Egerszegi László (MSZP)
DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Én a területfejlesztésről szóló törvénynek néhány, már eddig is vitatott és várhatóan a jövőben is a viták kereszttűzében álló és valóban sarkalatos kérdésével kapcsolatban szeretném a véleményemet elmondani.Az egyik kérdés a megyeprobléma, azaz pontosabban a megyei önkormányzat és képviselőtestület szerepe a területfejlesztés folyamatában.
Tisztelt Országgyűlés! Teljesen világos, hogy a területfejlesztés sikere azon múlik, hogy milyen mértékben sikerül kialakítani a területfejlesztés hiányzó közbülső szintjét, azaz a megyei szintjét.
Az is teljesen világos, azt gondolom, hogy ez a közbülső szint csak a megye lehet, amely szerintem megkerülhetetlen adottság. A megyei önkormányzatnak és képviselőtestületnek ezt a predesztinációját figyelmen kívül hagyni nem szabad.
A megye kulcsszerepét a területfejlesztésben számos adottság indokolja. Az egyik a tradíciók, és ezek alatt a tradíciók alatt nem feltétlenül az államszocialista tradíciókat értem, és elsősorban nem azokat. De mindenesetre kétségtelen és figyelemre méltó az, hogy a megye az utóbbi 100 évben az ellene induló támadásoknak ellen tudott állni és fenn tudott maradni.
Az adottságok közé tartozik továbbá az is, hogy megyei szinten vannak meg a megfelelő partnerek, hiszen megyei szinten épültek ki a kamarák, a szakszervezetek, az érdekképviseleti szervek, a társadalombiztosítás, a statisztikai rendszer, ami biztosítja a megyéknek a kommunikációját, illetőleg információ-ellátását.
Az adottságok közé tartozik a még mindig meglévő szakemberállomány a megyei önkormányzatoknál, már azok, akik nem szaladtak szét az utóbbi években a bizonytalanság folytán.
Az adottságok közé tartozik az is, hogy itt, a megyei önkormányzatoknál gyűltek össze évtizedek során a területfejlesztés tapasztalatai. Ezeket a tapasztalatokat hasznosítani kell.
(16.20)
A megyei önkormányzat erős politikai legitimitású, és úgy látom, hogy ez az erős legitimitás szembenáll a megyék még most is gyenge hatáskörével. Azt gondoltam, tisztelt Országgyűlés, hogy régen túlvagyunk az előítéleteken, és nem próbáljuk a korábban felhalmozott, összegyűjtött előítéleteinket a mai intézményekre ráoktrojálni. Elképesztőnek tartom azt a gyanakvást, ami esetenként még mindig körülveszi a megyéket, a megyei önkormányzatokat. Végül is úgy látom, hogy nem gyengíteni kellene a megyei önkormányzatok és képviselő-testületek szerepét a területfejlesztés folyamatában, hanem inkább erősíteni, például abban a tekintetben, hogy én nagyon is elképzelhetőnek tartanám azt, hogy a megye területfejlesztési koncepcióját a megyei önkormányzat, illetve képviselő-testület fogadja el a mostani törvénytervezetben megfogalmazott szabályozással szemben, amelyik meglehetősen értelmezhetetlen szabályokat ír elő a megyei hosszú távú területfejlesztési koncepció elfogadására nézve.
A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a régióképződés, a régióképzés problémája, a regionalizálás kérdése. Az Európában szokásos régiók, amelyek a NUTS II-nek felelnek meg mint ez ismeretes meghatározott lakosságszámnak, illetőleg területi nagyságnak felelnek meg. Ha európai statisztikákat olvasunk, akkor azt látjuk, hogy e régiók 1-2 millió lakost foglalnak magukban, mint például az alsó-normandiai régió 1,4 milliót, Közép-Macedónia 1,7 milliót, Friuli-Venezia Giulia 1,2 milliót. Tehát ilyen mértékű régiókkal találkozunk az európai elemzéseket olvasva és erre építik a támogatási rendszerüket is. A települések együttműködésére, természetes koncentrálódására alapuló régióképződés ami itt elhangzott nem képes arra, hogy az európai gyakorlatban szokásos régiónagyságot alakítson ki. Erre csak a megyei területfejlesztési tanácsok megállapodása lehet képes, ha pedig ez így van, akkor a régiók határainak az én megítélésem szerint egybe kell esni az őket alkotó megyék határaival. Ezért én a törvénytervezet felfogását a régióról osztom, és szerintem ez egy helyes felfogás. Másrészt az a véleményem, hogy stabil régiókat kellene kialakítani. Elgondolkodtatónak tartok egy esetleges olyan szabályozást, hogy a megyék különböző régióhoz csatlakozzanak. Így voltaképpen a régióknak nem lennének határai. Ez az amőbaszerű régió kezelhetetlen lenne, és nem tudná kielégíteni azt az európai uniós követelményt, hogy ki kell alakítani a tervezés és a fejlesztés regionális szintjeit. Tehát én a régió tekintetében a megyei elhatározásból kialakult és a megyék által stabilan határolt regionalizálás híve lennék.
