Glattfelder Béla (Fidesz)

1996. február 4.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim és Nézők a tévé, illetve Hallgatók a rádió előtt! Azt hiszem, mindannyian hálásak lehetünk Szakál Ferenc kiváló KDNP-s képviselőtársamnak előbbi beszédéért, mert neki sikerült ezt a vitát olyan szintre emelni, amilyen szinten egyébként ezt a vitát folytatni érdemes.Azonban néhány kérdésre, amelyek korábban már felmerültek, talán érdemes néhány szót vesztegetni, már csak azért is, mert magam a kétperces vitában szándékosan nem vettem részt. Azt hiszem, egyáltalán nem vezet előre a különböző, vélt vagy valós sérelmek felhánytorgatása például olyan pártok részéről, amelyek a földmagánosítást mint folyamatot általában elítélendőnek tartják. Nem vezet előre márcsak azért sem, mert minden párt, maguk a kormányzó pártok is ezt a folyamatot általánosságban támogatták, és a mostani földművelésügyi miniszter úr is aláírója volt az úgynevezett kiskunmajsai nyilatkozatnak, amely tulajdonképpen lerakta a földkárpótlás alapjait.

Talán nem helyes a szövetkezeti mozgalom szerepének túlhangsúlyozása és a szövetkezetek szerepének a mezőgazdaságban mintegy kizárólagos szintre való emelése sem. Bár mindannyian egyetértünk azzal, hogy a szövetkezeteknek ma Magyarországon legyenek akár a mostani szövetkezetek, vagy ezeknek valamilyen jogutódjai, vagy majd későbbiekben létrejövő más típusú szövetkezetek jelentős szerepük van, volt és lesz a jövőben is. De nyilvánvalóan ez a szerep nem lesz kizárólagos.

Végezetül pedig még ebben a körben: nem tartom szerencsésnek, ha valamely párt képviselői egyedül maguknak tulajdonítják azt a törekvést, miszerint Magyarországon a földbirtokok koncentrációját elő kell segíteni, és úgy vélik, hogy minden más párt, különösképpen az ellenzéki pártok ez ellen dolgoznak. Hiszen éppen a Fidesz volt az a párt, amely olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely ezt kívánta előmozdítani azáltal, hogy a különböző földtulajdonok eladását terhelő adókat meg akarta szüntetni annak érdekében, hogy akik mezőgazdasági tevékenységgel akarnak foglalkozni, adók nélkül juthassanak a működésükhöz szükséges földtulajdonukhoz. E törvényjavaslatot egyébként a kormánypártok elvetették.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy ügyünket előrevinnék az olyan ráolvasások, miszerint úgyis mindenki ezzel a véleménnyel ért egyet, amit az illető kifejtett, és mindenfajta más ellenvélemény hangoztatása felesleges. Egyrészt azért nem, mert ezeket a véleményeket általában a közvélemény-kutatások nemigen támasztják alá, és éppen ezért szükséges az ilyen ráolvasásoknak a parlamenti megtartása. Másrészt pedig azért nem, mert azt hiszem, hogy az ilyen ráolvasások helyett sokkal hasznosabb lenne, ha a kormánypártok szembenéznének azzal, hogy a társadalom széles rétegeiben a kormány szövetkezetpolitikáját miért figyelik gyanakvással.

(19.00)

Talán érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy az aszálykárok megtérítésére vonatkozó kormányintézkedést helyes volt-e olyan módon megtenni, hogy abból az aszálykártérítésből jórészt csak a szövetkezetek tudtak részesülni, magánszemély-gazdálkodók, akiknek nem voltak hiteleik, nem tudtak részesülni, vajon helyes volt-e az exporttámogatásokból összegeket átcsoportosítani kifejezetten szövetkezetpolitikai célokra, nem vitatva ez utóbbi célok fontosságát. Látva, hogy az exporttámogatások körül a napokban és nyilván a jövőben is micsoda óriási gondok támadtak, fölmerül a kérdés, hogy vajon ezt helyes volt-e így megtenni. Azt hiszem, ezek lennének azok az ügyek, amelyeket érdemes lenne megvizsgálni ráolvasások helyett.

Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő törvénymódosítás a szövetkezeti törvényt csak részleteiben kívánja módosítani, annak ellenére, hogy az Igazságügyi Minisztériumban már tavaly megkezdődött egy munka a szövetkezeti törvény átfogó módosítása érdekében. Félő, hogy ez a mostani módosítás azt jelenti, hogy a kormány le kíván mondani a szövetkezeti törvény átfogó módosításáról, pedig ezzel a törvénnyel sok gond van, ahogy azt egyébként Szakál Ferenc képviselőtársam is néhány ponton említette.

