Balsai István (MDF)

1995. december 12.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Azzal szeretném kezdeni, hogy nem hiszem, hogy ennél hányatottabb sorsú törvényjavaslat, illetőleg törvény megjárta volna a magyar parlamentet az utóbbi öt évben, mint az egyes fontos tisztségek betöltőinek ellenőrzéséről szóló elég hosszú nevet viselő törvény. Ennek a hányatott sorsnak a kialakulását most nem kívánom érinteni, hiszen nem is ez a mai feladatom, és azt hiszem, a tárgyalást sem segítené elő. Mindenesetre az már egy kicsit ironikus, hogy annak ellenére, hogy a törvény végrehajtása jelenleg többszörösen akadályozott egyrészt politikai szándék hiányában is össze lehet foglalni a legfőbb akadályt, másrészt az Alkotmánybíróság döntése nyomán előállott helyzet megoldásában a jogi indokot , mégis egy kicsit ironikus, hogy most felgyorsulván az események, az ellenzéki képviselő által előterjesztett indítványt követő néhány nappal a kormány is jónak látta az eddigi tehetetlen próbálkozásokat végre egy törvényjavaslatban a tisztelt parlament tárgyalására bízni. Ennek örülök, és ha más célt valószínűleg feltehetőleg az ellenzéki képviselői önálló indítvány nem is fog elérni, azért arra büszke lehetek, hogy sikerült a kormányt arra rábírni, hogy néhány nappal később még egy ügyrendi vitát is produkáló és e javaslatom tárgyalását majdnem meggátoló törvényhozási kezdeményezéssel végre sikerül az alkotmányos mulasztást amely 1994. december 23-a óta fennáll, tehát majdnem napra pontosan egy éve , három hónappal az Alkotmánybíróság által megszabott, nem túlságosan feszes határidő után valamikor majd a tavaszi ülésszakon előbb már nyilván nem úgy megoldani egyik vagy másik törvényjavaslat elfogadása esetén, hogy ez a bizonyos, a közvéleményt lehet, hogy nem elsősorban foglalkoztató és ez nyilván helyes is és rendjén való , de a magyar közélet tisztaságát öt éve elérni kívánó törvényhozói cél végre megvalósulhasson.

Az Alkotmánybíróság ez elég közismert, a tisztelt Országgyűlés nyilvánvalóan tudja a törvény elfogadásakor és a végrehajtását még meg sem kezdő szakaszban rengeteg panaszt gyűjtve össze, a törvény hatálybalépése után mintegy fél évvel a törvényhozói célra, a törvényhozói szándékra, az ügyre az alkotmány megfelelő rendelkezése alapján igent mondott. Az Alkotmánybíróság egyetértett az elmúlt parlament döntéshozóival, sőt azt kell mondanom, hogy az Alkotmánybíróság határozatában tulajdonképpen azt is tudtunkra adta, hogy ez a törvény akkor is alkotmányos lenne, ha jóval szigorúbb feltételeket szabna az átvilágítandók körét, illetve az átvilágítás utáni szankciókat illetően. Az Alkotmánybíróság döntése ugyanakkor jelenleg a törvény tényleges, érdemi végrehajtását, ha nem is gátolja teljesen, de olyan helyzetet eredményezett, amely az eredeti törvényhozói szándék megvalósulását nem teszi láthatóvá. Akkor ugyanis, amikor az Alkotmánybíróság a 2. § egészét alkotmányellenesnek minősítette vagyis az átvilágításra kerülők körével kapcsolatban nem tartotta megfelelőnek az ott felsoroltak rendező elvét, és egyes köröket abból azonnali hatállyal alkotmányellenesnek minősítve kiiktatott, a többit illetően pedig a jelen vagy egy másik javaslat elfogadásáig hatályban tartott , ezzel előírta a legfontosabb törvényhozói célt; nevezetesen azt, hogy egységes elvek alapján kell meghatározni a parlament által megválasztott bírókból álló bizottság számára azt a feladatot, hogy kiket és milyen sorrendben kell a közélet átláthatósága érdekében szembesíteni, ha úgy tetszik, a korábbi, nem jogállami körülmények között végzett tevékenységükkel. S ez "mindössze" ezt idézőjelbe téve annyi szankciót jelent, hogy amennyiben a szembesülés azt eredményezné, hogy a funkciójukat, pozíciójukat meg kívánják tartani, ám legyen akkor a neveket, a névsort nyilvánosságra kell hozni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általam legfontosabbnak ítélt változtatás ehhez az alkotmánybírósági döntéshez kapcsolódik. És mindjárt azzal folytatom, hogy nem tartalmazza az én javaslatom azt a jogos alkotmánybírósági kritikát a törvényhozói szándékkal kapcsolatban, hogy arról is döntenie kell a tisztelt parlamentnek dönteni kellett volna szeptember 30-áig! , hogyan valósítja meg törvényesen az úgynevezett információs önrendelkezési jog alapján a megfigyeltek és akik úgy gondolják, hogy megfigyelésre kerültek, tehát az áldozatok oldaláról, ha úgy tetszik, a célszemélyek oldaláról azt a jogot, amely Kelet- és Közép-Európa számos országában, mindenekelőtt Németországban megvalósult, amely valamilyen állami intézmény keretében ezt a különböző adatvédelmi és titokvédelmi előírások és törvényes rendelkezések és alkotmányos garanciák között mégiscsak lehetővé teszi. Mondom még egyszer: ezt nem tartalmazza az én javaslatom. Ezt nem is tartalmazhatja, hiszen egy képviselői indítvány nem tud komolyan és megalapozottan komoly javaslatot készíteni egy állami intézmény felállítására vonatkozóan, kormányzati háttér nélkül.

