Rott Nándor (FKGP)

1995. december 17.

DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon nehéz erről a törvényjavaslatról nyugodtan és indulatmentesen beszélni, de mégis meg fogom kísérelni.Amikor pártunk elnöke, dr. Torgyán József erről a törvényjavaslatról azt a minősítést adta, hogy ez egy dilettáns törvényjavaslat, akkor ezen sokan meglepődtek. Én most nem jogi oldalról, hiszen ő a jogi vonatkozásait nagyon részletesen kifejtette, hanem szűkebb szakmai oldalról szeretném ugyanezt a következtetést levonni és megosztani önökkel, hogy sajnos, ez a törvényjavaslat egy rendkívül rosszul sikerült, dilettáns munka, és teljesen mindegy, hogy egy évig, két évig, három évig, öt évig készült, attól ez még nem változik.

Először mégis a jogi kérdésekre szentelnék néhány percet. Dr. Torgyán József igen tisztelt képviselőtársam nem véletlenül fejtette ki, hogy itt valójában egy lopakodó alkotmányozás folyik, mert valóban, ennek a törvényjavaslatnak az egyes fejezetei, az egyes pontjai olyan feladatokat rónak az Országgyűlésre, illetve olyan feladatmegosztást jelölnek ki a kormány és az Országgyűlés között, hoznak létre új szervezeteket természetesen az Országgyűlésnek joga van ilyen törvényeket hozni, ezt senki nem vitatja, de minthogy ezek az alkotmányt érintik és megváltoztatják az alkotmány jelenlegi struktúráját is, ha úgy tetszik, de mindenesetre újabb pontokat visznek bele az alkotmányos kötelezettségek megosztásába , amelyek bizony csak kétharmados törvénnyel szabályozhatók. Következésképpen ennek a törvényjavaslatnak egy csomó passzusa bizony kétharmados minősített többséget igényel, mert az Országgyűlésnek és a kormánynak is az eddigi alkotmányos kötelezettségét részben bővíti, részben módosítja. Azt hiszem, ha mindenképpen ahhoz ragaszkodunk, aminek ugyan nagyon kevés jelét látom a kormány politikájában, hogy egy jogállamiság felé törekszünk nagyon gyengének tűnik ez a törekvés , akkor azt hiszem, ezeket figyelembe kell vennünk akkor, amikor majd a törvényjavaslatnak ezen passzusairól fogunk szavazni.

Az, hogy ennek a törvényjavaslatnak bizonyos szervezeti elemei mennyiben állnak összhangban a jelenlegi magyar közigazgatással, a közigazgatásra vonatkozó jogszabályokkal, ez megint egy nagy kérdés. Azt hiszem, ez egy ilyen furcsa megoldás, mert anélkül, hogy a magyar közigazgatás szervezetének valamiféle távlati modellje legalábbis rendelkezésre állna, ez a törvényjavaslat egy csomó olyan elemet tartalmaz, amelyek a területi közigazgatás rendszerét mélyen érintik.

(18.50)

Ez még nem volt kritika. Ezeknek a célkitűzéseknek egy jó részével személy szerint egyetértek. Egyetértek például azzal is, hogy igenis a területi tervezésnek és a területi szervezésnek, a regionális politikának ki kell alakítani a megfelelő szervezeti rendszerét, és ezt valahogy a közigazgatási rendszeren belül el kell helyezni. Tehát alapvetően ezek a célkitűzések nem rosszak, ezek nagyon racionálisak. A világon nagyon sok helyen, Nyugat-Európában egy csomó helyen ez így működik. Igen ám, de ehhez hiányzik a közigazgatási rendszer egészének valamiféle koncepciója, és hiányzik főképp az a szilárd közigazgatási területi bázis, amelybe ez beilleszthető lenne. És itt, ezen a ponton egy joghézagra próbálunk valamit rávarrni. Azt hiszem, senki nem lehet afelől biztos, hogy ez hogy fog beleilleszkedni abba a közigazgatási területi struktúrába, amelyik pillanatnyilag nem működik, mert az egész hézagos. Ennyit ennek az alapvető jogi kérdéseiről.

