Csiha András (MSZP)

1996. február 4.

CSIHA ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ebben a késői órában néhány gondolatot mondjak el az előttünk fekvő területfejlesztési és területrendezési törvényjavaslatról. Mielőtt azonban elkezdeném, egy-két megjegyzést tennék az előttem szólt képviselőtársam által elmondottakhoz.Számomra ez a törvényjavaslat nem célt jelent, hanem egy keretet, egy eszközrendszert, amelyet majd, gondolom, ez a Ház és a kormányzat tartalommal fog megtölteni. Hiszen ismereteim szerint további törvények, kormányrendeletek, esetleg tárcarendeletek várhatók és ezek fogják ezt működtetni, s ezek adják meg a beltartalmát ennek a törvényjavaslatnak.

A másik megjegyzésem: számomra a tanács kifejezés igen-igen elfogadható, hiszen ez a középkori magyar közigazgatásban elfogadott volt, és ennek volt a kisebb, szűkebb testülete, a szenátus. A bizottság szó számomra sokkal több pejoratív tartalommal bír, mint a régi szép tanács szó. Csak ennyit a képviselőtársam által elmondottakhoz.

Ez a törvényjavaslat, amely előttünk van, tulajdonképpen olyan, mint egy futballpálya, amely lehetőséget ad arra, hogy rajta játszanak a csapatok. De ahhoz, hogy ezen a pályán lehessen játszani, még kellenek bizonyos kellékek hozzá, kapu, szögletzászló, természetesen csapatok is. Ezek a kellékek azok, amelyekre utaltam, hogy további törvények, esetleg kormányrendeletek várhatók, illetve az az előzetes anyag is nagyon lényeges tartalmú része a törvényhez kapcsolódóan, a nemzeti területfejlesztési koncepció. Számomra ez nagyon érdekes olvasmány volt és azt hiszem, a tartalmat valahol itt fogja ez a törvény megkapni.

Nagyon régen várt törvény ez, hiszen az önkormányzatok várják és a gazdálkodók is. De ugyanakkor hadd tegyem hozzá azt is, hogy ez a törvény, ha hatályba lép, egy teljesen új szemléletet fog megkövetelni valamennyiünktől. Eddig megszoktuk, a rendszerváltás előtt meg egy kicsit utána is, hogy az állambácsi időnként a költségvetés keretében bizonyos összegeket ilyen-olyan fejlesztési célokra félretesz, jól-rosszul lehet erre pályázni, jól-rosszul felosztásra kerülnek ezek a pénzek és jól-rosszul a területen felhasználjuk. Azt hiszem, ezzel a szemlélettel le kell számolni a törvény hatálybalépését követően, és helyette egy nagyon célirányos, nagyon konkrét ügyekre irányuló tevékenységet kell kifejteni mind az önkormányzatoknak, mind pedig azoknak a szerveknek, szervezeteknek, amelyek területfejlesztéssel kívánnak foglalkozni. Tehát azt hiszem, ez az új szemlélet nagyon lényeges, amikor a törvény hatását próbáljuk előzetesen felmérni.

(20.00)

Nagyon lényegesnek tartom, hogy a törvénytervezet a kérdéskörébe tartozó ügyekben meghatározza a célok, feladatok rendszerét, az intézményi rendszert, a működési rendszert, és azt hiszem, hogy ez talán egy fontos lépcsőfoka az egész kérdéskörnek.

A második, amiért fontos, hogy ez a rendszerszemlélet él ebben a törvényben természetesen kritizálni lehet, hibákat lehet lelni ebben, de azt hiszem, hogy inkább az erényeiről kellene szólni , hogy kapcsolódik az Európai Unióban már korábban működő rendszerekhez, kapcsolódási pontokat igyekszik azzal a rendszerrel teremteni, s azt hiszem, hogy ez nagyon fontos és nagyon lényeges dolog Magyarország helyzetét tekintve.

Egyet lehet érteni a törvény alapvető célkitűzésével, amit deklarál is és ez a második, ami megfogalmazódik benne számomra , hogy a különböző adottságú és fejlettségű térségek közötti különbségek csökkenése bekövetkezzen majd az elkövetkezendő időszakban. Azt hiszem ma már itt mások is utaltak rá valószínűleg ebben sokan mesterséges vitát látnak, ha azt mondjuk, hogy elmaradott és fejlett térségek, szegény és gazdag térségek vannak Magyarországon.

Én úgy érzem, mint a keleti országrészben élő állampolgár és képviselő, hogy ezek a különbségek sajnos megvannak. Nem mesterségesen jöttek létre, nem az elmúlt öt vagy húsz évnek, hanem több évtizednek, esetleg több évszázadnak a terméke, hogy az országban ez a ketté- vagy háromfelé szakadás bekövetkezett a fejlettségben és a gazdagság tekintetében.