(10.50

De úgy gondolom, nem is kell hogy tartalmazza ez a javaslat az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény módosítására irányuló javaslat ezt az alkotmánybírósági rendelkezést, hiszen ennek a törvénynek ez nem is tárgya. Ha csak a címéből indulunk ki, azt hiszem, elég világosan fogalmazott az akkori törvényhozói akarat, a fontos tisztségeket betöltőket hivatalból, hatósági jogkörében eljárva, határozattal záruló eljárásban egy intézményként létesített bizottság átvilágítja, és ennek eredményéhez képest történnek a törvényben szabályozott további dolgok.

Ettől merőben más alkotmányos jog és merőben más lebonyolítást és intézményt kíván az a jogos igény, amely állampolgárok kérelmére vagy óhajára nem hatósági jelleggel, hanem egy levéltári típusú intézmény keretében szolgáltat, nem határozatot hoz és nincsen semmilyen szankciója és semmiféle jogorvoslati és egyéb lehetőség, szemben a másik alkotmányos jog érvényesülését illető törvényhozói szándék megvalósulása esetén.

Tehát még egyszer mondom, hogy az Alkotmánybíróság sem azt mondta határozata 5. pontjában, hogy ebben a törvényben tehát az egyes fontos tisztségeket betöltő személyekről szóló törvényben kell az általában az állampolgárokat megillető információs önrendelkezési jog alapján biztosítani azt, hogy joguk legyen betekinteni valahol azokba az aktákba, amelyek róluk készülhettek. Ezért tehát nemcsak a praktikum és a megoldhatatlan képviselői feladat az, amely azt eredményezi, hogy a most tárgyalásra kerülő javaslat ezt a lehetőséget nem tartalmazza, hanem egyszerűen az, hogy az Alkotmánybíróság sem írt így elő kötelezettséget.

A harmadik indokom, hogy a hiányzó rész hiányáról beszélhessek, szerencsénk van, hiszen a héten a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, amelynek tárgyalása során megoldást kínál valóban az információs önrendelkezési jog gyakorlása alapján, az úgynevezett történeti hivatal felállítása kapcsán arra a kérdésre is, amelyet az Alkotmánybíróság még egyszer mondom: a kormány és a mi számunkra szeptember 30-ig szóló, már régóta lejárt határidővel előírt.