A másik ilyen kérdés a kétpercesek és a viszontválaszok kapcsán ez már elhangzott, itt már nem akarom még egyszer felolvasni, itt a parlamenti jegyzőkönyv , hogy a két koalíciós párt ezt úgy nyújtotta be, hogy előtte nem volt benne megegyezés. Azt hiszem, ezt egymás között elismerhetjük. Ez nem is lenne baj, ilyen már volt a világtörténelemben ennek a parlamentnek a történetében sem ez az első eset. Igen ám, de akkor nem lehet és itt van ennek az alkotmányjogi, közjogi problematikája! , nem lehet, kérem szépen, úgy beterjeszteni egy törvényjavaslatot, hogy közben egyezkedik a többség két pártja, és miközben folyik a törvényjavaslat tárgyalása, ők különféle megegyezéseket produkálnak a háttérben.

Mélyen tisztelt képviselőtársaim, akkor ez nem parlamentarizmus, hanem a parlamentarizmus látszata. Egy olyan látszata, egy függöny, egy screen, amelyik mögött nem parlamentáris módszerekkel folyik végső soron a jogszabály-előkészítés és a jogszabályok meghozatala sem. Mert igenis, az ellenzék ki van zárva azon megoldások vitájából, amelyekben a két kormányzó párt végső soron a kormány megállapodik.

Nagyon rosszul esik, de azt kell mondanom: vádolom önöket, hogy ezekkel a megoldásokkal a magyar parlamentarizmust veszélyeztetik, a magyar demokráciát veszélyeztetik, mert a nyugati parlamentarizmusban megengedhetetlen módszerekkel próbálják a jogszabályokat előkészíteni és idevezetni a Ház elé. És amikor igen tisztelt képviselőtársaim a kereszténydemokratáktól joggal mondták azt, hogy tessék visszavonni, tessék újra beterjeszteni a jogszabályt, hogy legyen miről vitatkozni, akkor önök itt az általános vita lezárását sürgették azon az alapon, hogy ezt a szörnyszülöttet már két éve készítik elő. Kérem, hogy önök rosszul készítenek elő egy törvényt, hogy annak ez lesz a végeredménye, annak az ódiumát nem lehet a törvényhozás nyakába varrni!

Elhangzott a vita során, hogy ilyen törvény még Magyarországon nem volt tudniillik ilyen területfejlesztéssel foglalkozó törvény nem volt Magyarországon. Ez igaz. De volt ilyen a világon máshol. Kérem szépen, nem kellett volna sokat tenni, el kellett volna olvasni, hogy hogyan csinálják ezeket a törvényeket.

Elnézést, hogy egy személyes megjegyzést vagyok kénytelen megengedni: 1975-ben jelent meg az a könyvem, amelyben az olasz beruházási rendszerrel foglalkoztam, és leírtam benne nagyon részletesen, hogy az olaszok hogy készítették el "Progetto del Mezzogiorno" címmel a Dél fejlesztési tervét. Tehát már az 1970-es években nagyon bő külföldi tapasztalat volt arról, hogy hogyan kell területfejlesztési terveket csinálni. Csináltak ilyet a spanyolok, csináltak ilyet a franciák, csináltak ilyet az olaszok de csinálnak ma is. Az Európai Unió parlamenti közgyűlésében elkészült egy javaslat a vidék fejlesztési tervéről. Nem kellett volna sokat tenni, például azt is el kellett volna olvasni, és ezeknek a példáknak a lényegét átvenni. Ha bármelyik ilyen törvényt most már 30 évre visszamenőleg és akár a legújabbat bárki elolvassa, akkor rögtön szembetűnik az a minőségi különbség, ami e között a törvényjavaslat között és azok között mutatkozik. Az egyik az, hogy e nyugati mintáknak és a jelenleg az Európai Unióban folyó jogszabályalkotásnak mindegyiknek van egy koncepciója.

Schumpeter valamelyik munkájában azt mondta, hogy van egy víziója a jogszabályalkotónak. Ami ebből a törvényből hiányzik, az a koncepció, a vízió hiánya. Mindenütt a fejlesztéspolitikát valahol egy nagy vidékfejlesztési politika koncepciójára kell ráfűzni. Ennek a nyomai sem ismerhetők föl ebben a jogszabályban. A vita során több képviselőtársam is nagyon helyesen arról beszélt, hogy egy területfejlesztési terv szükségképpen egy vidékfejlesztés terve. Ennek az országnak 80 százaléka mondjuk a vidék és 20 százaléka Budapest és a nagyvárosok. Tehát itt arról van szó, hogy az ország területének túlnyomó részét és ahol a lakosságnak is többsége, körülbelül 60 százaléka él, ennek az életét kell egy ilyen terv keretében valahogy jövőképbe állítani.