Úgy vélem, lényegesen jobb lett volna, ha a mostani módosításcsomag nem kerül az Országgyűlés asztalára, hanem ehelyett most egy átfogó törvényjavaslatot tárgyalhatnánk. Éppen ezért ez a törvényjavaslat ebben a formában most idő előtti. Azonban mégis érdemes a törvényt részleteiben megvizsgálni. Egyrészt kiemelhető, hogy a törvénynek vannak olyan rendelkezései, amelyek nyilvánvalóan hasznosak, mert pontosítják a mostani szabályokat, illetve olyan új szabályokat alkotnak, amelyek a szövetkezetek életét egyszerűbbé teszik, a gazdasági életben való részvételüket az igazságosság és a hatékonyság normáihoz igazítják.

Másrészt azonban vannak olyan kérdéskörök, amelyeket nem lehet ilyen egyszerűen elintézni, hanem érdemes őket részleteikben is megvizsgálni. Az egyik a már többek által említett jogi személyek szövetkezeti taggá válásának a kérdése, a másik a fel nem osztható vagyon, illetve ezzel összefüggésben az ennek létrehozását támogató állami támogatások kérdése, a harmadik pedig a részleges átalakulás mint új szabály, törvénybe iktatása.

Kezdjük a jogi személyekkel! A Fidesz elfogadhatónak tartja, hogy jogi személyek tagjai lehessenek a szövetkezeteknek, több feltétellel. Hasonlóképpen, ahogy azt szintén kiváló KDNP-s képviselőtársam mondta: ha a jogi személyek a szövetkezetben kisebbségben maradnak, mind az általuk birtokolt üzletrésztulajdon-hányad tekintetében, mind pedig az egy tag, egy szavazat elve alapján történő szavazás esetében. Illetve elfogadhatónak tartjuk, hogy szövetkezetek, mint jogi személyek, többségbe kerüljenek szövetkezetekben, esetleg önállóan is szövetkezetet alkothassanak, vagy pedig magánszemélyekkel működjenek együtt. Ilyen volt korábban a Hangya Szövetkezet Magyarországon, amely kiválóan működött a háború előtt. Kár volt szétverni.

Azonban, ha csupán jogi személyek hozhatnak létre adott esetben részvénytársaságok, és ez valóban jelentheti azt, hogy mondjuk: öt bank létrehoz egy szövetkezetet , akkor ki kell mondani, hogy az ilyen szövetkezet a szövetkezetek nemzetközi elvei alapján álszövetkezet. Ezeket így hívják. Az álszövetkezetek ellen a valódi szövetkezetek mindig küzdöttek, és a nemzetközi szövetkezeti mozgalom fontos feladatának tekinti, hogy megakadályozza az ilyen szövetkezetek létrejöttét. Miért is? Azért, mert a szövetkezetek joggal arra számítanak, hogy a különböző kormányok támogatni fogják munkájukat, hiszen a szövetkezetek olyan célt tűznek maguk elé, amely a társadalom számára fontos. A kis erőket összefogják, a kis erők tulajdonosaiban meglévő szolidaritásérzésnek egyfajta keretet adnak, lehetővé teszik, hogy ezt törvényes, a társadalom által elismert formában gyakorolhassák.

Nyilvánvaló, hogy ha öt bank szövetkezetet hoz létre annak érdekében, hogy bizonyos állami támogatásokhoz hozzájusson, akkor ezeket a bankokat nem az a cél vezeti, hogy szolidárisak legyenek egymás iránt. Legalábbis nem a mi úgymond általános erkölcsi normáink szerint, hanem nyilvánvalóan, hogy visszaéljenek az állam által a szövetkezeteknek nyújtott kedvezményekkel. Ilyen módon az álszövetkezetek létrejöttének megengedése tulajdonképpen egy szövetkezetellenes cselekedet, hiszen a valódi szövetkezetek állami támogatáshoz való hozzájutásának esélyét rontja, csökkenti, és általában azt lehet mondani, hogy a társadalomnak a szövetkezetekkel szemben meglévő pozitív érzületeit fogja lerontani, ha ilyen visszaélések meg fognak történni.

Képzeljük el azt az esetet... De mindegy, ez már talán részletesen ki volt fejtve.

Ennél a kérdéskörnél nem lehet elmenni a földtörvény kérdése mellett, hiszen ez összefügg azzal a kérdéskörrel. Szerintem Gyimóthy Géza képviselő úr ezt a kérdést jogosan érintette, hiszen mindenki előtt ismertek azok a kormányzati nyilatkozatok és valóban napvilágot látott tervezetek, miszerint a jövőben nem csupán magánszemélyek szerezhetnének termőföldtulajdont, hanem szövetkezetek is.

