Póda Jenő (MDF)

1995. december 11.

PÓDA JENŐ, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Most ezekben a napokban, amikor a magyar honvédelemmel, a fegyveres erőkkel és a fegyveres rendvédelmi szervekkel kapcsolatban a közvélemény szemében, és a mi szemünkben is nem elsősorban a szolgálati törvény jut eszünkbe, hanem a NATO-csapatok érkezése, átvonulása, a magyar katonák boszniai felkészülése, szereplése, amikor nem a szolgálati törvény van a honvédelem, s általában a rendvédelem homlokterében, akkor talán azt gondolhatjuk, hogy egy kevésbé fontos törvényről van szó, egy olyan törvényről, amely a napi aktualitásokon túl talán máskor is megtárgyalható lenne, és inkább több figyelmet a fontosabb, a nemcsak befelé mutató, hanem kifelé mutatóan is fontosabb kérdésekre kell szentelni.

Azt hiszem, itt most egyáltalán nem erről van szó. Ezzel a törvénnyel kapcsolatban az első képviselői sóhaj talán sokkal inkább az lehetne, hogy végre. Végre itt van ez a törvény, amely közvetve százezer embert, áttételesen talán félmillió embert is érint, és olyanokat érint, akiknek a mindennapi munkája, a mindennapi szolgálata hosszú évek óta szabályozatlan, és akik nemcsak a mindennapjaikat élik meg emiatt nagyon nehezen, hanem egész életpályájuk is kiszámíthatatlan ennek okán.

Ugyanakkor amikor megnyugvással fogadja a Magyar Demokrata Fórum és annak képviselője, hogy végre ezt a fontos kérdést tárgyaljuk, nagyon fontos, hogy tisztán lássuk, nem egy laboratóriumi környezetbe kerülünk ezzel a törvénnyel, és nem vonatkoztathatunk el attól a nagyon fontos kérdéstől, hogy milyen előzményei vannak a kérdéskörnek, és attól sem, hogy milyen állapotban találja mindez a törvény azokat, akiken segíteni hivatott, és itt elsősorban a fegyveres erőkre, a rendvédelmi szervek hivatásosaira gondolok, de áttételesen mindenképpen az egész magyar társadalomra, hiszen egy ilyen nagy terület hosszú ideje szabályozatlan, és ez rendkívül sok problémát vet fel.

Ezzel kapcsolatban érdemes talán ott folytatni, ahol Keleti miniszter úr abbahagyta expozéja során, és egy rövid idézetet, ha fölidézünk, akkor átfűzhető a gondolat abba az irányba, hogy mindennek milyen hatása lesz a Magyar Honvédségre és a többi társszervre is.

"A kormány tisztában van azzal mondta Keleti miniszter úr egy hete , hogy a katonák, a rendőrök, a határőrök, a polgárvédelem, a tűzoltóság, a büntetés-végrehajtás, a vám- és pénzügyőrség, valamint a polgári titkosszolgálatok hivatásos állományú tagjainak élet- és szolgálati körülményei rendkívül kedvezőtlenek. A jogbizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a szolgálati terhek folyamatos növekedése és a szolgálati feltételek romlása, valamint az illetmények reálértékének csökkenése következtében ma már a szolgálat ellátása kerül veszélybe." Úgy gondolom, hogy ez a kiindulópont és fogódzó, amiben feltétlenül egyetértek miniszter úrral, s aminek kapcsán végig kell nekünk tárgyalnunk azt, hogy mi lesz ennek a törvénynek a következménye.

Természetesen nagyon sok pozitív elem kiemelhető, és ezek nagyon szükséges elemek. Előttem Mécs elnök úr nagyon részletesen ismertette ezeket, azonban nagyon sok aggály is fölmerül azzal kapcsolatban, hogy a következő hónapokban vagy években milyen hatása lesz ennek a törvénynek. S ehhez feltétlenül az előzményekről még szólni kell egy gondolatot, s megint csak egy rövid idézetet hadd olvassak Keleti miniszter úrtól, aki egy hete így szólt: "Az előző kormány többéves kodifikációs munka eredményeként '94 elején benyújtotta az Országgyűlésnek a katonák jogállásáról szóló, valamint a rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról és társadalombiztosításáról szóló törvényjavaslatokat. Megvitatásukra azonban nem került sor, mert az előző kormány azokat visszavonta."

