Balsay István (Fidesz)

1996. február 4.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Azzal kezdtem volna a hozzászólásomat, hogy nekem jót tett ez a több mint egy hónap szünet, ami a törvény általános vitája és a mai folytatás között rendelkezésre állt, hiszen alkalmam volt a téli szünetben Debrecenben, Nyíregyházán, Békéscsabán, Szolnokon, Kecskeméten és vonzáskörzetében, de Vas megyei aprófalvas területeken és Zalában is járni, benyomásokat és tapasztalatokat szerezni arról, hogy az országnak melyik része, melyik régiója milyen várakozással van e törvény iránt; és tapasztalatot szerezhettem az alkotmányról, az államháztartási reformról, és miniszter úrnak a megyei önkormányzatok elnökei és a megyei jogú városok polgármesterei előtt tett rövid, néhány szavas ismertetéséről, nyilatkozatáról. Azt is örömmel hallottam a miniszter úrtól esetleg jó lett volna erről ma néhány szót hallani , hogy a nagyszámú, a kormánypárti képviselők részéről is beadott módosító javaslatok értelmében amit korábban én is felvetettem, és bárcsak minden ilyen törvénynél minden miniszter esetében, minden előterjesztésnél előfordulna valószínűleg egy újabb tárcaközi egyeztetésre is sor kerülhet, hiszen a nagy számú módosító javaslat, ha nem is sarkaiból fordította ki ezt a törvénytervezetet, de már szükséges a tárcák közötti egyeztetés ha jól értettem miniszter úr akkori mondatait.

A mai vita során azonban meggyőződhettem arról, hogy nemcsak az ország különböző részeiben és különböző típusú önkormányzatoknál van nagy várakozás e törvénytervezettel szemben és rendkívül eklektikus módon közelítik meg , hanem az előttem szólt képviselőtársaimmal kapcsolatban is azt éreztem, mintha nem a benyújtott törvényről lett volna szó, hanem azokat a vágyaikat és politikai elképzeléseiket vetítették ki, amelyek őket e törvénytervezet kapcsán, már átnyúlva a választójogi törvény módosítására, átnyúlva az alkotmány várható, például a középszintre vonatkozó részeire amelyekben ilyen messzemenő következtetések, amelyeket az önkormányzati bizottság elnöke itt megfogalmazott, és számomra teljesen érthetetlen új irányokat vetített elő , ez bennem szintén erősítette azt az érzést, hogy ez a törvény egy fontos törvény. De amilyen módon ez beterjesztésre került, és amilyen módosító indítványokat én megismerhettem, az alapján úgy ítélem meg, hogy további nagyon sok és fontos érlelő gondolkodásra és együttes, bizottsági szintű módosító javaslatok érlelésére van szükség.

Ezért külön köszönöm elnök úrnak azokat a pontosításait és azt a figyelemfelhívását, amelyek például a ma még nem leírt és remélhetőleg a későbbiekben sem leírt megyei jogú városi szerepkörre egy térségformálásban, területfejlesztésben várnak, hiszen nem lehet ebből a törvényből azokat a meglévő innovációs központokat, szellemi központokat, területtel, vagyonnal és szellemi infrastruktúrával rendelkező központokat kiiktatni és begyömöszölni egy régi, megcsontosodott megyei tanácsi rendszer alá, amelyekre itt javaslatok elhangzottak. Még akkor is, ha ezeknek a jó szándékát én nem vonom kétségbe.

Amiről beszélni szeretnék, az tulajdonképpen az, hogy itt sokan emlegetik azt, hogy ez az ország két részre szakadt, azért, mert a dunántúli rész és az ország keleti része az évtizedek vagy évszázadok alatt eltérő módon fejlődött. Én a közelmúltban tapasztalatokat szereztem olyan dunántúli területekről, amelyek sokkal nyomorúságosabb helyzetben vannak, mint a keleti országrész egyik-másik területe. Tapasztalatokat szereztem olyan városokban és városi vonzáskörzetekben is, ahol egyáltalán nem egyfajta megyei területfejlesztési tanácson keresztül várják az együttműködés megoldását, és nem az államtól, hanem egymástól; egymással szimbiózisban akarnak élni. Ezért én Juhászné Lévai Katalin képviselőtársammal aki Debrecen képviselőjének mondotta magát abszolút nem értek egyet abban, hogy egy Debrecen nagyságú várost és vonzáskörzetét a kisközségi társulásokból ki kellene zárni.

Arra szeretnék hangsúlyt fektetni hiszen az általános vitában egyszer már elmondtam a véleményemet, a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleményét is , hogy a területfejlesztési törvény akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a területfejlesztés és a területrendezés céljánál megfogalmazottak megvalósulnak. Ez pedig úgy szól, hogy "az ország valamennyi térségében a piacgazdaság kiépítésének elősegítése, a folyamatos növekedés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elősegítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása".

