Páva Zoltán (MSZP)
PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a törvényjavaslat vitája elkezdődött, Baráth Etele elnök úr azt mondta, hogy nagyon időszerű volt ennek a törvénynek az előterjesztése. Úgy érzem, az elnök úr rendkívül finoman fogalmazott. Véleményem szerint egy-két esetben már elkéstünk. Elkéstünk, mert a rendszerváltással egyidőben egy úgymond szerkezetátalakítási kényszerhullám söpört végig az országon, és ehhez képest egy kissé megkésve került ez a területfejlesztési törvény a tisztelt Ház elé.Így alakulhattak ki olyan válságövezetek, mint az Alföld, Szabolcs, Borsod egy része, vagy mint Ózd, valamint Komló környéke. Engedjék meg, hogy erről a térségről egy kicsit bővebben szóljak.
Az előbb említett Nemzeti Területfejlesztési Koncepció, amit most kaptunk meg a hét végén, Dél-Dunántúl címszó alatt a következőket írja: "Ez az országrész Magyarország legkevésbé integrált és egyben erősen diverzifikált régiója. Nincsenek olyan súlyos, akut válságproblémái, mint az Alföldnek vagy Észak-Magyarországnak, a válságjelenségek itt lokálisan jelentkeznek, nagyon komoly környezetrehabilitációs igényekkel." Valóban így van ez.
A piacgazdaság átalakulása Baranya megyében az ország összetettebb gazdasági struktúrájú térségeinél nagyobb visszaesést eredményezett. Az ország korábban mesterségesen fenntartott fejlett térségéből egy átlagos teljesítményű megye lett. A gazdasági alapkutatók azonban azt jelzik, hogy a pillanatnyi átlagos fejlettség huzamosabban nem tartható fenn, a megye tartalékai kimerültek, a gazdaság tényleges szerkezeti átalakítását meg kell kezdeni, különben Baranya megye fokozatosan lecsúszik a kedvezőtlen pozíciójú megyék alsó harmadába.
E kedvezőtlen folyamatot kezdetét mutatja, hogy amíg 1990-ben az egy főre jutó hozzáadott érték az országos átlag 90 százaléka volt, '93-94. évben már 75 százalék alá esett Baranya megye gazdaságában.
Az elmúlt évtizedben lezajlott folyamatok, a kitermelőipar visszaszorulása, a budapesti székhelyű feldolgozóipari telephelyek bezárása, az export irányultságának megváltozása, az agrártámogatások drasztikus csökkenése és a privatizáció következtében az Európai Unió normái alapján a megye népességének 11 százaléka elmaradott területeken, 44 százaléka pedig iparilag hanyatló térségben itt Pécs és Komló agglomerációjáról van szó él.
A megye problematikus jellegét a korábbi kormány központi területfejlesztési apparátusa elvileg ugyan elismerte, a pécs-komlói szénbányászat visszafejlesztése által érintett terület reorganizálására kormányhatározat született erről majd később részletesen szólnék , a tényleges támogatás azonban elmaradt. A Területfejlesztési Alapból Baranya megye 1990 és '94 között csupán 108 millió forintot kapott, ez az alap kifizetésének 0,6 százaléka.
Sokszor halljuk, hogy a megyén belüli erőforrások hasznosítására programokat dolgozzunk ki. Ugyanakkor akadályozza ezen programok megvalósulását az, hogy a megye gazdasági szervezetei között kevés az olyan innovatív egység, amely motorikus szerepet tölthetne be a vállalkozások fejlesztésében.
A legfontosabb célfeladatokat a megyében mi a következőkben látjuk: Egy közforgalmú regionális repülőtér megépítése Pécsett, a 6. számú főközlekedési út korszerűsítésének meggyorsítása, Baranya déli közlekedési út korszerűsítésének meggyorsítása, illetve a Dél-Alfölddel való kapcsolat megteremtése itt a mohácsi Duna-híd megépítésére gondolunk konkrétan.
(18.40)
A megye innovációs potenciáljának erősítése, kutatási, fejlesztési park telepítése, egy ipari park, egy vállalkozói zóna létesítése, a Dél-Zselic, Szigetvár és környéke kistérség fejlesztése, és végül, de nem utolsósorban Komló és térségének fejlesztése.
Én Komló, Sásd és 47 község országgyűlési képviselője vagyok, ezért engedjék meg, hogy egy kicsit többet foglalkozzak ezzel az üggyel. Az előbb már említett nemzeti területfejlesztési koncepcióban is sok szó esik Komló és Pécs térségében a szén- és az uránbányászat megszüntetéséről, és ez a tény jelenti számukra a legnagyobb gondot. A bányák bezárásával, a bányászkodás visszafejlesztésével együtt nem történt meg a szerkezetátalakítás, nem jöttek létre azok az új munkahelyek, ahol a bányászatból kikerültek ezrei munkalehetőséget találtak volna. Erre csak a megye vagy a város képtelen, ehhez kormányzati segítségre van szükségünk.