Az előző kormány nem ezeket vonta vissza, hanem visszavont mindent, mindent, amit az előző parlament nem tárgyalt meg. Ez egy nagyon komoly politikai gesztus volt Boross Péter miniszterelnök részéről, és nagyon kellemetlen felhang, ha most ezt másfél évvel később politikai célok szolgálatába állítják. Egészen nyilvánvaló, hogy az akkor beterjesztett törvénytervezetet a parlament végigtárgyalta volna természetesen, ha nem szűnik meg a mandátuma, s az akkori parlament honvédelmi bizottsága általános vitára alkalmasnak találta. S ha az a folyamat akkor zavartalanul megy tovább, ma már régen meglenne ez a szolgálati törvény. 18 hónap telt el azóta, és ez a 18 hónap nagyon hosszú idő, és nagyon kellemetlen politizálással eltöltött idő is, s az a fő probléma, hogy annak a százezer, illetve ötszázezer embernek a számára rendkívül kellemetlen, akik ennek hiányában voltak kénytelenek élni és dolgozni.

Két nagyon fontos erő hatott e törvény korábbi elfogadása ellen. Az egyik a haderőreformmal kapcsolatos, nevezetesen egyértelmű és kitapintható politikai szándék irányult arra az elmúlt hónapokban, hogy minél később legyen ebből a törvénytervezetből elfogadott törvény, mert a haderőreform átszervezése során a többezer fő elbocsátása, s a jelentős diszlokációs lépések talán egyszerűbben, kisebb ellenállás mentén valósíthatók meg, s ez a szűken felfogott, és nagyon-nagyon szűken felfogott, nem is honvédelmi, hanem miniszteriális érdek alaposan háttérbe szorította ennek a törvénynek a készültét, illetve a Ház elé kerültét.

Van egy másik nagyon fontos probléma is, ami az ellen hatott, hogy minél előbb tárgyalhassunk, ez éppen az illetménytáblával s az életbe léptetéssel kapcsolatos probléma. Helytelen egy olyan törvénytervezetet elkészíteni és a Ház elé hozni, amely érdektelenné, sőt ellenérdekeltté teszi a fegyveres testületek, fegyveres erők és rendvédelmi szervek felső vezetőit abban, hogy ebből mielőbb törvény legyen. Éppen azokat, akik a végrehajtásért majd felelősek lesznek, és éppen azokat, akik a kimunkálásban, az előkészítésben is nyilván nagyon sok szakmai segítséggel kellett hogy támogassák a minisztériumot, illetve kellett volna, hogy támogassák, hiszen alapos okkal feltételezhető, senki sem dolgozik a saját érdekei ellen.

Nevezetesen arról van szó, hogy az elmúlt években, évtizedekben kialakult torz jövedelmi struktúra okán mondjuk így egyszerűen fogalmazva az egyes piramisokban a felsővezetők mondjuk ezredestől felfelé , ha ez megfelelő beosztással is párosul, nemhogy jobban járnának e törvény elfogadása után, hanem anyagilag sok szempontból rosszabbul járnak.

Ez azt hiszem érthető és egyszerűen elfogadható magyarázat arra, hogy miért nem sürgették ők, ellentétben azokkal, akik jobban járnának, ennek a törvénynek az elfogadását.

(11.50)

