Tóth Károly (MSZP)
TÓTH KÁROLY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném valamennyiünket megnyugtatni az előterjesztő bevezető gondolatai miatt: nem bennünket terhel a felelősség, nem ezt az Országgyűlést azért a számtalan hibáért, amelyre Balsai képviselőtársam az előző harminc percben felhívta a figyelmünket, hogy hány sebből vérzik a '94. évi XXIII. törvény. Ne legyen lelkiismeretfurdalásunk, nem mi hoztuk.A második, amit szeretnék elmondani: úgy gondolom, hogy a jelenleg tárgyalt törvényalkotási kísérlet jó példa arra, hogy mi történik, ha a politika mindenen átgázol. Erre az előterjesztésre nem lett volna szükség, ha az előző kormány a törvényességet, az alkotmányosságot tartja szem előtt, és nem rövid távú, választási, politikai érdekeit, amikor a '94. évi XXIII. törvényt megalkotta.
A népszerű nevén ügynöktörvénynek is nevezett törvény megalkotásának körülményeiről vagy főbb jellemzőiről néhány gondolatot hadd mondjak. Addig készült a törvény más előterjesztések, kezdeményezések ellenére is , míg azokra, akik megalkották, már nem vonatkozhatott. Igaz, ez az akkori hatalom elemi érdeke volt, mivel így az állandó lebegtetés állapotában tarthatta a kormány mindenekelőtt a saját szövetségeseit. Emlékezzünk vissza mindannyian arra a találós kérdésre, amely divat volt vagy állandó volt ebben az országban hónapokon keresztül, s valahogy így szólt a személyiségi jogok sérelme nélkül -: Volt-e levél? Nem volt levél. Kapott-e levelet, felbontotta-e a levelet, ügynök volt-e az, aki a kapott levelet úgy bontotta fel, hogy nem kapott levelet? Iksznek hívták-e ezt a személyt, vagy más néven is ismertté vált a magyar politikai életben?
Ez mind az előzményhez tartozott, nem véletlenül csak '94 márciusában született meg ez a törvény. Majd később jelentkezett egy másik politikus, aki azt mondta ha jól értettem , hogy ő azért volt ügynök, hogy ne kelljen ügynöknek lennie. Ez mind az előzményekhez tartozik, ezért merem mondani, hogy az előző kormány tudatos célja volt a késleltetett megalkotás, hiszen még egyszer megismétlem: '90-től volt javaslat az akkori Ház előtt a törvény megalkotására, mégis '94-ben került erre sor. Ezek után harminc percben hallhattuk, hogy milyen iszonyatosan rosszul sikerült négy évig előkészíteni, és ma már pontosan látja az akkori kormány igazságügy-minisztere, hogy hogyan kell egy jó törvényt alkotni. Azért ez is hozzátartozik a tárgyaláshoz. (Zaj az ellenzéki pártok soraiban.)
Másodszor: 1994. március 8-án, miután megszületett a törvény, már csak egy dolog volt hátra: az átvilágítást végző bírók megválasztása. Ezt sikerült is az előző Országgyűlésnek 1994. április 7-én, az utolsó plenáris ülésének utolsó napirendi pontjaként, amely után Szabad György akkori házelnök úr el is mondta, hogy nem ez volt a legfelemelőbb pillanat, amely után be lehet zárni az Országgyűlés munkáját. Az akkori jegyzőkönyvből ezt mindenki megnézheti.
Végül is igaz, hogy ez a döntése is csak harmadsikert ért el, három bírát tudott megválasztani. A törvény legalább kétszer háromról beszél, és azok közül is, bárhogy értelmezi a mostani előterjesztő képviselő, bizony meg kell állapítani, hogy a harmadrésze sikerült, azaz egészében, ha kitör belőlem a matematikus, akkor az egyhatodrésze, mert egy bíró maradt a mostani átvilágítók körében.
Azonban ezzel együtt is szeretném lerögzíteni, hogy ez az Országgyűlés és ez a koalíció egyértelműen elkötelezett amellett, hogy végrehajt minden törvényt. Vonatkozik ez a kárpótlási törvényre, és vonatkozik erre a törvényre is, hiszen a legjobb példát akkor mutatta, amikor újabb bírákat fogadott el, olyanokat, akik megkezdhetik a munkát, miután minden törvényes feltétel megvan. Tehát igazolta, hogy érdekelt a törvényben, hiszen ez az Országgyűlés már választott hat bírát a koalíció teljes támogatásával.
Az tagadhatatlan tény, hogy ebben a folyamatban a jelenlegi Országgyűlés is időzavarba került, tehát valóban igaz, hogy szeptember 30-áig meg kellett volna alkotnia ezt a törvényt. Ez valóban igaz, ez valóban ennek az Országgyűlésnek a hibája. Szeretném azonban elmondani, hogy közben rendkívül fontos gazdasági törvényekkel kellett foglalkoznunk, ezért kerülhetett csak késve a parlament elé a kormány álláspontja. Nyilván a kormány által előterjesztett törvényjavaslattal nem most feladatom foglalkozni, hanem akkor, amikor annak a tárgyalására áttérünk. Tehát ebben az értelemben, miszerint egy késedelmes benyújtás esetén segített vagy megpróbálta áthidalni az ügyet, ebben az értelemben a Balsai képviselőtársam által tett javaslat méltányolandó, elismerést érdemel, hiszen megpróbált egy jogalkotási probléma megoldásában részt venni.
Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy alapvetően a kezdeményezés nem sikeres, és nem azért, mert ellenzéki képviselőtársunk nyújtotta be, hanem két dolog miatt: azért, mert az Alkotmánybíróság által kifogásolt legfontosabb kérdésekre nem tudott egyértelmű, világos választ adni. Ez az egyik kérdéskör.
Abban, hogy kik kerüljenek az átvilágításra kerülők körébe, továbbra sem egyértelmű az előterjesztés. Előtte részletesen elhangzott nem akarom megismételni , hogy ugyanolyan bizonytalanságokat tartalmaz, mint a '94. évi XXIII. törvény. A második és ez talán még fontosabb -: nem felel meg az információs önrendelkezési joghoz kapcsolódó alkotmánybírósági állásfoglalásnak, márpedig enélkül nem lehet alkotmányosan eleget tenni az Alkotmánybíróság álláspontjának.
Ezért megítélésem szerint ez a javaslat alkalmatlan arra, hogy megoldja az Alkotmánybíróság által előírt törvényalkotási feladatainkat, és megítélésünk szerint, mivel módosító indítványokkal sem javítható olyan mértékben, hogy az elfogadható legyen nem a frakció számára, hanem az Alkotmánybíróság előírásának , ezért ezt a javaslatot mi elfogadni nem tudjuk, és azt kérjük képviselőtársainktól is, hogy ne fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(11.40)