Ami legjobban hiányzik ebből a jogszabályból, hogy ennek az elvei sincsenek lerögzítve. Ha elolvassák bármelyik nyugat-európai vagy Európai Unió-beli tervet, abban az elején valahol mindenütt benne vannak azok a fő célkitűzések, hogy mi a céljuk ezzel. Most a legutóbbiról, az Európai Unió vidékfejlesztési programjáról beszélek, ahol azt írja: a cél az, hogy a vidék emberei kulturálisan, gazdaságilag jobban éljenek, hogy ott maradjanak a lakóhelyükön, hogy ne ürüljön ki a vidék, hogy megszűnjék a város és a vidék között az az állapot, ami pillanatnyilag van. Egész Európában, Nyugat-Európában ezeknek a jelenlegi fejlesztési koncepcióknak az az egyik fő célkitűzése, hogy az ország területe lakott maradjon, hogy ne vándoroljanak el a kis falvakból az emberek. Nemcsak azért, mert egyéni tragédiát jelent, ha az egyéni életkörülményeket föl kell adni, és be kell kerülni egy vidéki kis falu családias légköréből egy város rideg környezetébe, mert ezek humán problémák. Természetesen egy magát humanistának valló kormánynak ezzel is kellene foglalkoznia.

(19.00)

(Boros Lászlót Nahimi Péter, dr. Kávássy Sándort Sasvári Szilárd váltja fel a jegyzői székben.)

De vannak ennek nagyon fontos egyéb összefüggései is. Nevezetesen az, hogy az ország területe ne váljék egy elvadult pusztává, hogy mindenütt legyenek emberek, akik ott élnek, ott laknak, megművelik, karbantartják az országot, hogy ne bogánccsal és szamárkóróval benőtt mezőkké váljék az ország, hanem élő, emberi környezetet alakítsunk ki.

Valamiféle ilyen koncepció, valamiféle ilyen vízió hiányzik ebből a törvényből. Meg kell mondanom, hogy ez a legszomorúbb és ez a legveszélyesebb. Mert egy nagyon szűk technokrata gondolkodásmódra vall, amikor itt konstruálnak különféle eljárásokat, ilyen tanács, olyan tanács, amolyan tanács, közben amiről lényegileg szónak kéne esnie, hogy valahogy ez az ország hogy maradjon egy élhető, mindnyájunk számára barátságos otthon, ezt a kérdést, ezt a problémát ez a jogszabály még csak nem is tükrözi.

Én azt hiszem, hogy hiába javasolnám a kormánynak, úgyse fogja betartani, de én a kormány helyében ezt a törvényjavaslatot visszavonnám. Nem sürgős, idáig is megvoltunk nélküle, még meglennénk egy fél évig, s valamiféle új, átgondolt olyan jogszabályt kellene idehozni, amelyik ennek a jogszabálynak legalább a legszembetűnőbb hiányosságait kiküszöböli, és valahogy elviselhetőbbé válik. De ez teljesen szónoki fogás volt, mert én nagyon jól tudom, hogy úgyse fogják visszavonni. Akkor meg legalább tegyék lehetővé, és a vitát ne zárják le, az isten szerelmére tegyék lehetővé, hogy a módosító javaslatokat megtehessék a képviselők, és ahhoz, ami majd elő fog kerülni, mondjuk, február, vagy január 15-én, mert hiszen most ehhez a benyújtott törvényjavaslathoz hiába fűzünk módosító javaslatokat, önök, amíg azok a módosító javaslatok be fognak jönni, addig az egészet átformálják. Kérem, ez egy olyan mozgó célpontra való céllövéshez hasonlít, ilyen volt régen búcsúkban, ahol időnként az a kis szarvas, amely ott megy, és amelyre lőni kell, leesik magától, anélkül, hogy eltalálták volna. Hát így nem lehet jogszabályt alkotni.

Meg kell mondanom, hogy súlyos felelősség terheli a kormányt, nagyon súlyos felelősség, mert egy ilyen törvény az országnak a sorsát hosszú időre megszabja. Az egész országét, azét a 80 százalékét, ami nem Budapest, és annak a lakosságnak a 60 százalékát. Kérem, ezt lehet határidőkhöz kötni, meg nekem legyen igazam, meg nekem volt igazam, ilyen alapon is elintézni, de ez nem felelősségteljes. Persze hol vannak azok a régi szép idők, amikor 1848-ban még úgy hívták a magyar kormányt, hogy felelős magyar minisztérium. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)