Számomra nagyon fontos az, hogy a törvényjavaslat deklarálja és szeretném aláhúzni, hogy az OTKA keretében végzett kutatások is alátámasztják , hogy az állam nem vonulhat ki a területfejlesztésből és a területrendezési kérdésekből. A nyugat-európai gyakorlat is azt igazolja, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, lehet, hogy másféle eszközökkel egyes országokban, de az állam ezekben a kérdésekben elég keményen ott van, és közvetlenül vagy indirekt módon, de igyekszik ezeket a területfejlesztési kérdéseket befolyásolni; a térségi problémák rendezésében részt vesz az állam.

Én azt hiszem, hogy nagyon lényeges dolog, hogy a törvényjavaslat ezt kimondja, mert végül vannak olyan felfogások is, hogy az állam mindenhonnan vonuljon ki. Azt hiszem, hogy ez nem következhet be, hisz vannak térségek, amelyek önerőből, csaknem önerőből természetesen központi pénzek segítségével is, hogy mindig ezekről beszéljünk tudnak előrehaladni, de vannak olyan térségek, ahol viszont jelentős állami segítségre és támogatásra van szükség. Ez lehet pénz, de lehet sok más egyéb kedvezmény is, amire a törvényjavaslat indokolásában, illetve a területfejlesztési nemzeti koncepcióban utalás történik adókedvezmények és más egyebek.

Szintén nagyon lényegesnek tartom és ezt is kimondja a törvényjavaslat , hogy a sokat szidott, átkozott tervezésről végül nem mondhatunk le. Ez nem biztos, hogy piros színű találmány, ezt keleten, nyugaton mindenhol csinálták, csinálják. Hisz végül vannak napjainkban is olyan kérdések nemcsak a területfejlesztési tervezésben, hanem a mindennapi gazdálkodásban , ahol időnként nem ártana ha bizonyos kalkulációk, bizonyos prognosztizált számok megjelölése meglenne, s talán nem lennének azok a problémák, amik vannak, lásd agrártúltermelés egyik-másik ágazatban vagy alágazatokban.

Én nagyon lényegesnek tartom, hogy valamiféle átfogó információs rendszerre épülő tervezési rendszer is kialakulhasson. Ezt én a törvény erényének tartom.

Lényeges gondolat a térségi és a helyi kezdeményezések felkarolása, illetve deklarálása. Ehhez viszont szeretném hozzátenni, hogy ez ne csak deklaráció szintjén maradjon, hanem a további törvények és további jogi, pénzügyi keretek ezt a deklarációt támasszák is alá ténylegesen.

Nagyon kis dolog, de hadd említsem meg, hogy az alföldi városok nagy részében, de gondolom, Dunántúlon is vannak ilyen települések, jelentős lakossági anyagi hozzájárulással történtek meg azok az infrastrukturális fejlesztések egyes településeken, amik megtörténtek, és nem biztos, hogy állami pénzből. Tehát ezeket a térségi és helyi kezdeményezéseket mindenképpen pénzügyi és más lehetőségekkel alá kell támasztani.

A keleti országrészben élő képviselőként nagyon örülök annak, hogy az Európai Unió regionális politikája abban a tekintetben is megjelenik a törvényjavaslatban, hogy a határ menti térségek együttműködésére figyelmet fordít, és ebben messze egyetértek Izsó képviselőtársammal, hogy a határ két oldalán fekvő térségek együttműködésére is felhívja a figyelmet. Nem akarok megint a trianoni határokkal érvelni, de azt hiszem, hogy teljesen jó és korrekt a példa. Mert ne felejtsük el, hogy azért a térképen ábrázolt kis piros vonal sokkal több nehézséget és gondot jelent a valóságban, mint ahogy azt esetleg a térkép nézése során gondolnánk.

Tehát nagyon lényegesnek tartom. Természetesen mint ahogy mondják az idősek kettőn áll a vásár, nem elegendő a mi szándékunk, ehhez kell a szomszédos országok részéről megnyilvánuló hajlam is. De mindenképpen szeretném ezt erősíteni, mert azt hiszem, az ország egy részén a határ két oldalán való együttműködés gazdasági, társadalmi és szociális érdek, fontos hogy a kitörési pontokat itt megleljük. Valójában Borsod, Hajdú, Szabolcs, Békés megyére, Északkelet-Magyarországra, Kelet-Magyarországra gondolnék ebben az esetben.

Hadd mondjam el azt is, hogy ebben a tekintetben azért vannak helyi kezdeményezések is, hisz a Debreceni Akadémiai Bizottság tavaly két esetben rendezett tudományos konferenciát elméleti szakemberek és gyakorlati gazdálkodók együttműködésével, hogy a határ két oldalán lévők együttműködését hogyan lehetne erősíteni. Azt hiszem, hogy ez is egy olyan kezdeményezés, amit esetleg fel lehet vállalni.

A törvényjavaslatból kiderül és egyértelműsíti, hogy a területfejlesztés, területrendezés egy sokszereplős játék. Ez is az újszerű gondolkodásra hívja fel a figyelmünket, hisz eddig úgy fogtuk fel, kicsit leszűkítve a fogalmakat, hogy a területfejlesztés, területrendezés alapvetően tanácsi vagy önkormányzati feladat. A törvényjavaslatból egyértelműen kiderül, amikor a fejlesztési tanácsok összetételét nézzük legyen az megyei vagy regionális vagy országos tanács , hogy igen, az önkormányzatok mellett ott vannak a gazdasági szereplők és a szakma is leegyszerűsítem most az összetételt. Tehát ez is mutatja azt, hogy többszereplős. Azt tudjuk, hogy több szereplő között igazságot tenni, érdeket érvényesíteni időnként nehéz.

