Juhász Pál (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen mi is támogatjuk ezt a határozati javaslatot, sokkal megértőbben, mint ellenzéki képviselőtársaink ezt tették. Az van ugyanis mögötte, amit eddig is hangsúlyoztunk, de talán nem figyeltek rá képviselőtársaim, hogy hál' istennek, sokkal szerencsésebben sikerült az idén az agrárexport, mint bárki ezt remélni merte volna. Sokkal aggályosabb, pesszimistább volt mind a szakértők, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki politikusok vélekedése.Miért? Azért többek között , mert valóban folyik a támogatás, illetőleg az exporttámogatási rendszernek egy önjavító, állandó változtatása. '92 óta évről évre picit tökéletesedik ez a rendszer, picit célszerűsödik ez a rendszer, de éppen mert változik, emiatt mindig felébrednek a pánikok is.
Ne felejtsük el, hogy a '93-as év, amelyik még az első teljes éve volt az új rendszeren belüli támogatásoknak, tele volt olyan tanulságokkal, hogy például az exporttámogatás elment importált áruk újraexportálására, elment arra, hogy ármanipulációkban a százalékosan kifizetett támogatásokat zsebre tudták vágni kereskedők nagy arányban, hogy az élelmiszeripar érdekeit védve, az élelmiszeripar minél nagyobb feldolgozottságát ösztönözték inkább, mint azt, hogy minél több áru menjen ki a rendszerből.
Nos, ez akkor teljesen érthető volt, hogy ebben az állapotban kellett elindítani a rendszert, mert teljesen áttekinthetetlen volt, hogy mi történik a termelésben, ezért a megfogható szereplők az élelmiszeripar és a kereskedelem emberei voltak. Kénytelen volt az agrártámogatási rendszer elsősorban hozzájuk kapcsolódni.
Ez lényegében korrekciókkal, technikai javításokkal folytatódott '94-ben, amikor már valamit növekedett az export, de mivel még ez a támogatás volt előtérben, igaz, hogy '94-ben az exportra jutó fajlagos támogatás még nőtt.
'95-ben ez két ok miatt csökkent. Egyrészt azért, mert a támogatás racionalizálódott, ami kifejeződik abban, hogy nem a félkésztermékekre, hanem a feldolgozott nyerstermékekre irányult, ahogy lehetett, és kifejeződött abban, hogy ahol meg lehet fogni, ott lehetőleg ne százalékban, hanem forintban történjen a támogatás, racionalizálódott; másrészt pedig azért, mert nagyobb a növekedés és ugyanaz a támogatástömeg egy nagyobb exporttömeg egészére nézve kisebb százalékot jelent.
Az idei év fő célja már az volt, hogy inkább árualap-termelést lendítsünk, még akár az exporttámogatáson át is és közvetlen eszközökkel is, mint egyszerűen az eladást, hiszen a hosszú távú export megalapozása akkor lehetséges, ha maga a termelés fejlődik.
Mindezek miatt azt gondoltuk, hogy az idén nem lehet ilyen ugrásszerű növekedést elérni. Mikor változik a rendszer, mikor tavaszi fagy van, mikor a direkt exportösztönzés helyett vagy mellett már bejön inkább a termelésösztönzés, aminek csak később származnak eredményei, kutya se remélt ilyen jó eredményt.
Másik oldalról persze megint kiderült, hogy az információs rendszer nagyon rossz, és későn vesszük észre, ha a világ másként alakul. Mi későn vesszük észre, ebben az érdekeltek is nagyon benne vannak, hiszen az agrárium szereplőinek is az az érdekük, hogy mindig azt mondják, hogy mi nem sikerül, mi nem megy, mi reménytelen, hogy állandóan sajnáltassák magukat, és aztán egészen meglepő, hogy ehhez képest milyen jó az eredmény, és ez mindenkit váratlanul ér. Köszönöm szépen. (Taps.)