Bogárdi Zoltán (MDF)

1995. december 20.

BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Sajnos nem tudom túlkiabálni a Házat, mert beteg vagyok. Direkt e miatt az előterjesztés miatt jöttem be. Úgy látom, a kormánypárti képviselők eltekintettek volna a felszólalásomtól, én viszont nem tudok eltekinteni tőle, mert ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban van néhány kérdés, amelyet mindenképpen el kell mondani.

(13.30)

Azon túlmenően, hogy eleve nem tartom tisztességesnek, hogy az utolsó munkanapon kerül a parlament elé egy ilyen fontos előterjesztés, azt mondom, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja a kormány előterjesztését, mert tűzoltás idején a tüzet kell oltani és nem azt kell nézni, hogy ki a gyújtogató. De közben azért nem árt odafigyelni a gyújtogató kezére sem, főleg akkor nem, ha az notórius.

Rendkívül sajátos az a módszer, ahogy az előterjesztés a Ház elé került. Nyilván a kormány is tudta, hogy az ellenzék nem tud mást csinálni, minthogy ezt az előterjesztést támogatja és elfogadja, ugyanis a mezőgazdasági exportőröknek szüksége van erre a támogatásra. De azt is tudjuk, hogy ez a pénz, amiről itt Bokros miniszter úr az imént beszélt, ugyanabban a csomagban érkezett másik kormány-előterjesztéssel a jövő évi támogatás összegét növelendő tételként szerepel. Tehát nem arról van szó, hogy egy egyébként elvesző összegnek a megmentését célozza ez az előterjesztés, hanem sokkal inkább arról, hogy kétszer odaítélt összeg elosztását ejtjük meg most, és ez azt is jelenti egyben, hogy a szintén előttünk lévő terv, miszerint mennyi lesz jövőre az agrártámogatás, ezzel az összeggel csökkentendő.

Igen, igaza van a kormánynak, ne vitatkozzunk. Szavazzunk, döntsünk, mert ezt a pénzt várják.

De hogy jutottunk idáig? Ez a koalíció körülbelül másfél év óta folyamatosan ígérget, hiteget, és nem folytatom a jelzőket, milyen valótlan állításokat tesz. Emlékeznek mindannyian, hogy egy tönkretett mezőgazdaság megmentésére szövetkezett ez a koalíció, ígértek 100 százalékos állami támogatás-növekedést és szakértelmet.

Nézzük kronológiai sorrendben, hogy is valósult mindez meg. Már az 1994. évi pótköltségvetésnél fölhívtam a figyelmet, hogy ez a pótköltségvetés a mezőgazdaságnak nem hoz egy fillért se, sőt visz. Akkor mindenki azt mondta kormánypárti oldalon: nem igaz, most történik a megmentés. Erre én említettem volt, hogy még egy ilyen megmentést nem nagyon bírnánk ki. De következett a '95. évi költségvetés, majd a '95. évi pótköltségvetés, ugyanez elhangzott részemről mindkét alkalommal, a válasz ugyanaz volt. Eljutottunk mostanáig. A '96. évi költségvetésnél szintén elmondtam az aggályaimat, és akkor egy egészen sajátos dolog történt. Kormánypárti képviselőtársam azt mondta, hogy az előző kormány által tönkretett mezőgazdaságnak a megmentése tette szükségessé ezeket a lépéseket.

Én ekkor, november 29-én szó szerint a következőt válaszoltam: 1992-ben a magyar agrárexport 10,7 százalékos támogatást élvezett, '93-ban 13,6, '94-ben 18 százalékos támogatást, '95-ben ez visszacsökkent 14-re, és ezt miniszter úr az imént alátámasztotta, most hallottam először kormánypárti szájból, hogy igen, 4,2 százalékkal csökkent '95-ben az agrárexport támogatottsága, és ismerve az 1996. évi számokat, be kell jelentenem az agráriumban érdekelt kormánypárti képviselőknek: nem én mondom, önök írják, 8,2 százalékos lesz az agrárexport támogatottsága 1996-ban.

A kérdésem csupán az: hogyan kívánja ezt majd a kormány elosztani? Remélem, nem úgy, mint 1995-ben, mert akkor nem októberre, hanem májusra elfogy a pénz, és akkor nem tudom, hogy mit csinálunk. Mivel nyilván egy pótköltségvetés megoldja a kérdést ideig-óráig.