Tisztelt Országgyűlés! Ezzel tehát nem foglalkozik a javaslat. Amivel foglalkozik mint már említettem az elsősorban a 2. § rögzítése, tehát az átvilágítandók köre. Azonkívül pedig azokkal a problémákkal foglalkozik a javaslat, amelyek felmerültek a tisztelt Országgyűlés sajnos jogellenes döntést produkáló azon féléves tárgyalása során, amely az elsőként megválasztott három bizottsági tag bíró közül kettő tekintetében a megválasztásuk megsemmisítését eredményező határozatot hozta, amely mint tudjuk, mindkettőjük tekintetében különböző fórumokon az Alkotmánybíróságot is beleértve jelenleg jogvitát, bizonytalan kimenetelű azt hiszem, hogy ez a legenyhébb fogalmazási mód jogvitát eredményezett, nem nagy dicsőségére a tisztelt kormánypárti többségnek. Azt hiszem, hogy elég sok probléma fog még ebből adódni, hiszen a tisztelt parlament egy rendkívül rossz megoldást választott, amikor észlelte, hogy a bírók kezdik komolyan venni a feladataikat és bizony ennek a törvénynek a végrehajtása esetleg kellemetlen következményekkel járhat a jelenlegi összetételű parlamentre és másokra is.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát ezekkel foglalkozik a javaslat és úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság előírásainak megfelel. Alkotmánybíróságunk ugyanis azt írta elő az átvilágítandók körével kapcsolatban, hogy nem mennyiségi kérdésről van szó természetesen. Nem arról van szó, hogy 500 vagy 5000 embert kell átvilágítani, hanem arról van szó, hogy akiket a törvényhozó arra kényszerít, hogy ennek a bizottságnak a színe előtt legalábbis átvitt értelemben számot adjanak nem jogállamhoz méltó tevékenységükről, ezeknek a csoportoknak egységes rendező elv- és érvrendszer alapján kell homogénnek lenni. Ezért nem tartotta alkotmányosnak a korábbi megoldásból az állami tulajdonú vagy többségi állami tulajdonú vállalati vezetői kört, ezért nem tartotta alkalmasnak és idevalónak, idetartozónak az úgynevezett egyetemi professzori kört, valamint kétségesnek tartotta, hogy jól van-e szabályozva a hatályos törvényben a média világát illető kör, amely bizonyos példányszámtól és bizonyos hatástól vagy feltételezett hatástól tette függővé azt, hogy melyik kört milyen módon kíván érinteni.

Én az Alkotmánybíróság döntésével teljesen egyezően és azzal egyetértve úgy gondoltam, hogy a 2. § újrafogalmazását természetesen el kell végezni és ennek során, mint azt látják a javaslatban, nagyjából érintetlenül hagyva mindazokat a valóban közhatalmi, közjogi pozíciókat betöltőket, amely tulajdonképpen az állami tisztviselői karból a helyettes államtitkár alatti szintet érinti még, a tábornoki kart, a nagyköveti kart természetesen érinti, s természetesen érinti a bírói és ügyész kart, hiszen ők fogják felülvizsgálni azokat az ügyeket, amelyeket a bizottság elbírál, s természetesen változatlanul érinti a legfontosabb polgármesteri és ehhez hasonló pozíciókat, lényegében ugyanúgy, mint ahogy azt az 1994-ben elfogadott törvény szabályozta. Ehhez hozzá kívánom illeszteni, nem létszáma, hanem jelentősége miatt azt a kört, amelyet az Alkotmánybíróság indokolásában nagyon helyesen mintegy hiányként felvet, hogy vajon a köztestületek miért nincsenek érintve? Igen, tisztelt Országgyűlés, én úgy gondolom, hogy a közhatalmi jogosítványokkal, közjogi módszerekkel létrejövő, ráadásul kényszertagságot jelentő köztestületek vezető tisztségviselői, országos és regionális vezető tisztségviselői bele kell hogy tartozzanak a törvény által átvilágítandó személyi körbe. Ezzel tehát bővül az általam javasolt újrafogalmazott 2. §, ugyanakkor szűkül, s ezt szeretném még egy picit még megindokolni, az úgynevezett médiakört illetően.