A kistérség definíciója nekem egy kicsit gondot okoz a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat ugyanis hivatkozik egy bizonyos statisztikailag körülhatárolható és megállapítható kistérségre, ugyanakkor teljesen helyesen felveti a fejlesztési társulások kérdését. A kettő összevetése, a kettő képviselete a megyei fejlesztési tanácsokban nekem gondot okoz. Nem biztos, hogy a fejlesztési társulások lefednek egy ilyen statisztikai egységet, de lehet, hogy egy fejlesztési társulás két vagy három statisztikai egységet hoz ekkor már nincs gond, mert egy ilyen fejlesztési társulás eleget tesz a törvény szellemének.

Nekem az egyik gondom, hogy ebben esetleg később nem lesznek-e valami félreérthető szituációk, tehát ennek a definíciói esetleg meggondolandók.

A kistérségek alapvetően központilag meghatározott szempontok szerint figyelembe vett egységek, míg a területfejlesztési társulás egy önkéntes elven alapuló és annak a határain is vagy határain belül is kialakítható önkéntességen alapul. Ez a kistérségekkel és az önkéntes társulásokkal kapcsolatos probléma, azért, hogy a későbbiekben ne legyenek viták.

A másik a régiók dolga. Ugyan a törvényjavaslat indoklása is megjelöli, de a nemzeti területfejlesztési koncepció még egyértelműbbé teszi, hogy milyen regiókban gondolkodik a törvény előterjesztője.

(20.10)

De valahol számomra ott látszik egy kis ellentmondás, amikor az fogalmazódik meg, hogy a régióknál is konkrét projektekre lehet jelentkezni. Ha egy adott, például az észak-alföldi régióban a háromból csak egy vagy két megye érintett egy témában, s azt egy másik régió, mondjuk a dél-alföldi régió egy megyéjével kívánja megcsinálni, akkor itt valamilyen alkalmi, ad hoc regionális együttműködésre kerül sor.

Tehát úgy érzem, hogy ezt is talán kissé pontosítani kellene, finomításra lenne szükség.

Még egy dolog és befejezném. Számomra a törvényjavaslat erénye az, hogy bizonyos mértékben kapcsolódik a környezetvédelmi törvényhez, ami egy korábbi elhatározásból ered.

Ezt nagyon helyesnek tartom, hiszen a két témakör végül is egymással igen szorosan összefügg. Lehet, hogy területfejlesztésről beszélünk, de közben jelentős környezetvédelmi munkát végzünk. Lehet, hogy környezetvédelemről beszélünk és jelentős beruházást valósítunk meg, ugyanakkor az egy jelentős területfejlesztési mozzanat is az adott területen. Tehát így komplexitásában kezelve ezt én mindenképpen jónak tartanám. Gondolom, majd valamikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ezek a kérdéskörök esetleg egy fejlesztési és környezetvédelmi kódexet alkothatnak a jogászoktól elnézést kérek, ha nem szakszerűen fogalmaztam. Tehát nagyon lényegesnek tartom, hogy ezt más törvényekkel is próbálják szinkronba hozni.

Még egy felvetésem lenne ezt Izsó képviselő úr is érintette az információs rendszer kapcsán. Nagyon nagy szükség van rá, de azt hiszem, ennek módozatait külön kell választani. Ez egy dolog úgy érzem , ami a fejlesztési tanácsok működéséhez, az általuk végzendő projektek, koncepciók elkészítéséhez kapcsolódik. Viszont a területfejlesztési és majd a Ház elé később kerülő településrendezési tervvel kapcsolatban jegyezném meg, hogy önkormányzatoknál is szükség volna ugyanezeknek az információs rendszereknek a kiépítésére. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy '87-88-as áron egy 30-35 ezer lakosú város ilyen műszaki jellegű információs rendszere ma már körülbelül 10 millió forintba kerül. Ezzel csupán érzékeltetni akarom, hogy egy nagyon jó szándék esetleg milyen jelentős anyagi korlátokba ütközhet. Ha az alapokat meg tudjuk teremteni a településeken és természetesen a tanácsoknál, akkor a kettő együttműködéséből lehet profitálni.

Lehet, hogy a törvényjavaslatból inkább azokat a kedvező momentumokat emeltem ki a hozzászólásomban, amik számomra mindenképpen pozitív előjelű törekvések. Hangsúlyozom, hogy számomra ez egy kerettörvény, amelyet a későbbiek során lehet és kell megtölteni tartalommal. Azt hiszem, hogy újszerű dolgokat igyekszik felszínre hozni a törvényjavaslat. Ez gondolkodásunkban, szemléletünkben mindenképpen más utakra kényszerít bennünket.

Ezen gondolatokkal javaslom a törvényjavaslat elfogadását. A magam részéről egyetértek vele. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)