1996-ban, a számokat ismerve, körülbelül 40 százalékkal csökken az agrártámogatottság. A probléma az, hogy '94 és '96 között 40 százalékkal nőtt az agrárexport, és azért azt tudomásul kell vennünk, akármennyire is piacgazdaságról beszélünk és azt támogatjuk, hogy a versenyképes áru jusson piacra, bizonyos termékeknek ahhoz, hogy a világpiacra kijuthassanak, állami támogatásra van szükségük.

Ez nem magyar találmány, nem európai találmány, a világon ezt mindenhol tudják, csak azt is tudják, hogy rendkívül élénk, aktív és szakértő kormányzati közreműködés szükséges ahhoz, hogy ez a támogatás tisztességgel legyen elosztva. Erről ebben az esztendőben, sajnos, beszélni nem lehet.

Gondoljuk csak végig, hogy mi történt. Mi történt ebben az évben? Nem akarom az összeset végigvenni, mert akkor, sajnos, két ünnep között is ülni kellene a Háznak, de azért a leglényegesebbeket mindenképpen el kell mondani, mert anélkül nem értjük azt, hogyan jutottunk idáig.

Emlékeznek arra, amikor az SZDSZ-MSZP-koalíció átreformálta az agrártermékek támogatásában részesülő körét. Az előző évben mintegy 750 termék részesült exporttámogatásban, ezt, Torgyán képviselőtársamat idézve, egy tollvonással 350-re csökkentették, a félkész termékek kimaradtak ebből a körből, belekerült olyan fantasztikusan szakértő észre valló javaslat is, miszerint a hordós bor támogatása 15 forint/liter, mindegy, hogy szamorodniról, vagy homoki lőréről van szó.

Utána következett az a bizonyos búzaügy, amiről itt már szó esett. A kormány akkor hozta rá a búzára az exporttámogatást, amikor a búza azt abszolúte nem igényelte. Jelzem, a búzaexportunk ma is exporttámogatást élvez, akkor, amikor a világpiacon a búza ára 26-27 ezer forint/tonna. Csak jelezni szeretném, nehogy elfelejtsük, a héten kapta meg a Ház a mezőgazdasági bizottság által felkért versenyhivatal jelentését, hogy amikor a jelenleg exportáló cégek ezt a búzát 1995 júliusában 9,8, augusztusában 10,8, szeptemberében pedig 11,4 ezer, azaz 11 400 forintért vásárolták föl, ezt adják most el 25-26 ezer forintért, és kapják az állami támogatást január 1jéig. Ez állampolgárnak és költségvetésnek körülbelül 5-6 milliárd forintjába kerül, és nem tudom, hogy ez végül is betakarja-e majd a teljes akciót.

Ugyanakkor az imént miniszter úr említette, hogy az első tíz hónapban nagyon intenzíven nőtt az agrárexport. Nem tudom, ezen fölbuzdulva, vagy ezt is kevésnek tartva a kormány megjelentetett 1995. szeptember 19-én a Földművelésügyi Minisztérium, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és Pénzügyminisztérium közös pályázati felhívásaként többlet agrárexport támogatására való felhívást, 10 forintot ígérvén dolláronként. Jelzem, szeptember 19-én került az érdekeltek elé ez a pályázati felhívás. És az igazi derült égből villámcsapás ezután következett. Ugyanis a törvényesen beígért, tehát az alaptámogatást viszont már október hónapban nem fizették ki az exportálóknak.

Ha én azt mondom erre, hogy ez egy felelőtlen kormányzati magatartás, akkor önök azt mondják, hogy én alaptalanul vádaskodom. Ha viszont azt mondom, hogy ez nemcsak felelőtlen, hanem abszolút hozzá nem értő magatartás, akkor közel járok az igazsághoz. Mert hogyha 41 milliárd forint elosztásánál önök két évre nem tudnak előre gondolkodni, nem látják, hogy mi lesz az összege az exporttámogatásnak, akkor én nem örülök mint ellenzéki, hanem mélyen el vagyok szomorodva, nem tudom, mi lesz '98-ra ebben az országban.

