Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Valamennyien tudjuk, hogy sajnos a magyar egyetemek de a főiskolák is sorra-rendre jelentik be igen jelentős hiányaikat. A sajtónyilvánosság két nagy intézményünk, nagy hírű és nagy rangú intézményünk nehéz anyagi helyzetének adott igazán teret: az egyik a Testnevelési Egyetem, a másik pedig az ELTE. A Testnevelési Egyetem hiánya az év végére el fogja érni a 100 millió forintot, az ELTE pedig félő, hogy 500 milliós hiánnyal fogja zárni a költségvetést. Az arányokhoz annyit kell tudni, hogy az ELTE közel 6 milliárd forinttal gazdálkodik, és a Testnevelési Egyetem 100 milliós hiánya is meghaladja az egyetem költségvetésének 10 százalékát. Ezt a gondot jó előre jelezték az adott egyetemek vezetői. '95. október 2-án kelt, miniszter úrnak szóló levelükben jelzik az ELTE vezetői például, hogy ezzel a gonddal mindenképpen szembesülni fog az egyetem vezetése, gazdálkodása. De már '94 novemberében, az ez évi költségvetés tervezésekor is megjósolták, hogy körülbelül 400-450 millió forinttal kevesebb az ELTE rendelkezésére álló összeg, mint amiből ki lehet jönni.
A drámai helyzetet jól festi az, hogy ez a hiány úgy állt elő, annak ellenére állt elő, hogy rákényszerült az egyetem 650 álláshely megszüntetésére, 780 fő elbocsátására, mert egy álláshelyen több egyetemi oktató is dolgozott, hiszen van, aki részmunkaidőben dolgozik. Tehát igen jelentősen meghúzták a nadrágszíjat, ahogyan ezt mondani szokták, hírlapírói fordulattal az egyetemek; az ELTE mindenképpen. De hasonlóképpen takarékoskodott a Testnevelési Egyetem is.
Félő, hogy sorra-rendre hasonló jelentésekkel fog előállni több tucat magyar egyetem és magyar főiskola, és ennek az okait mindenképpen érdemes számba venni, mindenképpen beszélnünk kell róla. Hiszen legjelentősebb intézményeinkről van szó, és elfogadhatatlan az a helyzet, az az állapot, ami ma például a budapesti egyetemek többségén jelentkezik, hogy a 20 Celsius fok, a munkavégzéshez alkalmas 20 Celsius fok bizony csak elvétve található a magyar egyetemeken és a főiskolákon. Egyszerűen ilyen pénzügyi körülmények között élnek ezek az intézmények, és félő, hogy hosszas szénszünetre kell majd berendezkedniük.
Én sorra vettem, de idő hiányában nem ismertetem azt a bűnlajstromot, ami szerintem a minisztérium számláját terheli. Melyek azok az intézkedések, amelyeket nem tett meg, illetve rosszul tett meg '94 ősze óta, ami félig-meddig idevezetett, kezdve onnét, hogy a '95-re készített, a kormány által elfogadott gazdaságpolitikai irányelvek a hallgatói létszám csökkentésének politikai programját írják le és nem a növelését, ami még a kormányprogramban szerepel. Ezt utólag persze lehetett az akkori pénzügyminiszter, Békesi László által gépelési hibának nevezni, de sajnos tudjuk azt, hogy ezt a kormány jóváhagyta.
A dolog nem az, hogy a távozó miniszter felelősségét vagy a felsőoktatásért felelős államtitkár-helyettes bűneit itt soroljuk a parlamentben, hanem az, hogy mi lehet most a megoldás.
Első: a már beállt csődök kezelése azonnali és sürgős kormányzati intézkedést kíván; mind a Testnevelési Egyetem, mind pedig az ELTE esetében.
A második és talán ez a fontosabb , hogy hogyan tudjuk elkerülni a csődök beálltát. Egy utat már láttunk: amikor az MSZP Miskolcon tartotta kongresszusát, akkor rohanvást kormányhatározat rendezte a miskolci egyetem csődjét. De félő, hogy az év lezártáig már nem lesz több kongresszus, és ezt a megoldást már nem tudja alkalmazni a kormány több egyetem esetében.
A hibák beismerése nem szégyen, és a miniszter úr lemondó levelében ezt félig-meddig meg is tette. Én azt gondolom, hogy a kormányzati munka hiányosságából fakad, fedezni kell központi forrásokból ezeket a hiányokat. Hozzáértő szakembereknek sürgősen el kell készíteni a teljesítményelven alapuló finanszírozási reformot, amely kiszámíthatóvá teszi az egyetemi gazdálkodást, nagyobb gazdálkodási szabadságot ad a megkötöttségek helyett, megnöveli az intézményi vezetők felelősségét (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmezteti a képviselőt a felszólalási idő leteltére.), és garanciát nyújt az évközi elvonásokkal szemben. A mai helyzet azonban nem ez; hasonlatos sokkal inkább a vakrepüléshez, így készülnek egyetemi vezetőink a '96-os évre, nem tudják, mit hoz számukra a következő év, a jövendő. Köszönöm a figyelmüket. (Az elnök ismételten megkocogtatja poharát.)
Kérem, hogy a kormány mostani tagjai és jövőbeni tagjai szívleljék meg mind a két szempontot. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)