Belátom az Alkotmánybíróság indokolása kapcsán gondolom, a tisztelt Országgyűlés tagjai is könnyen meggyőzhetők erről , hogy nem az az elválasztó elv, hogy milyen sokan olvassák a lapot vagy milyen sokan nézik a televízióadást vagy hallgatják a rádióadást, hanem az elválasztó elv az, hogy milyen helyzetben van az a bizonyos média, vajon kötelessége-e és joga-e, törvényadta felhatalmazás és előírás alapján, hogy közszolgálati hírműsort, politikai műsort adva monopolhelyzetben egyedüli közvéleményformáló erő legyen, és ha ilyen, akkor természetesen alá kell hogy tartozzon az Alkotmánybíróság döntésének indokolása alapján is, egyetértve az ott írtakkal ennek a körnek, és ennek alapján én a nemzeti országos közszolgáltató műsorra, illetőleg szolgáltató tevékenységre köteles Magyar Televízió, Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda politikai műsorok felelős vezetőit tartom az átvilágítandó személyi körbe tartozónak, természetesen az elnököket és az elnökhelyetteseket azon elv alapján, amely a parlamenti választás vagy a parlament előtti eskütételre kötelezettség alapján amúgy is abba a körbe tartozónak minősíti őket, természetesen ezen más indok alapján, de a médiákat érintően az átvilágítandó személyek körébe továbbra is beletartozónak kell érteni.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, az Alkotmánybíróság által megkívánt egységes rendező elvet, még egyszer ismétlem, ott lehet és kell megragadni, amely a közhatalmi funkciók gyakorlásának egy fontosságot is jelentő rétegét érinti, másrészt a politikai véleményformálásra törvény adta jog, monopoljog alapján elsődleges hatást kifejtő közszolgálati média ilyen típusú műsorait jegyző, vezető személyeit illeti, és ehhez a felsoroláshoz szintén a közhatalmi, közjogi pozíciók alapján a köztestületek országos és regionális vezető tisztségviselőit tartom fontosnak itt megjeleníteni.

(11.00)

(Jegyzők: dr. Kávássy Sándor és dr. Kiss Róbert)

Nem tartok semmilyen más kört az átvilágítási törvénybe, az átvilágítandók körébe tartozónak. Az Alkotmánybíróság határozatában említést tesz arról, hogy vajon miért nem tartoznak ide a szakszervezetek, a pártok, az egyházak; és más, társadalmi alapon, törvény adta lehetőség, alkotmányos jogok gyakorlása folytán ott létesített, ott létesíthető feltételekkel nagy befolyással rendelkező intézmények vezetői miért nem esnek az átvilágítandók körébe. Azért nem eshetnek és, azt hiszem, ezzel erre a választ meg is adhatjuk , mert nem közhatalmi, közjogi pozíciókba, törvényes feltételek alapján, és főleg nem költségvetési kapcsolatokon keresztül kerülnek, és velük kapcsolatban az állampolgároknak, akár egyénenként, akár csoportonként, akár az egész közvéleményként választási lehetőségük van. Hiszen választhat valaki, hogy követi egy egyház tanításait vagy nem, abból kiábrándulva egy másik egyházhoz csatlakozik, vagy nem csatlakozik egyikhez sem; választhat, hogy szakszervezeti tag legyen vagy sem; választhat, hogy melyik civil egyesületnek vagy nagy befolyású intézménynek legyen a tagja vagy támogatója; választhat, hogy milyen újságot vásárol vagy nem vásárol, vagy lemondja az előfizetését; választhat, hogy melyik csatornát, kereskedelmi és kábeltévét fizeti elő, mire kapcsolja be a készülékét, vagy hogy melyik rádióadót akarja hallgatni. Itt tehát az állampolgár nem a közbizalom, hanem magánelhatározás alapján olyan helyzetben van, hogy nem köteles pártot választani, egyházat, szakszervezetet, napi- vagy hetilapot. Nincs tehát olyan indok, nincs olyan közjogi indok, tisztelt Országgyűlés, amely ebből a körből bármelyik intézményre is az állami, közjogi, közszolgálati, közhatalmi pozíciókhoz hasonló igénnyel jelentkezve az átvilágítási törvény kiterjesztését kellene hogy eredményezze. Egyébként a kormány által benyújtott, jóval szűkebb kört érintő majd később nyilván megtárgyalandó javaslat sem látta ennek indokoltságát, úgyhogy azt hiszem, tovább nem is kell indokolni, hogy miért nem kell ilyen irányban bővíteni a kört.

