Szabad György (MDF)
DR. SZABAD GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségének előadója: Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Amint arról már szó volt, az alkotmányügyi bizottság vitájában, majd az általános vitára való bocsátás kérdésében a szavazás során 9 ellenzéki képviselő támogatást biztosított az előterjesztés általános vitára bocsátásának. Jelezni szeretném, hogy ez a kilences szám az alkotmányügyi bizottság valamennyi ellenzéki képviselőjének számával azonos. A Balsai István előterjesztésében felmerülő kérdések sokaságából három olyan mozzanatot szeretnék kiemelni, amiről úgy gondolom, hogy a kisebbségi vélemény kialakításában meghatározó szerephez jutott. Az első erről nagyon röviden szólhatok, hiszen Toller László is elismerően említette az a körülmény, hogy az alkotmányügyi bizottságnak egy olyan döntése áll fenn, amely mulasztásos alkotmánysértésnek minősítette, hogy az Országgyűlés e téren még jogszabályt nem kezdett tárgyalni és nem alkotott meg, tehát Balsai István kezdeményezése e téren feltétlenül egybevág az Alkotmánybíróság előbb említett határozatával.
A második, amit szeretnék megemlíteni, az a mozzanat, amellyel az előterjesztő a fennálló törvény 2. §-át érinti, vagyis az, amely az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek körét kívánja megállapítani. Az újramegállapítás során az előterjesztő egyfelől bővíteni, másfelől szűkíteni kívánja az eredeti kört. Felmerül és most, a többségi vélemény előterjesztésekor is felmerült, hogy vajon van-e az Alkotmánybíróság által megkívánt konzekvens elem ebben az előterjesztésben, van-e az előterjesztésben az Alkotmánybíróság kívánalmának megfelelően egységes mérce alkalmazására irányuló szándék, illetve javaslat. A többségi véleményt most hallottuk. Ha nem is minősítette valamiféle szeszélynek a rendezőelvet, de tartalmilag arra utalt, hogy itt inkonzekvens megoldással találkozunk. Szeretném idézni tulajdonképpen az indítványozótól azt, hogy az egységes mércét most idézem "a társadalom által kizárólag közjogi áttételeken keresztül befolyásolható intézményesült közhatalmi vagy közszolgálati szervezetek kategóriarendszerében" látja megjelenni és tartja megállapíthatónak. Aki áttekinti azt a kört, amely most a javasolt átformálás után a jelenleg tárgyalás alatt álló javaslatban jelen van ebben a 21 pontban, azt állapíthatja meg, hogy az eredeti törvényhez képest szűkítés a fő vonása. De például a 18. pontban, amikor a köztestületek országos és területi szervezeteinek elnökeit, alelnökeit, főtitkárait és titkárait, illetőleg a velük azonos jogállású vezető tisztségviselőket említi, a bővítés irányába lép. Ugyanakkor a maga által felállított mércét egyetlen esetben sem sérti meg, és a maga által az Alkotmánybíróság kívánalmának megfelelni akarva kitűzött módszert is következetesen érvényesíti. Más kérdés az ami elhangzott, attól eltérő , hogy ennek érvényesítése indokolt-e vagy sem. Ezt lehet vitatni, de inkonzekvenciát legalábbis a kisebbségi vélemény előterjesztői nem látnak.
A harmadik mozzanat, amely a kisebbségi vélemény megformálásában jelentős szerepet játszott, most az előterjesztő előadásában részletes meghatározást kapott. Én egy vonatkozásban szeretném ezt felemlíteni, éppen abban a vonatkozásban, amelyik a törvény alkalmazásánál igen sok problémát okozott, és ami úgy gondolom a Ház korábbi döntésének minősítése szempontjából is eléggé perdöntő. Az eredeti törvényt figyelemmel tartva mik a megszűnés feltételei? A megszűnés feltételei közé tudniillik a mostani előterjesztés egy lényegeset utal. Szeretnék hivatkozni az 5. § (3) bekezdésére, amely a bizottsági tagság megszűnésének eshetőségei közé a) pontként besorolja idézem -: "A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 60. §-a (2) bekezdése első mondatában meghatározott esetekben is megszűnhet", azaz egy jelenleg joghatályos törvénynek egy mozzanatát emeli át a megszűnés lehetséges eseteként.
Ez a három mozzanat volt az, amelyek meghatározták a kisebbségi vélemény kialakítását, és ezeket kívántam az Országgyűlés elé tárni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(11.30)