Nehezítette a helyzetet a környéken előtte működő termelőszövetkezetek tönkretétele, a délszláv válság miatti gazdasági, kereskedelmi tevékenység visszaesése, és az, hogy valóban ezen a környéken található a legtöbb aprófalvas település. Sok képviselőtársam talán még sohasem hallotta Gerényes, Tékes, Tarrós, Kisvaszar, Köblény, Szalatnak vagy Ág nevét; talán ez utóbbiét néhány keresztrejtvényfejtő kolléga már megismerte. Ezek a kisközségek Baranya, a Mecsek legszebb területén helyezkednek el, és dolgos lakóinak a komlói bányák és a környező termelőszövetkezetek nyújtottak megélhetési lehetőségeket. Ma nincs polgárainak munkahelye, a környező erdőket távoli városiak vették meg, földjüket kárpótoltak kerítették be, jó, ha néhány gazdaságban folyik valamilyen gazdálkodás, a fiatalok elmenekültek, az idősek napi megélhetési gondokkal küzdenek.
Ha még hozzáveszem, hogy lakóhelyemen volt egy olyan könnyűipari vállalat, mint a Carbon Részvénytársaság, amely hét évvel ezelőtt még egymillió pár csizmát gyártott, nagyrészt a keleti piacokra gyermekbútorokat és konfekciókat importált, s csaknem háromezer bányászfeleségnek nyújtott munkalehetőséget, ma a felszámolás alatt álló részvénytársaság utódüzemeiben jó, ha kétszáz főt foglalkoztatnak.
A komlóiak egy pillanatra fellélegezhettek 1994. január 27-én, amikor a kormány 1007. számon határozatot hozott Pécs-Komló térségének hosszú távú koncepciójának kialakításáról és rövid távú fejlesztési feladatairól. Ezzel a határozattal a kormány a Mecseki Szénbányák szerkezetátalakítása, illetve visszafejlesztése miatt egy decentralizációs fejlesztési koncepció megvalósítását tartotta indokoltnak. A kormány a következő prioritásokat jelölte meg:
A meglévő életképes ipari létesítmények vállalkozásokon alapuló fejlesztése mellett a helyi adottságokra támaszkodó élelmiszeripari, faipari, feldolgozóipari fejlesztésekkel, a kis- és a középvállalkozások ösztönzésével, az ipar struktúrájának átalakításával új munkahelyek megteremtését; az idegenforgalmi adottságok hasznosítását a kapcsolódó kereskedelmi és szolgáltató szektor megerősítésére; az agrárgazdaság fejlesztését, a tulajdonosi szervezeti átalakulás során létrejött vállalkozások segítségével a gazdálkodási feltételeknek megfelelő környezeti állapot javítását és a műszaki infrastruktúra fejlesztését. Mindezen prioritások lehetőséget teremthettek volna a térség fellendülésére, hiszen a kormány intézkedése a részletes feladatokra adott határidőt és felelősöket is meghatározott.
Ezek a határidők döntő többségükben 1994. március 31. és június 30-i időszak közötti időszakra estek, a felelősök pedig a miniszterek voltak; a külügyminiszter úr és a nemzetbiztonsági miniszter úr kivételével minden kormánytagnak volt benne feladata. Ekkor jöttek a választások, a régi kormány már nem, az új kormány még nem foglalkozott vele, így jelentősen csúsztak a határidők egy kivételével; ez pedig a Komló-Mánfa közötti kapaszkodósáv megépítése, ami határidőre megtörtént.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a válasz, amit jó néhányszor hallottunk, hogy az előző kormánynak több ilyen ígérvénye volt, amit nem lehetett határidőre teljesíteni, bennünket nem vigasztal. A komlóiakat nem az érdekli, hogy az Antall-, a Boross- vagy a Horn-kormány hozta-e a határozatot, hanem az érdekli, hogyha a Magyar Köztársaság kormánya határozott egy ügyben, jelen esetben Komló és térsége fejlesztésében, akkor ez kerüljön végrehajtásra, és különösen figyelmébe ajánlom a tisztelt kormánynak a határozat 13. pontját, amely így szól:
"A Pécs-Komló térség fejlesztési programjának megvalósulását a következő három évben évenként át kell tekinteni, és be kell számolni a kormányhatározatban foglalt feladatok végrehajtásáról."
Úgy érzem, a tisztelt parlament ellenőrző szerepének ezen esetben is érvényesülnie kellene, amelyet itt, ezúton is kérek önöktől.
A miniszter úr expozéjában említette, hogy e törvény egyértelműen kistérségpárti, és egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy ezen kistérségek önszerveződése az elkövetkező időkben felgyorsuljon. Én elhiszem ezt és remélem, hogy az előzőekben elmondottakkal kapcsolatban a kormány politikája is kistérségpárti lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)