Hát akkor miért, hogy mégis most tárgyalhatunk erről? Én azt hiszem, egyrészt az ellenzéki pártok fellépése, azon belül is a Magyar Demokrata Fórum fellépése az elmúlt hónapokban abba az irányba hatott, hogy kikényszerítette ennek a törvénynek a tárgyalását amit ismételten örömmel üdvözlök. Másrészt pedig és talán ez még sokkal jelentősebb volt, mint ennek a dolognak a politikai kérdése , hogy akár a honvédségben, akár a rendőrségnél, akár más rendvédelmi szerveknél az érdekvédelmi szervezetek is legyen szó szakszervezetekről vagy más érdekképviselőkről olyan erőt tudtak felmutatni, amely elől már nem lehetett kitérni. És ez éppen azokkal a gazdasági folyamatokkal függ össze, amelyeknek az elmúlt hetekben, hónapokban tanúi vagyunk, és amelyek adott esetben nem is feltétlenül az érintett tárcák felelősségi körébe tartoznak, de mindenképpen a kormány felelősségi körébe, abban az értelemben, hogy az ellehetetlenülő gazdaságpolitika eredményeként, a jövedelemforrások beszűkülése okán lehetetlen helyzetbe kerülnek ezek a nagy ellátórendszerek is.

Ugyanakkor nem tartható tovább ennek a törvénynek a hiánya kapcsán előálló állapot, hiszen a közalkalmazottak és a köztisztviselők törvénye régen megvan, működik is több-kevesebb hibával. Megfelelő korrekciókkal a helyzet kezelhető, és éppen a fegyveres erők és a fegyveres rendvédelmi szervek területén ez az állapot tovább nem tartható.

Ugyanakkor ahogy utaltam már rá érdemes megfigyelni azt is, hogy e törvény hatályba léptetésével milyen problémák keletkezhetnek, és hogy minden kétségtelen előnye mellett milyen hátrányokat is fölvet a kérdés, és ennek milyen következményei lehetnek.

Általános szabályként a kihirdetést követő harmadik hónap első napján lépne életbe ez a törvény, ami ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni azt jelenti, hogy a kötelességeket és bizonyos alapjuttatásokat és szolgáltatásokat azonnal megjelenít és főleg a kötelességekre helyezném a hangsúlyt , ugyanakkor viszont a jogok közül éppen talán a legfontosabbikat, az anyagi természetű ellenszolgáltatást a kivételezett elkötelezettségért, az áldozatvállalásért, a szolgálati viszony vállalásáért lényegesen kitolná ez a törvénytervezet eredeti beterjesztése szerint 1999. január 1-jéig. Hihetetlen távoli idő, és én azt hiszem, hogy ez az idő, ez az illetménytáblára vonatkozó életbe léptetési idő tarthatatlan.

Keleti miniszter úr ígéretet tett a '98. január 1-jei életbe léptetésre, de garanciát ugyanakkor nem vállalt, talán nem is tudott vállalni; ezzel együtt is, én nem hiszem, hogy ez akár kompromisszumként is elfogadható lenne. Hiszen egyrészt semmi garancia nincsen arra, hogy ez valóban így is történik, másrészt éppen arra sincsen garancia, hogy adott esetben Keleti miniszter úr akkor is honvédelmi miniszter lesz.

Mindenképpen törvényi szabályozásra van szükség. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni ismételten arra a figyelmet, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz képviselői: Für Lajos, Gyuricza képviselő úr és jómagam már beadtunk egy módosító indítványt, amely arra vonatkozna, hogy ha nem is most, a törvény életbe léptetésével azonnal, de legkésőbb '97. január 1-jén az illetménytáblának is életbe kell lépnie. Azt hiszem, a törvény előnyei csak akkor fognak előjönni, és nem okoznak olyan hátrányokat, amelyekről beszélek, hogyha ez így is lesz.

Talán egyébként azt is érdemes megfogalmazni és kérdésként felvetni itt az általános vitában ami nem szerepel az előterjesztésben , hogy célszerű lenne mindenkinek egy nyilatkozatot tenni azok közül, akiket ez a törvény érint, mondjuk 30 napon belül a törvény életbe lépte után, hogy elfogadják-e, ezen új feltételekkel a szolgálati viszonyukat, fenntartják-e. Hiszen egy egészen régi és furcsa, egy 1971 óta itt maradt törvény és sok belső, áttekinthetetlen utasítás szabályozza most ezt a kérdéskört.