Na már most, ha a szövetkezeteket csupán jogi személyek, tehát adott esetben akár bankok is létrehozhatnak, ebben az esetben a kormányzat elképzelései szerint ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy bankok is földtulajdont szerezhetnek, vagy bármilyen más jogi személy, részvénytársaság, kft., legyen az többségi magyar vagy többségi külföldi tulajdonban is. Ilyen módon ez a szabály, összefüggésben a földtörvénnyel, arról is szól és ezt meg kell említeni, ha a kormányzat fönntartja korábbi véleményét, amelyet különböző sajtónyilatkozatokban kifejtett és amelyet tervezetek formájában is ismertetett a társadalommal vagy a szűk szakmai közösséggel , szóval ez a szabály tulajdonképpen a külföldiek termőföldtulajdon-szerzéséről, annak megengedéséről is szól.

Természetesen ez vita kérdése lehet, érdemes erről vitatkozni. Az Európai Unió részéről van bizonyos igény arra vonatkozóan, hogy Magyarország EU-csatlakozása esetén az EU-tagállamok állampolgárai és különböző gazdasági szervezetei földtulajdont szerezhessenek Magyarországon, azonban az Európai Unióval megkötött, úgynevezett európai megállapodás, amelyet mi inkább társulási szerződésnek ismerünk, arról szól, hogy a társulásig hátralevő átmeneti időben Magyarország számára ilyen kötelezettség nincsen, nem vagyunk kötelesek megnyitni földpiacainkat az Európai Unió polgárai és szervezetei előtt. És ha belépünk az Európai Unióba, akkor is tárgyalás kérdése lesz, hogy ilyen kötelezettségünk egyáltalán keletkezik-e vagy sem.

Tehát ha a magyar fél az Európai Unióba való belépés előtt lemond arról a lehetőségről, hogy a külföldiek különösképpen az Európai Unió polgárai és szervezetei számára megakadályozza a földtulajdonszerzést, miközben ők ilyen jellegű engedményt a tárgyalás előtt nem tesznek számunkra, vagy ezzel azonos értékű, más jellegű engedményt, például a munkaerő szabad áramlásának kérdéskörében, abban az esetben a Magyar Köztársaság egy fontos tárgyalási kártyát, mintegy teljesen érthetetlen módon az asztalra dob, föladva ma meglévő pozícióit.

Térjünk rá a fel nem osztható vagyon kérdéskörére! Először is: nem értek egyet Lakos László miniszter úr azon megjegyzésével, miszerint fel nem osztható vagyon nélkül a szövetkezetek nem igazi szövetkezetek, mert ez a kijelentés nagymértékben degradálja a ma működő szövetkezeteket, amelyeknek nincsen fel nem osztható vagyonuk. Én nem kívánom ezeket ilyen módon degradálni. Úgy érzem, egy szövetkezet fel nem osztható vagyon nélkül is lehet rendes szövetkezet. Azonban, ha ők ilyen szövetkezeti tulajdont akarnak létrehozni, akkor ennek állami támogatása szerintem megengedhető és helyes törekvés.

Azonban általában nem helyes szerintünk támogatni az oszthatatlan közös tulajdon vagy a fel nem osztható vagyon létrejöttét, hanem csupán akkor, ha az bizonyos másodlagos célokkal is párosul. Lehet erre példát is mondani: például akkor, ha az ilyen üzletrészvásárlás kifejezetten a kívülálló tulajdonosok üzletrészének megvásárlásával jár együtt. Vagy például abban az esetben, ha ilyen üzletrészvásárlással beszerző és értékesítő szövetkezetek létrejöttét segíti az állam. Azonban fontos megjegyezni, hogy ennek más, egyéb eszközei is vannak, amelyeket szintén érdemes az államnak alkalmaznia, és ezen a területen nem igazán szerencsés diszkriminálni különböző szervezetek között, hogy ki szerezze meg a szövetkezeti üzletrészt, vagy különböző személyek között. Így például a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az a rendelkezése, miszerint az idei évben már csak azon magánszemélyek szövetkezetiüzletrész-vásárlása élvez adókedvezményt, akik mint magánszemélyek már 1992-ben is a szövetkezet tagjai voltak, megítélésünk szerint súlyosan diszkriminálja azokat a szövetkezeti tagokat, akik 1992 után léptek be a szövetkezetekbe. A Fidesz számára ez különösen azért fájdalmas, mert ez a rendelkezés teljesen nyilvánvalóan a fiatalabb szövetkezeti tagok ellen irányul, szerintünk érthetetlen megfontolások alapján.