Aki tehát csak arra gondol, hogy ez a törvény arra lesz jó, hogy valaki elosztja, hogy 20 százalék ennek a megyének meg annak a megyének, 9 százalék egy másik megyének, és így tovább és van, ahova nem jut pénz, vagy csak 22 millió forint jut, vagy talán még annyi sem , az nem számol azzal, hogy ennek a törvénynek a valóságos célja az, hogy ahová pénzt, fejlesztést, innovációt, szellemi és valóságos tőkét lehet vonzani ebben az országban legyen az akár fejlett, fejletlen, keleti vagy nyugati része az országnak oda az beérkezzen , és az ennek az országnak az érdekei ellen vét.

(20.40)

Aki azt szeretné, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is régi magyar és keletről jött mondás ez , az vét az ország érdekei ellen. Aki nem akarja azt, hogy Győr-Sopron megyébe, Szentgotthárdra vagy Székesfehérvárra, ezekre a fejlettnek mondott területekre bejöjjön a működőtőke, a szellemi innováció, mert ide már nem kell, az nem érzékeli azt, hogy ezekből a fejlesztésekből, térségfejlesztésekből máshová is át lehet plántálni, el lehet juttatni.

A Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Gyáriparosok Országos Szövetsége és más fejlesztő egyesületek között kialakult szerződés értelmében azokról a területekről már szervezzük a programokat, ahol beindult valamilyen fajta munkahelyteremtés, szellemi és valóságos innováció, technológiai transzferek alakultak ki, az országnak a munkaerőben jobban ellátott és fejletlenebb térségei felé. Arra szeretnék ezzel rávilágítani, hogy ennek a területfejlesztési törvénynek olyannak kell lennie, mint egy jó osztályfőnöknek, aki a jó tanulókat nem küldi ki focizni az udvarra, hogy a gyengébb tanulókat felzárkóztassa, és ezzel egy negatív kiegyenlítést ér el, hanem megadja a lehetőséget a tehetségesnek is, hogy továbbfejlődjön, és úgy zárkóztatja fel a kevésbé tehetséges vagy hátrányosabb helyzetből, esetleg szegényebb szituációból induló hallgatót.

Azt hiszem, ez a példa érzékelteti az én gondolatomat, hogy ennek nem területkiegyenlítő, hanem területfejlesztő és az ország egész területére hatással bíró törvénynek kell lennie.

Azt is mondtam, hogy az alkotmány és az államigazgatás reformjának, valamint az államháztartás reformjának fókuszában kell lennie ennek a törvénynek. Ez bizonyos mértékig megelőzi ezeket a gondolatokat; lehet, hogy eltalálja, én azonban ezt nem tartom valószínűnek. Amikor már kormányhatározat született a dekoncentrált szervek átalakításáról és középszinten állami "szuperdekók", megyei közighivatalok jönnek létre várhatóan szakigazgatási szervekkel, bár mindennap mást hallani, hogy most ki kért mentességet, ki kapott és hogyan alakult; erre miniszter úr is utalt néhány gondolattal a minap , amikor beindult, hogy hatezernél több közúti igazgatósági közalkalmazottnak felmondtak, és ezek, még törvény hiányában, de már közhasznú társaságokká szerveződnek, akkor lehetséges, hogy azt a kormányhatározatot előbb-utóbb már a parlament is fogja látni, és amikor már kész tények elé kerültünk, akkor talán jóvá fogja hagyni.

Tisztelt Ház! A második gondolatom az, hogy a kiemelt térségeknek is meg kell adni azt a lehetőséget törvényi keretek között, hogy azok az innovációs centrumok, amelyek a törvény céljában és a feladatok között is megjelennek, kialakulhassanak. Nálunk fejletlenebb és gyorsabban fejlődő országokban is talán nem szélsőséges a példa, hiszen nagyon becsülöm az ő fejlődésüket és tervezett lépéseiket , például Kínában kiemelt térségeket, vállalkozási övezeteket hoznak létre.

A módosító javaslataim között mindezeket szerepeltetni fogom, nem azért, mert én dunántúli születésű vagyok, hiszen már az egész országban sikerül olyan fejlesztési programokat megvalósítanunk, amelyek talán mindenhol előnyöket hordoznak magukban. Azért mondom, mert ez az egész ország számára előnnyel járhat, ha kiemelt övezetekben, fejlesztési centrumokban, innovációs parkokban sikerül a tőkét megszerezni. Egy adott városban, ahol nagyon jó fejlesztéseket értek el az ott élők és dolgozók, most négy szituációban megbuktak, és inkább Csehországot, Spanyolországot és Szlovákiát választotta az a technológia, az a befektetés, mert sem a kormányzat, sem az adott régió nem tudott olyan támogatást biztosítani neki, amiért ezt a területet választotta volna. Menjen inkább másik régióba; ott viszont nem találta meg azt a keresett célt. Tehát nemcsak egy országon belül van verseny a működőtőke, a technológia megszerzéséért, hanem ez globális versennyé, egy európai versennyé vált, ahol egy Stollwerck-beruházásért harminchat európai város verseng! Ezért tehát a módosító javaslatok között szeretném, ha a tisztelt Ház elfogadná, hogy igenis szükség van ezekre a kiemelt befektetési körzetekre, vonzáskörzetekre, kiemelt vállalkozási övezetekre ez a pontos kifejezés.

