Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Páva Zoltán képviselőtársam e törvény vitája kapcsán úgy nyilatkozott, hogy már megint késésben vagyok. Én tökéletesen osztom az ő véleményét. A rendszerváltás után nagy előrelépés volt az önkormányzati törvény elfogadása, mellyel a településfejlesztés is megkapta a lehetőséget. 1990-ben indultak el a törvény előkészítő munkálatai, s most, 1996-ban még mindig csak vitatkozunk a középszint, a megye szerepén, a kistérségeken. A most tárgyalt törvény keretjellegű. Szükséges, hogy megszülessen a nemzeti területfejlesztési koncepció is. Ez konkrétumokat fog tartalmazni a megyei elképzelések alapján. Sajnos számos önkormányzat a törvény körüli huzavona miatt nem startolt rá e konkrét fejlesztési terv előkészítésére, mondván: míg a törvényben nem jelenik meg a középszint feladata és az ehhez szükséges feltételek garantálása, addig fölösleges ebbe szellemi energiát fektetni.
E tény maga is arra ösztönöz bennünket, hogy gyorsítsuk fel a törvény elfogadását, hogy a fontolva haladókat is rákényszerítsük a cselekvésre; azoknak pedig, akik öntevékenyen már kész elképzelésekkel, projektekkel rendelkeznek, biztosítsunk zöld utat.
A törvény szemléletváltásra készteti az önkormányzatokat. Ma már nem a források elosztását kell megtervezniük, hanem források keletkezését elősegíteniük. Olyan aktív önkormányzatokat feltételez, amelyek képesek mozgásba hozni az erőforrásokat, elsősorban a társadalom erőforrásait, a lakosság érdekeltségét saját települése, vidéke fejlesztésében.
A terület- vagy településfejlesztés nem másodlagos a gazdaságfejlesztéssel szemben, hanem kölcsönösen feltételezik egymást. A társadalmi-gazdasági viszonyok változásával a területi egyenlőtlenségek is változnak. A gazdasági szerkezetváltás következtében a korábban fejlettnek tekintett, de egyoldalú gazdaságszerkezettel rendelkező térségek válságövezetté váltak. A hagyományosan mezőgazdasági térségben az agrárválság miatt felerősödött a lakosság elszegényedése, megszűnt az önerőből kilábalás lehetősége. Növekszik a Tiszántúl elmaradása a Dunántúltól. Itt a munkanélküliség mértéke meghaladja az országos szintet; azonos településcsoportok között is növekszik a differenciálódás, de egy településen belül is jelentős területi egyenlőtlenségek alakultak ki az infrastrukturális fejlettség, valamint az intézményi ellátottság alapján.
A keleti országrész helyzete minőségi mutatók alapján 1988-89 óta egyre rosszabb, nem tudott megkapaszkodni. A kelet-magyarországi régió esélyeit a határos országokkal való kapcsolattartás jelentheti. Romániával, Ukrajnával, illetve Oroszországgal történő kereskedelemre lehet itt egy életképes gazdasági stratégiát felépíteni.
A térség alapvető problémája az infrastrukturális elmaradottság, a megfelelő piac hiánya. A fejletlenség miatt a működőtőke arra kényszerül, hogy a fejlettebb Dunántúlra fektesse be a keleten megtermelt hasznot is. A régió két centruma, Debrecen és Nyíregyháza állandó versenyben állnak egymással, ami időnként nehezíti az együttműködést a regionális célokért. Ezen változtathat e törvény elfogadása, mely lehetővé teszi és szinte kényszerként hat a folyamatos együttműködés intézményesült formájára.
A területi egyenlőtlenségek kiegyenlítésére a szakirodalom kétféle módszert ismer: az intervencionalista és a liberális szemléletű területfejlesztést. Sok kritika éri az elsőt, de még Nyugat-Európában is alkalmazzák. Úgy gondolom, nálunk sem szabad a kormánynak e tevékenységből kivonulni, hanem rá kell segíteni az elmaradott térségek felzárkóztatására.
Helyesen a területfejlesztés célja és a törvényben ez megjelenik az önfenntartó fejlődés elérése.
(19.30)
Csakhogy ahol én élek, az ország keleti részén, ez a realitásoktól nagyon távol van. Itt előbb mindenképp szükséges egy reorganizáció. A kormánynak területi preferenciákban kell gondolkodni, és a területfejlesztési koncepciókban konkrét gazdasági eszközökkel elősegíteni a felzárkózást.