(19.10)

Egyébként a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amelyik a fel nem osztható vagyonról szól, több apró technikai hibával is terhelt. Először is ez a szakasz hivatkozik egy külön törvényre, miszerint ez a külön törvény fogja majd meghatározni, hogy milyen módon történhet az ilyen üzletrészvásárlás. Azonban fontos megjegyezni, hogy olyan törvény, amelyre ez a törvényjavaslat hivatkozik, még nincs. Az indoklás is megemlíti ugyan egy olyan törvénynek a nevét, amely törvényről én eddig még egyáltalán nem is hallottam; ez valami állami támogatásokról szóló törvény lenne, amely nem is szerepel a kormány jogalkotási tervében.

Egyébként ez azért különösen érdekes momentum, mivel ez a törvényjavaslat is később kerül tárgyalásra, mint ahogy a kormány nyilvánosságra hozott elképzeléseiben szerepel, valamint hogy a kormány milyen módon kívánja 1996-tól kezdődően a szövetkezetek fel nem osztható vagyonának létesítését támogatni. Nyilvánvalóan szerencsésebb lett volna, ha ezek a szabályok előbb születnek meg, mint a kormány ezzel kapcsolatos elképzelése.

Fontos gondnak tartom, hogy bár a törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy abban az esetben, ha a szövetkezet megszűnik vagy gazdasági társasággá alakul át a fel nem osztható vagyont egy úgynevezett szövetkezeti célra kell használni, amelyről majd külön rendelkeznek a későbbiek során, hogy az mi is legyen. Azonban ez nem elegendő garancia. Hiszen ha a szövetkezetet felszámolják vagy csődeljárás alá vonják, abban az esetben az indoklás szerint is a szövetkezet fel nem osztható vagyona a többi vagyonnal egy megítélés alá esik, ilyen módon a szándékosan létrehozott öncsődök, csalárd csődök, különböző vagyonkimentési akciók azzal a következménnyel járhatnak, hogy az ilyen módon létrejött szövetkezeti vagyonok, amelyeknek a létrejöttét az állam jelentős összegekkel kívánja az idei évben támogatni, egész egyszerűen kimenthetővé válnak. Azt hiszem, hogy az ilyen lehetőségeket nekünk, törvényhozóknak mindenképpen meg kellene akadályozni.

A harmadik kérdéskör, amelyről részletesen kívánok beszélni, az a részleges átalakulás kérdése. Meglehetősen veszélyesnek tartom a részleges átalakulással kapcsolatos szabályokat, mert félek attól, hogy azoknak, akik majd a társaságba nem kívánnak belépni akik nyilvánvalóan a szövetkezet kisebb és gyengébb érdekcsoportjaihoz tartoznak a kisemmizését fogja lehetővé tenni ez a szabály, hiszen olyan átalakulást kényszerítenek rájuk, amelyet ők igazából nem akarnak, és amelyet az eddigi átalakulási szabályok szerint nem tudtak volna rájuk kényszeríteni. Eddig is megvolt a lehetőség arra, hogy egy szövetkezet egy bizonyos része részvénytársasággá alakuljon át, de ezt két lépcsőben kellett megtenni: először is rendes szétválást kellett tartani, és majd a két külön részre vált szövetkezet közül az egyik amelyik eredetileg a társasággá való alakulást tűzte ki célul a szétválást követően tarthatott egy átalakulási közgyűlést. Ha ezt egy aktusba összevonjuk, az bizony azzal a következménnyel járhat, hogy az erős érdekcsoportok a gyenge, kisebbségben levő érdekcsoportokat teljes mértékben el fogják nyomni, és számukra olyan helyzetet fognak teremteni, amelyben csak rosszul járhatnak.

Másrészt ez a szabály felveti a hitelezők kérdését is, hiszen itt tulajdonképpen az történik, hogy az átalakulás után marad egy jogutód szövetkezet. Azonban a törvény nem teszi kellőképpen világossá azt, hogy a két tulajdonképpeni jogutód közül melyik lesz az, amelyik a hitelező követeléseivel szemben fedezetet fog biztosítani. Megítélésem szerint ezt a kérdést részletesebben kellene a törvényben tárgyalni, mint ahogy arra is érdemes lett volna odafigyelni s most visszatérek egy korábbi kérdéskörre, csupán utalva arra, hogy a törvényjavaslatban több kérdés kidolgozatlan , hogy a különböző jogi személyek milyen módon tudnak a szövetkezet döntéshozatalában részt venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot csak rendkívül jelentős átdolgozás után tartjuk elfogadhatónak, és szerencsésebbnek tartottuk volna, ha nem egy részleges módosítás kerül az Országgyűlés elé, hanem egy átfogó szövetkezetitörvény-módosítás, egy új törvény megalkotása. Kérjük a kormányt, hogy a mostani törvényjavaslat benyújtása ne akadályozza meg a részletesebb kodifikációs munka folytatásában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)