Tímár György (FKGP)
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Igen tisztelt Elnök asszony! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Amiről Balsai István képviselő úr tervezete szól, rendkívül jelentős és igen fontos jogintézmény.Úgy érzem, hogy a politikai rendszerek közötti átjárhatóságnak alapvető feltétele lett volna minden olyan körülménynek az egyértelmű tisztázása, amely megakadályozza bizonyos nemkívánatos erőknek, személyeknek, személyiségeknek a politikai értelemben vett túlélését egy idejét múlt politikai formációból a jövőbe. Azonban sajnos meg kell állapítanunk, hogy időközben elmúlt öt-hat év, és nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a történéseket, azokat a folyamatokat, amelyek sajnos objektíve lezajlottak.
Úgy érzem, annak a törvénynek a célja, mondanivalója, amelyet ez az önmagában igen tiszteletre méltó gondolatsor, ez a törvénytervezet felölel, ez valami egészen más, mint amit egy mai törvényerejű végrehajtás jelentene. Ugyanis ennek az lett volna a célja vagy az lenne a célja, hogy megakadályozza a hatalomátmentéseket, és mindennemű mesterséges korlátozás nélkül egyenletesen érvényesítse a hatalomból való kizárási szempontokat minden olyan személlyel szemben, aki egy előző rendszer haszonélvezője vagy netán annak oszlopos tagja volt.
Elmúltak az évek, időközben ezek a folyamatok sajnálatos módon lezajlottak. Aki olyan helyzetben volt, hogy konvertálja a személyét vagy a hatalmi előjogait, öt-hat év alatt megtette, megtehette.
A másik szempont: teljesen mesterségesnek minősítenék mindenfajta leszűkítést a kontroll alá veendők körében. Mennyiben érdemel nagyobb társadalmi elítélést közmegítélés szerint egy végrehajtó közeg, mint az, aki számára ő akkor dolgozott vagy áttételesen dolgozott, mert hiszen nem csupán abban a hatalmi struktúrában közvetlenül résztvevők politikai utóélete lett volna nemkívánatos, amelyet ez a még egyszer mondom önmagában igen tisztességes szándékú törvénytervezet felölel. Én a magam részéről ennél sokkal, de sokkal szélesebb körben láttam volna öt évvel ezelőtt célszerűnek egy ilyen átvilágítást.
További szempont és igyekszem röviden kifejezi gondolataimat, hiszen mindjárt nyolc óra:
Akkor, amikor tudjuk, hogy időközben sajnos voltak bizonyos iratégetések, ezeknek a tényétől nem tudunk eltekinteni. Milyen átvilágítás, milyen valódi jogbiztonság tudata lehetne ma egy ilyen eljárásban, amikor egyesekkel kapcsolatosan netán eltűntek adatok, másrészt akár vissza lehet menni a nyolcvanas évekre is , ha figyelembe veszem, hogy mondjuk mesterséges terhelő dokumentumok elhelyezését ma már nem tudjuk egyértelműen kontrollálni azokban az archívumokban, amik megmaradtak.
Tehát én a magam részéről úgy érzem, hogy az értelmezési tartományán kívül esne ma már egy ilyen törvény végrehajtása annak a gondolatsornak, annak az igen fontos, kívánatos és becsületes politikai szándéknak, amelyet ez a törvényjavaslat ezelőtt mondjuk öt évvel ki tudott volna fejezni, és tudott volna az országunkban garantálni. Hiszen látjuk, hogy a hasonló közép-európai sorson keresztülment országok közül nem egyben például Csehországban ezt végrehajtották, de nem ma. Ma én nem látom ennek ilyen formában a realitását. Ma egészen másképp érnénk el azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz.
Ha megtörténtek azok a hatalomátmentések a vagyonba konvertálva, amit esetleg az öt évvel ezelőtti szituációban kiszűrhetett volna, akkor nézzünk szembe az élet tényeivel, és ma már ne ilyen típusú átvilágítás legyen az, ami fontos, hanem a vagyonosodás, a privatizáció kontrollja, a meglevő milliárdos vagyonok mondjuk adó szempontjából történő felülvizsgálata, hogy milyen adózott jövedelmekből lehet egyeseknek több száz millió forint értékű magánvillájuk, nem is beszélve az egyéb vagyontárgyakról.
Azok, akikre ez a törvény elsődlegesen vonatkozott volna mondom, csaknem több mint fél évtizeddel ezelőtt , azok talán az életkoruknál fogva is már nemcsak hogy nincsenek azokban a helyzetekben, amelyeket az ilyen típusú törvény tőlük védene, hanem mondjuk már a korábbi politikai vagy egyéb tevékenységükért hitbizományként részükre átengedett szövetkezeti elnöki pozícióikban sincsenek benne vagy általában már nincsenek benne , hanem nyugdíjasok, és legfeljebb valamilyen, egyébként igen tiszteletre méltó tevékenységet folytató társadalmi szervezetben lettek tagok. Vagy nemcsak társadalmi szervezetben itt nem akarom ezt korlátozni.
(20.00)
Úgy gondolom, hogy abban az esetben, ha mi szembe akarunk nézni a saját tükörképünkkel, és nem zárkózunk el a valóság elől, akkor meg kell állapítsuk, hogy ennek a jogszabálynak a majdani javított formájában mert ha ez jogszabály lenne, több szempontból magam is javasolnék benne módosításokat , nem most kellett volna egy kiváló jogtudóstól előterjesztettnek lennie, hanem annak idején, az úgynevezett rendszerváltás pillanatában; ma már túl van az értelmezési tartományon. Ez legfeljebb egy tiszteletre méltó politikai gesztus, de lezajlottak azok a folyamatok, amelyek meggátlására lett volna hivatva ez a jogszabály. Köszönöm szépen.