Több más, nagyon komoly probléma is felmerül ebben a törvényben, amiket az általános vita és a részletes vita során nekünk orvosolni kell. Az egyik ilyen, mindenképpen fontos elem a szolgálati viszony megszűntére vonatkozó, a nyugdíjkorhatár kérdése. A törvénytervezet úgy rendelkezik, hogy a mindenkori férfi nyugdíjkorhatár mínusz öt év legyen a hivatásosok és a szolgálati viszonyban levők nyugállományba vonulásának ideje. Szerintem ez is tarthatatlan a jelenlegi magyar állapotok figyelembevételével, hiszen ezeknek az embereknek az életkora sajnos 58-59 év, és így 57 évben maximálni számukra a nyugdíjidőt, én úgy gondolom, tarthatatlan helyzetet teremtene.

Sok más probléma is megfogalmazható, amelyeket majd a részletes vita során fogunk kifejteni. De azt hiszem, hogy egy nagyon lényeges kérdés még a politika és a hivatásos szolgálat viszonya. Itt is felmerülnek olyan aggályok, amelyek úgy fogalmazhatók, hogy lehetővé teszi az országgyűlési, illetve a helyi önkormányzati képviselőválasztáson indulást a hivatásos szolgálatot betöltők részére, ugyanakkor a pártpolitizálással, illetve pártelkötelezettséggel, én úgy gondolom, ez a kérdés semmiképpen sem egyeztethető össze. Azt hiszem, az lenne a helyes álláspont, hogyha még jó ideig fenntartanánk azt az 1989-90-ben megfogalmazott alapelvünket, hogy a hivatásos állomány tagjai ne politizáljanak, és ebből a szempontból nem hiszem, hogy a munkahelyen kívüli politizálás megengedhető lenne.

Általában is vannak problémák ezzel a törvénytervezettel, ami a kodifikációra, a kidolgozottságra vonatkozik. Hogy egy szemléletes példával éljek: például a "miniszter" fogalmát meghatározza ez a törvény, de ugyanakkor sokkal fontosabbak például a "parancs" vagy "utasítás" fogalmát nem határozza meg. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok későbbi jogvitát el lehetne azzal kerülni, ha alaposabb munka menne ki a kezünk alól. És éppen kiélezett helyzetekben lehetne egyszerűbb, átláthatóbb viszonyokat teremteni, hiszen azért ne feledjük el, hogy végül is a fegyveres testületeknél szolgálók kiélezett helyzetekre is felkészültek és esküt tettek.

Nagyon fontos dilemmának és problémának érzem az összeférhetetlenség szabályozottságát, illetve szabályozatlanságát. Jelenlegi állapotában egyenes lehetőséget ad a korrupcióra az a megfogalmazás, amely akár miniszteri engedélyen keresztül, akár a helyi parancsnok engedélyén keresztül lehetővé tesz, megengedhetővé tesz olyan dolgokat, amelyek más összeférhetetlenségi területeken elképzelhetetlenek.

Nevezetesen, hogy mondjuk, egy katona saját családtagjának legyen fölöttese, vagy pedig egy rendőr, vagy egy vámtiszt, vagy a rendvédelmi szerv képviselője olyan szerződést kössön, vagy olyan üzletben legyen aláíró, amelyben a másik oldalon ugyancsak saját családtagja vagy rokona jelenik meg.

Én úgy gondolom, hogy ez még bejelentési kötelezettség és megfelelő engedély esetén sem fogadható el. Minimalizálni kellene az ilyen korrupciós lehetőségeket a törvény erejénél fogva is. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmezteti a képviselőt a felszólalási idő leteltére.)

Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Befejezvén, én azt hiszem, sikerült azt érzékeltetni, hogy miközben egy örömmel üdvözölt és nagy jelentőségű törvényjavaslatot tárgyalunk, aközben az még rengeteg megoldatlan kérdést vet fel a későbbiekben. Ezzel együtt korai lenne még megnyilatkozni abban a kérdésben, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői hogyan fognak szavazni majd a folyamat végén. Én úgy gondolom, hogy két-három olyan sarokpontot sikerült rögzíteni, amely megmutatja, hogy ellenzéki párt részéről is megszavazható ez a törvénytervezet, hogyha a megfelelő kompromisszum megtalálható ellenkező esetben pedig nyilvánvalóan nem.

Én bízom abban, hogy a következő hetek ezt fogják eredményezni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)