi területpolitikánkban a szétforgácsolt pénzeszközök egymástól független felhasználása tekinthető jellemzőnek.
A korszerű, a fejlett európai országok területpolitikai gyakorlatára jellemző egyrészt a központi támogatások hatékony felhasználásának követelménye és állami ellenőrzése, másrészt a közösségi és a privát szféra fejlesztési erőforrásainak összehangolt hasznosítása.
A törvényjavaslat a területfejlesztés és -rendezés decentralizáltabb irányításának intézményrendszerét kívánja megteremteni, de nem határozza meg a különböző pénzügyi források koordinált felhasználásának kényszerpályáit, nem tartalmazza az ágazati és a helyi erőforrások csatlakozásának, egymás hatását erősítő felhasználásának garanciáit.
A finanszírozásra vonatkozó határozott elgondolás és koncepció hiánya a jelen törvényjavaslat leggyengébb pontja. Ennek korrekciója nélkül a korszerű területpolitikai gyakorlat kialakításának feltételei nincsenek biztosítva. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a területfejlesztést segítő pénzügyi eszközök alá tartozó szövegrész alapos átdolgozását az alábbiak szerint:
Írja elő a törvény a területfejlesztést közvetlenül szolgáló központi támogatás éves költségvetésben elkülönített biztosításának kötelezettségét. Rendelkezzék a törvény a területfejlesztésre és -rendezésre biztosított ágazati pénzeszközök koordinált felhasználásának kötelezettségéről, és határozza meg az ágazatok közötti pénzügyi együttműködés fontos szabályait. Tartalmazzon a törvény utalást a központi támogatás egy részének decentralizálására, és jelölje meg a decentralizált források kezelését felelősen végző regionális szintű intézményt vagy szervezetet, amelynek hatékony működése központilag ellenőrizhető. Kötelezze a törvény a területfejlesztés központi és regionális intézményeit arra, hogy fejlesztési programjaik pénzügyi tervet is tartalmazzanak. Ez elkerülhetetlen feltételét képezi mind a fejlesztési programok realitásának, mind pedig az esetleges külföldi támogatások megszervezésének. Rendelkezzék a törvényjavaslat a különböző területi szinteken készülő fejlesztési programok pénzügyi terveinek egyeztetési kötelezettségéről, az érintettek bevonásáról a pénzügyi tervek készítésébe. A vállalkozási övezetek létrehozásának lehetőségét leíró szövegrészt javasoljuk kiegészíteni az országos és a regionális szintű fejlesztési programokba történő illeszkedés követelményével.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a területi tervezéssel olyan statikus szemléletben foglalkozik, amely nem felel meg a korszerű európai tervezési gyakorlatnak. A szövegtervezet "tervezés" címszó alatt csupán tervdokumentumokról tesz említést, holott a tervezés ma már és a jövőben még inkább olyan folyamatos tevékenységet jelent, amely szerves részét képezi a területfejlesztést és -rendezést irányító és végrehajtó intézmények és szervezetek mindennapi tevékenységének.
Javasoljuk a területi tervezéssel foglalkozó szövegrész tartalmi gazdagítását, az Európai Unió országainak tervezési tapasztalataira építve. A módosító szövegrésznek utalnia kell a fejlesztési és rendezési tervezés integrált rendszerének kialakítására, a különböző irányítási szinteken folyó tervezési tevékenység összehangolásának követelményére, a tervezés szükséges nyitottságára.
Azt hiszem, az elmondottakból egyenesen következik, hogy a Független Kisgazdapárt több módosító indítványt fog benyújtani a törvényjavaslat azon részeihez, amelyek érzésünk szerint korrigálásra, pontosításra szorulnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)