Szeretnék szólni a kistérségek esetében a statisztikai szemlélet veszélyeiről. Úgy tűnik, ez a régi járások reinkarnációja. Gondot okoz, hogy nem veszi figyelembe az alulról jövő kezdeményezéseket. Nem szerencsés például Debrecen megyei jogú várost összekapcsolni Fülöppel, Álmosddal és a határ menti területekkel. Így torzak lesznek a mutatók, s nem a valóságos helyzetnek érdekeknek megfelelő a besorolás, amely kifejezetten hátrányos a fejlesztésre szánt pénzek elosztásánál. Nem szerencsés egy mesterséges besorolással megsemmisíteni a három-ötévi szerves fejlődés eredményeként létrejött ligetalja, erdős puszták kistérségi szerveződéseket. Ez ellentétes egyébként a törvény azon szándékával, hogy a helyi célok érdekében mozgósítsa az ott élőket. Nem szerencsés a megyei jogú városokat kistérségekbe besorolni.
Problémákat okozhat az is, hogy a kistérség kategória nem nekik szól. Jelölhet civil szervezetet s abból akár több száz is alakulhat egy adott területen, de fejlesztési társulás csak egy lehetséges. Végiggondolandó a társulások esetében egy alsó és felső lakossági szám meghatározása is.
Debrecen város képviselőjeként végezetül arról szólnék, mit várok e törvénytől. Jóllehet készültek Hajdú-Bihar megyére, Debrecen város fejlesztésére korábban is már kormányhatározatok, melyek rendszerint túlígértek, leginkább mások kontójára. Szeretnénk, ha a tárgyalandó törvénynek megfelelően minél hamarabb pénz, paripa, fegyver helyben jelenne meg céljaink megvalósítására.
Nehezen vettem tudomásul mint debreceni lakos, hogy városunk fejlődése megkésett, és egyre inkább leszakad. Az ország második legnagyobb városáról, a Tiszántúl szellemi központjáról, régióközpontról egy kutatás, amely 197 várost vizsgált, négy szempont alapján az alábbi eredményt hozta: a piacgazdaságra való átmenetre felkészülés alapján a 70. helyen áll, a munkavállalói térben elfoglalt helye alapján 38., a vállalkozás területén a 90., a külföldi tőke terében a 132. Ezek a mutatók a leszakadást jelzik, ahonnan önerőjéből már nem tud felzárkózni.
Mit jelent nekünk a törvény megszületése tehát? Elindíthatja a térség felzárkóztatását, segíthet abban, hogy a műszaki, szociális infrastruktúra fejlődjék. Az úthálózat fejlesztését szükségessé teszi a közlekedési elzártság. A sugarasan kiépített úthálózatot a trianoni határ kettévágta.
Részben a határátkelőhelyek megnyitása, részben a települések közötti összeköttetés megteremtése szüntetheti meg a zsákhelyzetet. Az egész megye fejlődését elősegítheti a 35-ös út négysávos gyorsforgalmi úttá való átépítése, az M3-as autópályához való csatlakozás. Ez egyébként az Európához való csatlakozást is jelentené. Idegenforgalmi, gazdasági szempontból egyaránt indokolt a volt debreceni katonai repülőtér polgári célokra való felhasználása.
A törvény elősegíti a gazdaságfejlesztést, a természeti és a gazdasági erőforrások maximális igénybevételével. Induló vállalkozások segítését kellene e törvény kapcsán megtenni, adókedvezményeket nyújtani és zöldmezős beruházásokat telepíteni. Ösztönözheti a törvény a humán erőforrások fejlesztését, s szeretnénk, ha ebben Debrecen meg tudná tartani eddigi pozícióit, ehhez azonban elengedhetetlen az alkalmazott kutatás meghonosítása és fejlesztése.
Összegezve: mindenképp csak nyerhetünk e törvény elfogadásával. A demokratikus működés újabb minőségi változásokat hozó lépése lesz ez. Érdekeltek vagyunk abban, hogy rövid időn belül egy társadalmi konszenzuson alapuló terület- és településfejlesztési koncepcióval is rendelkezzünk, hisz erre a koncepcióra alapozó törvény- és jogszabályalkotás biztosíthatja az életkörülmények bizonyos garantált szintjét minden állampolgár számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gyorsítsuk e folyamatot azzal is, hogy minél előbb fogadjuk el a most tárgyalt törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)