A másik lényeges, már jelzett problémakör az apróbb részleteket most nem exponálva , amivel a javaslat foglalkozni kíván, az a bizottság egyénenkénti taggá válásával kapcsolatos problémakör, illetve a bizottságnak mint testületnek a működésével kapcsolatos problémakör, és a bizottság operatív működését illető olyan változtatások szükségessége, amelyet az itteni tapasztalataink és egyéb csatornákon megszerezhető tapasztalatok alapján tulajdonképpen az átvilágító bizottság is támogatni kíván. Amennyire a sajtóból ezt én nyomon tudtam követni, örülnek annak, hogy bizonyos, a korábbi elképzeléshez képest jobb szabályozás érvényesülhetne, ha a tisztelt Országgyűlés ezt a javaslatot elfogadná.

Mindenekelőtt a bizottság tagjává válás feltételeit illetően nagyon szomorú tapasztalataink vannak arról az imént már céloztam rá , hogy a bizonyára nem kellő alapossággal előterjesztett képviselői módosító indítvány, amely annak idején, a korábbi kormány beterjesztéséhez hozzáillesztődve a hatályos törvényt eredményezte, egy olyan feltételt is előírt a bírói minőségében jelöltként jelentkező vagy arra vállalkozó személy vonatkozásában, amely feltétel, mint tudjuk, egyrészt megoldhatatlan feladatot jelentett az illető személyek számára, másrészt rendkívüli módon kétségbe vonta a magyar bírói kar azóta az elmúlt öt év alatt legalább tízszer törvények és más intézkedések kapcsán megerősített legitim jellegét.

Ugyanis azt a kétséget ébresztette ez a módosító indítvány, amelyet annak idején, 1994-ben, a parlamenti bizottsági vita kapcsán ma már megállapíthatatlan módon a kormány nyilván támogatott, hogy nem minden magyar bíró egyforma, aki ítélkezik. Nem, tisztelt Országgyűlés! Vannak olyan bírók, akikkel szemben nincs bizalma a törvényhozásnak arra, hogy egy kvázi államigazgatási vagy közigazgatási eljárásban eljárva iratokat megvizsgáljon, és abból megállapítsa, hogy az illető személy nem jogállami előélete hogy is néz ki. Mert előírta, hogy a bírók, természetesen azon kívül, hogy ők maguk nem esnek az "ügynöktörvény"-nek becézett törvény hatálya alá tehát nem végeztek ügynöki tevékenységet, nem kaptak titkos jelentéseket naponta az íróasztalukra, nem voltak tagjai a karhatalomnak és egyéb ilyen szervezeteknek, szóval, hogyha ennek eleget tesznek , ezen feltételrendszeren kívül még külön olyan ítéletek meghozatalában sem vettek részt, amelyeket utóbb az 1989 óta hozott több törvénnyel, törvény alapján vagy más eljárásokat is feltételezve semmissé nyilvánított a törvényhozó.

Félreértés ne essék, tisztelt Országgyűlés! Nehogy azt higgye valaki, hogy a javaslat most azt kívánja elősegíteni, hogy az átvilágítási bizottság bíró tagjai közé esetleg bekeveredhessen ami fizikailag és biológiailag kizárt az én szerény ismereteim szerint egy olyan bíró, aki még most is bíróként funkcionál, és mondjuk, az '50-es években koncepciós ügyben halálos ítéleteket hozott. Nincsen ilyen, tisztelt Országgyűlés, nincs olyan bíró a magyar bírói karban remélem, hogy nem tudnak megcáfolni , aki valódi még egyszer mondom: valódi politikai ügyekben ítélkezve a semmisségi törvények fő célját illetően a parlamenti törvényhozási próbát ne állná ki és a bírói múltja miatt ne lehetne tagja egy olyan bizottságnak, ahol éppen bírói mivolta a fontos, tehát az, hogy elfogulatlan és bírói lelkiismeret szerint el tudnak járni a közélet szereplőivel szemben.

Hiszen mi is derült ki, tisztelt Országgyűlés? Az derült ki, hogy az arcátlanul enyhe ítéleteket hozó, tehát a törvény kényszere folytán elé kerülő személyek javára döntő két bizottsági tagnak aki önmagában is fizikai képtelenségnek tartotta áttekinteni negyven év ítélkezésének az összes mozzanatát, és meg is mondta ezt a bizottságnak, és ezek után a bizottság ezt tudomásul véve, a Legfelsőbb Bíróság elnökének egyetértésével mégis ajánlotta őket megválasztásra megszégyenülve kellett egy féléves eljárás kapcsán azt tapasztalnia, hogy ez a feltétel amely tehát a semmisségi törvények kapcsán való bármilyen bírói szerepvállalást kizáró okként minősítette , esetükben ellenük fordítható, és egy jogsértő határozattal a parlament megsemmisítette nyugodtan mondhatom: nemcsak jogi értelemben, hanem nagyon nagy mértékben erkölcsi értelemben is az addigi karrierjüket. Tehát ez a feltétel nem kell.