(13.40)

Tehát ott tartunk pillanatnyilag, hogy októberre már nem fizették ki az exporttámogatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én javasolnám egyébként kormánypárti agráriumban érdekelt képviselőtársaimnak az idefigyelést, mert ezt nem én mondom el utoljára, ezt önöknek a választók el fogják még néhányszor mondani. Ugyanis akik számítottak erre az exporttámogatásra, azok tartoznak valakinek, akitől megvették a terméket. Ezzel a magatartással önök újraélesztik egy tartozási sor keletkezését. Adósságláncok alakulnak ki újra, és sajnos az ostor hegyén levő termelő megy legelőször tönkre. Neki nincs kitartása, pénze, tehát ő várja a tőle vásárló kereskedőtől a pénzt, az viszont nem tudja kifizetni, mert önök nem folyósítják számára az állami támogatást. Természetesen ő számolt ezzel a pénzzel, mert neki ezt biztosították, kormánygarancia volt arra, hogy ezt a pénzt megkapja.

Mi volt a válasz, amikor bementek az APEH-hez, hogy mi lesz a pénzzel? Az volt a válasz, kedves képviselőtársaim, hogy a PM letiltotta a támogatást. Tehát megint telefonon, a színfalak mögött valaki intézkedett, hogy: ne fizessétek ki nekik. (Juhász Pál közbeszól.) Úgy látom, Juhász Pál képviselőtársamnak nyugtatóra van szüksége... (Dr. Orosz Sándor: Neked pedig Cavintonra.).., ha kormánypárti volnék, nekem is arra volna szükségem, megmondom őszintén. Itt ugyanis nem az a kérdés, hogy miért nem fizette ki a kormány, hanem az a kérdés, hogy miért december végén van a parlament előtt ez a tervezet. Az a kérdés.

Ha önök októberben tudták, hogy nem tudnak fizetni, akkor a legelső feladatuk az lett volna, hogy idehozzák az előterjesztést a parlament elé és azt mondják: Képviselőtársaim! Nagy bajt csináltunk, nem látunk az orrunknál tovább, segítsetek, szavazzátok meg, a mezőgazdaság érdekéről van szó. De nem ez történt, hanem egészen sötét módon, utolsó nap, mindenféle parlamenti szabályt felrúgva, kérve a parlamentnek a Házszabálytól való eltérését, került a parlament elé ez az előterjesztés. Ilyen módon, képviselőtársaim, nem lehet dönteni egy ágazat jövőjéről.

Jelzem, támogatjuk. Támogatjuk, mert tűzoltásról van szó. De az a vezetés, az a koalíció, amelyik ilyen és ehhez hasonló intézkedéssort produkál egyetlen fél év alatt, meg kell kérdőjeleznem, hogy egyáltalán töredékében igazat mondott-e a választási ígéretében, amikor szakértelmet és pénzt ígért egy ágazatnak.

Van egy másik probléma is. Ma került elénk független szakértői véleményként az Országgyűlés jogi főosztálya által készített szakértői vélemény, amelyik viszont arról tájékoztat bennünket, hogy ez az előterjesztés nem kezeli és nem kezelheti a problémát, ugyanis nem elégséges egy határozat e gondnak a kezelésére, hanem törvénymódosításra van szükség.

Egyetlenegy mondatot olvasok ebből a szakértői véleményből: "Ennek megfelelően nem elegendő a túllépéshez országgyűlési határozatban hozzájárulni, hanem a költségvetési törvényben előirányzott támogatás összegét is a költségvetési törvény módosításával megemelni szükséges."

Hol van itt a szakértelem, képviselőtársaim? Tessék belegondolni abba, ha most mi ez előterjesztés mellé állunk, támogatjuk és a szakértőnek meg igaza van.

Ma délelőtt a mezőgazdasági bizottsági ülésen olyan pénzügyminisztériumi ígéretet kaptunk, hogy az elmaradt támogatások kifizetését egyetlen nap alatt több milliárd forintról és több igénylőről van szó ki fogják fizetni, de december 31-ig ki kell fizetni.

Ha ez az előterjesztés nem vette figyelembe azt, hogy itt törvénymódosításra van szükség és nem országgyűlési határozatra, akkor ez az egész borul, törvénytelen lépésre szántuk el magunkat, természetesen ez újra visszakerül elénk, s mi lesz azokkal a jóhiszemű exportálókkal, akik bedőltek az önök ígéreteinek, bedőltek annak, hogy még az idén pénzt kapnak, de még nagyobb probléma, hogy mi lesz azokkal a termelőkkel, akik így is rettenetes helyzetben vannak, és így sem biztos, hogy átvészelik a jövő évet.

Képviselőtársaim! Gondolják meg, azt kérem, hogy szavazzák meg ezt az előterjesztést... (Zaj a bal oldalon.).., de jelzem, a szavazatunk szakmai és nem jogi vélemény, a jogi felelősség önöket terheli, kormánypárti képviselőtársaim. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)