A harmadik kérdés a megyei területrendezési terv és a települési rendezési terv viszonya. Amint a vezérszónoki felszólalások egyike kifejtette, ezzel a viszonnyal kapcsolatban még az alkotmányellenesség gyanúja is felmerült. A helyzet úgy néz ki, hogy a törvényjavaslat 10. §-a előírja, hogy a megyei önkormányzat a megye területére területrendezési tervet készít. Ez az egyik. A másik: ez a rendelet más jogszabályokban előírtnál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó területfelhasználási szabályokat állapíthat meg mondja a törvénytervezet. A 23. § (3) bekezdése szerint pedig ezeket a szabályokat a településrendezési terveik készítése során figyelembe kell venni. Azt gondolom, hogy az önkormányzati törvénybe ütközés gyanúját vagy vádját ezek a szabályok alapozzák meg.
Az a véleményem, hogy mindez önmagában nem vitatja a települési önkormányzatoknak ama jogát, hogy saját rendezési tervüket elfogadják és nem látok okvetlenül kollíziót a területfejlesztési és területrendezésről szóló terv, illetőleg az önkormányzati törvény között. Ugyanis a területfejlesztési törvényjavaslat 23. § 4. pontja kimondja azt is, hogy a területrendezésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg. Amennyiben ugyanis a megyei rendezési terv az érdekeltek előzetes egyeztetésén alapul, az érdekelt önkormányzatok bevonásával készül, és ha az érdekelt települések konszenzusára építkezik amit én nagyon is el tudok képzelni , akkor nem sérülhet az önkormányzatok önállósága és az önkormányzati törvényben rögzített joga sem. Egyébként megyei területrendezési tervek még nem készültek, úgyhogy a megyei területrendezési tervek és az önkormányzati törvény esetleges ütközése véleményem szerint csupán előfeltevés lehet.
A negyedik kérdés az, ami felmerült az eddigi viták során, hogy lobbytörvény-e ez a területfejlesztési törvény. Ennek megítéléséhez azt kell áttekinteni, hogy a törvénytervezet tartalmazza azt, hogy a területfejlesztés alapvető kérdéseiben az Országgyűlés dönt, a kormány két évenként beszámol az Országgyűlésnek, a miniszterek évente számolnak be a kormánynak, a megyei területfejlesztési tanácsok pedig a tervezet szerint részt vesznek a területi kiegyenlítést szolgáló előirányzatok, elkülönített állami alapok elosztásának előkészítésében és a felhasználás értékelésében. A megyei területfejlesztési tanácsokban ott ülnek a leginkább érdekeltek, a megyei fejlesztési tanács pályázati rendszer keretében dönt a pénzeszközök felosztásáról és így tovább. Tehát a pénzek elosztása kölcsönös, állandó és folyamatos ellenőrzés mellett történik. Ehhez képest azt állítani, hogy a törvény a különböző lobbyigényeknek martalékul odadobott fejlesztési pénzek elosztásáról szól, enyhén szólva, legalábbis számomra, nem tűnik megalapozottnak. Pontosabban szólva, hangzatos, de egyáltalán nem helytálló előítéletnek tűnik. Én ezt a törvényt inkább antilobby törvénynek nevezném, mivel a jelenlegi berendezkedés és a jelenlegi szisztéma ad inkább alapot a lobbyzásra megítélésem szerint. A törvényben leírt döntési és intézményrendszer pedig éppen a lobbyzás elkerülését szolgálja.
