Szilágyiné Császár Terézia (KDNP)

1995. december 18.

DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényt az előttem szóló képviselőtársaim számtalan és igen színes jelzővel illették, ezért én a kereszténydemokraták nevében álláspontunkat egyetlen mondatban fogalmazom meg, mégpedig abban, hogy ezt a törvénytervezetet általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.Egyetértünk azzal előttem többen szóltak erről , hogy az egyik legjelentősebb és legfontosabb törvényről van szó, hiszen ez a társadalom valamennyi állampolgárát érinti. Ha csak a nyugdíjra, az egészségügyre, a táppénzre és nem sorolom tovább gondolunk, akkor számunkra teljesen elfogadhatatlan és érthetetlen az a felelőtlenség, amellyel az önkormányzatok és a kormány ezt a törvényt, ezt a nagyon fontos törvényt kezeli.

(11.30)

Sokan idéztek előttem az Állami Számvevőszék jelentéséből. Én most hozzászólásomban nem kívánom részleteiben sem megismételni ezt a jelentést, amelyet rendkívül színvonalasnak és nagyon jónak tartok. Ezért arra kérem a kormányt, ha majd úgy dönt nagyon bölcsen , hogy visszavonja ezt a törvénytervezetet, és egy újat készít, vagy a szocialista képviselőket, akik módosító indítványok formájában kívánnak egy új törvényt a Ház elé benyújtani, hogy erre a jelentésre feltétlenül építsenek.

A törvényjavaslat alapjaiban a társadalombiztosítási önkormányzatok véleményét tükrözi. A kormány itt valóban csak a postás szerepére vállalkozott. Úgy is tűnhet, hogy ez törvényes, hiszen az 1991. évi LXXXIV. törvény szerint a költségvetés megalkotása az önkormányzatok közgyűlésének feladata, ugyanakkor maga a kormány szögezzük le jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat ismét egy súlyos törvénysértést valósítson meg.

Szóltak előttem arról, hogy formai és tartalmi kifogások kerültek megállapításra, hogy tartalmilag nem felel meg ez a törvényjavaslat az államháztartásról szóló törvénynek, mert nem tartalmazza az előző évi tényadatokat, az ez évi várható értékeket, csupán csak 1996-ról szól. A társadalombiztosítási alapok önkormányzatai ezzel számunkra azt bizonyították, hogy alkalmatlanok feladataik ellátására.

A kormány végül is benyújtotta ugyan ezt a javaslatot nyilvánvalóan véget akart vetni az önkormányzatokkal való meddő egyeztetéssorozatnak. Valódi szándékait azonban ismét a szokásos módon már csak majd a módosító indítványokból ismerhetjük meg, és ez számunkra most is, ismét elfogadhatatlan.

Az egész eljárást nevezhetném cinikusnak is, de én felelőtlennek és komolytalannak fogom nevezni. A kormány ugyanis egyik javaslatot sem bocsátotta tárcakörözésre, arról maga nem vitatkozott, vele kapcsolatban nem alakította ki álláspontját.

Ezért most már csupán csak a pénzügyminiszternek lesz lehetősége, hogy elképzeléseit, ötleteit, terveit önkényesen érvényre juttathassa.

A parlamenti demokrácia tehát ismét kap egy súlyos sebet, és ezt a kormány ejti rajta.

Azt talán már hangsúlyoznom sem kell, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetését megint az állami költségvetés után fogja csak a parlament elfogadni. Ez törvénysértő, ugyanakkor nagyon nehéz helyzetet fog teremteni a társadalombiztosítás számára. Az állami költségvetés társadalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségei úgy kerültek meghatározásra, hogy a parlament, mi, képviselők, még csak nem vitatkozhattunk az alapok költségvetéséről. Nem ismerjük, nem ismerhettük meg a valós igényeket, és amikor majd megismerjük, akkor már nem lesz mód változtatni ezen.

Olyan törvényjavaslat fekszik most előttünk, képviselők előtt, amivel az ÉT sem ért egyet. A munkáltatók vitatják a táppénzszabályok megváltoztatását, azt teljes mértékben elfogadhatatlannak tartják. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat elutasította a kormány tervét, a jövő évi kiadásokat a régi rendszer szerint tervezte. Teljes a káosz, hisz Bokros Lajos pénzügyminiszter úr az ÉT-n ezzel ellentétesen tárgyalt és kötött állítólag részmegegyezéseket. Kinek higgyen most a képviselő és ami talán még fontosabb kinek higgyen az állampolgár, akiről mindez szól?

Úgy beszél az előterjesztés a munkáltatókat terhelő egészségbiztosítási járulék 3 százalékos csökkentéséről és az egyéni nyugdíjjárulék 2 százalékos emeléséről, hogy az ÉT-megállapodások tükrében ez ma már egyáltalán nem igaz. A kormány egész egyszerűen bolondját járatja a képviselőkkel.

A mostani előterjesztés a magyar demokrácia, a magyar parlamentarizmus megcsúfolása. A jelenlegi tervezet mögött számunkra már nem is meglepő nincs semmilyen hatásvizsgálat, nincs semmilyen hatásszámítás. Mi lesz az egészségüggyel? Ki mondja majd meg a lakosságnak, hogy ezt az utat követve betegebb lesz, nyomorultabb, meggyötörtebb, és sokkal hamarabb fog meghalni?

Külön szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét az ÁSZ-jelentés 27-28. oldalára, ahol leszögezi, hogy ezen törvény 15. §-a kicsavarja a Népjóléti Minisztérium kezéből az utolsó döntési lehetőségeket is, és a kormány számára ellenőrizhetetlenné teszi az egészségpolitikát meghatározó finanszírozási kérdéseket.

A csata most el fog dőlni: az alapok felett immár nem lesz ellenőrzésre lehetőség, döntései politikailag nem lesznek számonkérhetők.

Összefoglalva így most sikerül megtakarítanom Torgyán elnök úr túllépését nem tudunk most, és úgy látjuk, nem is érdemes több szót vesztegetni erre a jelenlegi javaslatra. Meg szeretnénk várni azt a módosító indítványt kormánypárti oldalról, amely majd egy teljesen új törvényjavaslatot fog letenni a parlament asztalára. És akkor mi, kereszténydemokrata képviselők, érdemben fogunk vitatkozni a jövőnkről, az egészségünket, szociális biztonságunkat jelentős mértékben meghatározó törvényről.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalról.)