Annál is kevésbé kell ez a feltétel, tisztelt Országgyűlés és akkor itt visszatérünk a javaslathoz a rövid kitérő után , mert ugyanakkor a törvény máshol következetlenül szabályozta ezt a kérdést, hiszen úgy szabályozta, hogy a bizottság döntésével szemben jogorvoslat kapcsán eljáró bíróknak már nem kell megfelelni ennek a követelménynek, hiszen a törvény nagyon helyesen föl sem tételezi azt, hogy akár a fővárosi bíróság bírái, akár az azt követő jogorvoslat folytán a Legfelsőbb Bíróság bírái között külön elő kellene azt írni, hogy semmisségi törvények meghozatalában nem vett részt vagy ilyen törvény hatálya alá nem esik egyetlenegy döntése sem. Ha a fölöttes bírói fórumok kétfokú bírói fórum kapcsán érintett bíróktól ezt nem várta el az eredeti törvény, akkor vajon miért várná el az ügyben lényegében közigazgatási szerepet játszó bíró tekintetében ezt a feltételt?

Tehát ezért nem tartalmazza a bizottsági taggá válás feltételei között ezt a rendkívül kellemetlen parlamenti közreműködést igénylő, és még egyszer hangsúlyozom erősen jogsértő döntést eredményező feltételt. Természetesen van ezermillió módja annak a törvény ilyen szűkítése esetén is , hogy a nemzetbiztonsági bizottság, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a parlament bármelyik szerve előzetesen a jelölteket illetően feltételeket, illetőleg elvárásokat fogalmazzon meg. De nyilvánvalóan csak reálisan teljesíthető elvárásokat lehet megfogalmazni, és akik majd ebben szerepet fognak játszani, bizonyára emlékezni fognak erre, hogy miket lehet, irreális és lehetetlen elvárások kapcsán megfogalmazva, utólagosan az illető személyek ellen fordítani.

(11.10)

Tisztelt Országgyűlés! Tehát a bizottsági taggá válással kapcsolatban azt hiszem, hogy ez a változtatás mindenképpen indokolt.

Ugyanakkor érzékelve azt, hogy az eredeti törvény, hiányosságból-e vagy valódi törvényhozói akaratból, nem rendelkezett arról, hogy mi a helyzet és mi a teendő akkor, hogyha elviselhetetlen magatartás vagy bármilyen más ok miatt a bizottsági taggá megválasztott személy működése nem biztosítható, és a törvény végrehajtása nem biztosítható, mi a teendő?

Sajnos, tisztelt Országgyűlés, semmilyen rendelkezés nem volt erre a korábbi törvényben, ezért kellett önöknek ezzel a jogsértő döntéssel parlamenti határozatot gyártani ahhoz, a rosszul felfogott jogi indokok alapján, hogy két személyt a bizottság elsőként megválasztott három tagjából eltávolítsanak a bizottságból. Ennek a jogi indoka tehát az, hogy nem volt szabályozás a tisztelt Országgyűlés korábbi döntése alapján erre az esetre.

Most én ajánlok egy szabályozást, amelynek a lényege az, és magától értetődőnek látszik, hogy a bírói törvényben amúgy is részletesen, és azt hiszem, nagyon szerencsésen szabályozott, bírákra érvényes fegyelmi eljárás menetét alapul véve hatályossá teszi a bíróból bizottsági taggá váló, de továbbra is bírónak minősülő személyre vonatkoztatva azt az eljárást, amely alkalmatlanság vagy fegyelmi vétség esetén nyitva áll, és rendelkezésre áll a bírói kar valamennyi többi tagjával szemben.

Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon kielégítő, jó és szerencsés megoldás, hiszen nem a megválasztó szerv, nem a parlament, nem az Országgyűlés, nem is a kormány, nem is tudom, még mit lehetne sorolni, mond ítéletet, tör pálcát az egyébként jogos igény alapján a bizottsági tag viselkedése, nyilatkozata és más tevékenysége felett, hanem egy sajátos bírói fegyelmi testület, amely tulajdonképpen a saját karához tartozó személlyel szemben törvény alapján jogosult eljárni.

Ez tehát egy másik olyan eleme a bizottság működésének és a bizottságra vonatkozó részeknek, amely azt hiszem, hogy szabályozást igényelne, és a szabályozás nem kerülhető meg.

Nagyon röviden szólva még, tisztelt Országgyűlés, a többi elemről, amely a bizottság munkáját, úgy gondolom, hogy elősegíthetné, elsősorban az, ahogy nagyon szerencsétlenül volt az eredeti törvényben megfogalmazva a bizottság mint olyan, mint intézmény, és hogy tulajdonképpen a bizottság eljárása során hogyan jár el, a bizottság együttesen, a bizottság egy bizottságnak mikor minősül, hány tagjának kell eljárni, tehát ezek mind-mind még eredetileg is értelmezési problémákat vetettek föl, hiszen volt olyan nézet, amely például azt mondta, hogyha nincs két bizottság, kétszer három ember nincs, akkor meg se kezdhetnék a működésüket. Szerencsére a bizottság ezeket az érveket nem hallotta meg, és hozzákezdett a munkájához, de hamar be is kellett fejeznie, vagy legalábbis szüneteltetnie. De erről már volt szó.

Azt javasolom, tisztelt Országgyűlés, hogy kilenc főben maximálva a bizottság létszámát, háromtagú tanácsban eljárva, miután bírókról van szó, és nekik valószínűleg nem fog gondot okozni ennek az értelmezése, háromtagú tanácsban eljárva lássák el feladatukat. Természetesen a saját ügyrendjük alapján, mikor milyen összetételben a tanácskénti eljárásnak a szabályait nyilván a bírósági szabályozás eleve kínálja, és a bizottság ügyrendje erre részletesen ki tud térni.

Mindenesetre ez a jelenlegi helyzet, mint tudjuk, szintén azokat az állapotokat, tulajdonképpen értelmezhetetlen állapotokat eredményezi, hogy a tisztelt parlament jogsértő döntése alapján megsemmisített két bizottsági tagi hely betöltetlen lévén, jelenleg hét, tehát nem hárommal osztható számú bizottsági tagot jelent, tehát szintén nem tudnának a jelenleg hatályos törvény alapján három személyként két bizottságot alkotni, hanem most nyilván heten alkotnak egy bizottságot, pontosan nem is tudom, hogy milyen módon kellene, hogyha holnap a végrehajtás folytatódhatna, ezt a részét értelmezni a hatályos törvénynek.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat, még egyszer mondom, bizonyára az egy időben, vagy majdnem egy időben, egy kicsit később beterjesztett kormányjavaslathoz képest a kormánypárti oldalak részéről feltehetőleg nem fog annyi támogatást kapni, amennyi az elfogadásához szükséges. Én azt hiszem, hogy erre én egy fogadást nyugodtan köthetnék. Mégis, a bólogató arcokból arra gondolok, hogy ezt még csak elviselik itt a kormánypárti képviselők, hogy véletlenül egy ellenzéki képviselő is sikeresen eljutott addig a pontig, hogy expozét mondhat egy törvényjavaslatról, sőt még sürgősséget is biztosítottak. Közben rájöttek, hogy rosszul döntöttek, mert igyekeztek, mondom, ezt a mai felszólalást is ellehetetleníteni. Mégis eredményes lett, és lesz már most is, hiszen a kormány legalább összeszedte magát, és egy, számunkra nem megfelelő, de mégiscsak a témával foglalkozó törvényjavaslatot sürgősséggel, mint ahogy tegnap ezt eldöntötték, meg kíván tárgyaltatni. Amennyiben az itt elmondottak nem ölthetnek törvényi formát, önálló törvényi formát, biztosíthatom önöket arról, hogy annak a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán természetesen módosításként lesz alkalmuk még egyszer ezeket és számos további érvet meghallgatni a nézeteimmel kapcsolatban. Eddigi figyelmüket pedig megköszönöm. (Szórványos taps.)