Az előttem szólókkal ellentétben én nem a megyei fejlesztési tanácsokat helyezem a területfejlesztés fókuszába mint annak építőkockáit, hanem igenis a valós társulásokon alapuló és talán a választójogi törvény módosításával közép- vagy hosszabb távon a megyehatárokon is túlnövő, településközi önkormányzatokat, de most a térségfejlesztési egyesülésekre helyezném a fő hangsúlyt. Ezek a módosításokban már megjelennek elnök úr és mások gondolataiban is , és magában az alaptörvényben is a harmadik-negyedik olvasatnál már kiéreztem ezt a szándékot. El kell hogy fogadjuk, hogy nem állhat meg a területfejlesztés a megyehatároknál mélységében le kell menni. Az elmúlt ezer esztendő elég kellett hogy legyen arra, hogy össze tudjuk rakni az újabb és újabb kohéziós erőket, ami egyes övezeteket, településeket, egyes kistérségeket összefog. Nem akarom ismét Bibó István gondolatait idézni, hiszen már meg is unhatták tőlem ezeket a gondolatokat, de higgyék el, hogy a megyehatáron túlnyúló, kistérségi kapcsolatokra épülő nagyobb régióknak van jövője, és nem annak, ami itt elég eklektikusan, hol támogatva, hol elvetve megjelent, mert a megyehatárokra települő régió nem minden területen fejezi ki ebben az országban a valós regionális gondolkodást.

Elfogadom, Lamperth Mónika képviselőtársam iránti tiszteletből is, hogy ez Somogyországban így lehet. Lehet. De állítom, hogy ez Pest megyében anakronizmus, és állítom, hogy a borsodi térség területfejlesztési problémái nem a borsodi iparvidékbe 32 milliárd bepumpálásával oldhatóak meg ez annál sokkal bonyolultabb és sokkal szerteágazóbb.

Befejezésül szeretnék arról szólni, hogy az általam ismert módosító javaslatok is foglalkoznak azzal a kérdéssel, amely végigkísért a törvénytervezetben egy óriási ellentmondást, hogy rendezés kell ahhoz, hogy fejlesztést lehessen produkálni. A területrendezés azonban nem sérthet önkormányzati autonómiákat, főleg olyan testületek között nem okozhat vitát, amelyek egymással mellérendeltségi viszonyban vannak; nem alakulhatnak ki hierarchikus önkormányzati megoldások, legalábbis a mai alkotmány és Ötv. értelmében, összehangolásra viszont feltétlenül szükség van.

Én azokkal a területrendezési módosító javaslatokkal értek egyet és én magam is ilyen irányban teszek javaslatot , amelyek a megyei szintű vagy annál még nagyobb, mármint regionális szintű rendezési terveket fontosnak tartják. Ezek viszont csak összehangoló jelleggel bírhatnak, és semmiképpen nem válhatnak úgy, ahogy a törvény indokolásában ez szerepel hatósági eszközrendszerré, és nem képezhetik a területfelhasználásnak olyan visszafelé erőszakolt, a települési önkormányzat felé erőszakolt megoldásait, változatait, amelyek egy alapvető önkormányzati alapjogot vonnának el azoktól a településektől, amelyek nincsenek képviselve a megyei önkormányzat képviselő-testületében. Összehangolásra viszont feltétlenül szükség van.

Befejezésül még egy mondat. Azt én is nagyon örvendetesnek tartom, hogy van már 5 a miniszter úr legutóbbi tájékoztatása szerint közel 10 milliárd forint a területfejlesztésre és -rendezésre.

(20.50)

Azt viszont még egyszer szomorúan meg kell ismételni, hogy ennek nagy része az önkormányzati finanszírozásból került elvonásra, és így az állam csak részben veszi ki a területkiegyenlítésben és a területrendezésben a tőle elvárható szerepet. Ezzel azonban lehet, hogy megnyílik akár hazai, akár külföldi pénzek pályázása és koncentrálása irányában az út, úgyhogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt módosító javaslatokkal igyekszik ennek a nagyon eklektikus és nagyon hosszú távra kiható, az alkotmány, illetve az önkormányzati törvény módosítását követően várhatóan újratárgyalandó törvénynek az eredményességét elősegíteni annak érdekében, hogy valóban egy átgondolt, rendezési terveken alapuló és arányos, az egész országterületre kiható fejlesztés indulhasson be. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)