Tisztelt Országgyűlés! Ezeket szerettem volna az egyes felmerülő vitatott és ezután is valószínűleg vita alatt álló kérdésekről elmondani. Most pedig szeretnék néhány gondolatot a törvény összességével kapcsolatban felvetni, pontosabban a várakozásaimat megfogalmazni a törvénnyel kapcsolatban. Lehet, hogy egyesek ambivalens érzésekkel tekintenek erre a törvényre. Megmondom őszintén, én nem tartozom ezek közé. Ellenkezőleg, én úgy gondolom, hogy majd a nemzeti területfejlesztési koncepcióval együtt ez a törvény a ciklus egyik legfontosabb törvénye lesz. Elsősorban azért gondolom ezt, mert ezzel a törvénnyel befejeződik az az időszak, amikor igazi eszköz- és intézményrendszer hiányában Magyarországon nem folyt területfejlesztés, éppen abban az időszakban volt ez az interregnum, amikor a hagyományos differenciák torlódtak össze az új területi válságokban, amelyek az ipar, a mezőgazdaság válságából, a külkereskedelem átrendezéséből és egyéb körülményekből adódtak. Nagyon rossz volt, hogy pontosan ebben az időszakban nem volt az országban területfejlesztési politika, mert a területfejlesztési politika hiánya nyilván visszahatott a területi válságok elmélyülésére.
Másodszor: véleményem szerint teljes joggal lehet majd várni ettől a törvénytől azt, hogy inspirálni fogja a területi szemléletet minden szinten, a központi kormányzat, a parlament, illetőleg az önkormányzatok szintjén is, ami bizony nagyon hosszú ideje hiányzik a közgondolkodásból és a közgazdasági gondolkodásból is. Ha ez bekövetkezne, akkor azt hiszem a magyar közgazdasági gondolkodás történetében először nyerne a területi szemlélet igazából polgárjogot.
Várom a törvénytől harmadrészt a demokratikus berendezkedésnek, elsősorban a területi, vidéki demokratikus berendezkedésnek a megszilárdítását. Teljesen logikus, hogy miután a megyei területfejlesztési tanács a meglévő új intézményekre, kamarákra, munkaügyi tanácsra, a megújult önkormányzatokra épül, ezért a megyei területfejlesztési tanács tevékenysége kedvezően fog visszahatni ezeknek az intézményeknek a tevékenységére, gondolkodására is és erősíti azokat.
(16.30)
Természetesen az ottani hiányosságok is meg fognak jelenni a megyei területfejlesztési tanács munkájában és tevékenységében.
Továbbá azt is várom ettől a törvénytől, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok hatékonyan fogják majd kezelni a helyi kistérségi válságokat, mert eddig a megyékben nem volt olyan intézményrendszer, amely képes lett volna ezeket a válságokat gyorsan megoldani. Ez hiányzott, és közrejátszott abban, hogy ezek a válságok elhúzódtak és így elmélyültek. Bár azt a törvénytervezet mostani megfogalmazásában nem teljesen értem, hogy miért szükséges ezeknek a válságmegoldó testületeknek vagy albizottságoknak kialakítását a munkaügyi miniszter javaslatához kötni, hiszen itt nem kizárólag a foglalkoztatási válságokról lehet szó, hanem más, egyéb válságokról is. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, jogosult vagy indokolt módosító indítványt benyújtani.
Várom még továbbá, hogy ez a törvény elősegíti majd az ország felzárkózását Európához, ahol mint ismeretes mindenütt vannak területfejlesztési vagy hasonló törvények, és mindenütt kialakultak a területfejlesztést elősegítő szabályrendszerek.
Végül a törvényben átfogott körben nyilvánvalóan különböző érdekek futnak össze, és fognak összetalálkozni majd a további parlamenti viták során is. Itt a különböző érdekek, Budapest és a vidék, a depressziós területek és a fejlődő területek, a falu, a város, esetleg ágazati érdekek találkozási pontján helyezkedik el ez a törvény. Nyilvánvaló, hogy a módosító indítványok tömegét fogja ez a törvénytervezet magához vonzani.
Egy dolog lenne, azt hiszem, a továbbiak során kifejezetten káros a végleges törvényre nézve: ha a pártérdekektől nem tudnák távol tartani a területfejlesztési törvényt, ha az határozná meg a törvény kialakulását, hogy melyik párt milyen pozíciót foglal el a területfejlesztési rendszer döntési pontjain. Én azt hiszem, kizárólag a racionalitást, az ésszerűséget kellene érvényesíteni a területfejlesztési törvény végső kialakításánál. Ez a feltétele annak, hogy olyan törvény születhessen meg, amely évekre, esetleg évtizedekre meghatározza Magyarország életét.
Köszönöm a tisztelt Országgyűlés figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)