Götzinger István (MSZP)
DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a képviselőtársaim türelmét. Leghatározottabban egy korábbi felszólalására: Balsay István képviselőtársam mondta, hogy ez egy lobbytörvény. Hallgatva a mondanivalóját, ami arról szólt, hogy ne vegyük el a fejlettebb térségektől a pénzt azért, hogy a fejletlenebbek felzárkózzanak, énszerintem is ez egy nagyon jól előadott lobbyszerű dolog volt. Persze nagyon parttalan a lobbyfogalom. Igen nehéz néha megállapítani, hogy mikor alkalmazzuk, használjuk helyesen, mikor nem.Amit az eddigi vitából le lehet szűrni, azt hiszem, hogy talán valamennyi hozzászóló nagyon fontosnak, szükségesnek tartotta ezt a törvényt. Talán egyetértés volt a törvényben megfogalmazott célkitűzésekkel is. A vitában arról volt szó, hogy az az intézményrendszer, amit ez a törvény létrehozni kíván, az intézményrendszernek a szereplői és az intézmények hatásköre vajon olyan-e, hogy ez működőképessé teszi ezt a törvényt.
Én hadd lobbyzzak most a törvény mellett. Elöljáróban néhány szót arról, hogy szokatlan, furcsa ez az intézményrendszer. Nem előzmény nélkül való, de mindenesetre ha államigazgatási oldalról nézzük, akkor ez egy nagyon furcsa képződmény.
Csak néhány mondattal az állam, a társadalom kapcsolatáról és a vele párhuzamos jogfejlődésről. Az "éjjeliőr állam" idején uralkodott az a formális jog, amelyik nem avatkozott bele a társadalom, a piac életébe, csak azt figyelte, hogy formálisan betartsák a jogszabályokat. A beavatkozó állam joga egy nagyon bürokratikus jog, materiális jognak hívják, amikor egyre több szükség van arra, hogy az állam beavatkozzék a piaci, a társadalmi folyamatokba a maga anyagi eszközeivel, és túlnyomórészt a maga bürokratikus apparátusával teszi ezt a beavatkozást. Az anyagi jellegű, a materiális beavatkozást a maga hierarchikus, bürokratikus szervezeteivel hajtja végre.
Az elmúlt fél évszázadban egy ettől lényegesen eltérő társadalompolitika és jogfejlődés figyelhető meg: a túlterhelődött állam próbálja a maga feladatait megosztani a társadalom legkülönbözőbb szereplőivel. Részben együtt dönteni, részben rábízni a döntéseket olyan szereplőkre, akik érdekeltek bizonyos célok megvalósításában. Ezt mondják reflexív jognak is.
Itt a lényege az, hogy ő nem mondja meg, hogy hogy döntsetek, csak meghatározza azokat az intézményrendszereket, amelyek keretében a döntések kiformálódnak; meghatározza azokat a szereplőket, akik az intézményben működnek, és célokat határoz meg, esetleg eszközöket is biztosít hozzá. Van, amikor résztvevője maga az állam vagy az államigazgatási szervezet, és van, amikor pusztán csak a szereplőkre bízza. Egyrészt tehermentesül az állam, mert hihetetlenül túlterhelt, nemcsak az inflálódó anyagi követelésekkel, hanem az állandó döntési kényszer miatt is. A társadalom állandóan döntéseket követel az államtól, a kormányzattól. Ugye mi ezt éljük meg öt-hat éve, hogy képtelen az állam azt a döntési igényt kielégíteni, ami rá hárul. Nap mint nap mi is követeljük, hogy mit szabályozzon még az állam, mert rettenetesen le van maradva. Ez valóban így van.
Egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljon a döntésektől, hogy leadja azokat, amelyekben nem is ő igazán kompetens, mert annál sokkal bonyolultabb a társadalom működése, hogy ő maga vállalja fel.
Most ha ebből a szempontból nézzük ezt a jogszabályt, ezt a törvénytervezetet, én azt hiszem, ez megfelel ennek a modern jogalkotásnak, államigazgatásnak bár ez nem igazán államigazgatási jogszabály , az állami feladatok delegálásának.
A kritikák között én nem a legszélsőségesebbet mondanám, amelyik azzal fejeződött be, hogy vonja vissza a miniszter úr a törvénytervezetet, mert ma ugyanannak a pártnak a képviselője azt mondta, hogy egyetértenek végül, sok hiba ellenére meg fogják szavazni.
A kritikákról egyrészt annyit hadd mondjak el, hogy a módosító javaslatok túlnyomó részét átnéztem. Nincs egyetlenegy sem, amelyik ezt az intézményrendszert alapjában változtatná meg. Tehát olyan lényeges, ami az egész törvénytervezetben felvázolt intézményi struktúrát változtatná, amelyik alapvetően változtatná a szereplőket, vagy pedig azt a mozgásformát képzelné másképp, amit ez az intézményrendszer biztosít.
Merev, vagy nem merev? Rugalmas, vagy nem rugalmas? Én azt hiszem, itt nagyon nehéz kiegyensúlyozni. Két szinten hoz létre a törvénytervezet intézményt, aminek létre kell jönni a törvényhozó akaratából: az Országos Területfejlesztési Tanács és a megyei területfejlesztési tanács.
Én azt hiszem, valamilyen szinten létre kell hozni, hogy a többiek, akik a maguk akaratából hoznak létre tehát csak eshetőlegesen fogalmazza meg a törvény a fejlesztési társulásoknál, hogy létrehozhatók , viszont hamar felismerhetik, hogy rendkívül érdekeltek abban, hogy létrehozzanak, mert pénzt szerezni csak közösen megalkotott programokkal lehet. A döntést hozó testületekbe csak akkor lehet bejutni, ha mi megszerveződtünk, s itt a nagy esélye annak, hogy fejlesztési társulások meghatározó szereplői legyenek a megyei fejlesztési tanácsoknak, mert nagyon nagy érdekük fűződik ahhoz, hogy létrejöjjenek, és meghatározó számban, arányban szerepeljenek a megyei fejlesztési tanácsokban. És nagyon gyakran ők a főszereplői a vitának, mert egymás között kell egyezkedniük, végül is egy verseny folyik itt a fejlesztési forrásokért, természetesen a saját források felhasználásával.
Ugyanígy nem határozza meg a regionális fejlesztési tanácsok létrehozását, nem kötelezi őket arra, hanem ha ti eljuttok oda, hogy bizonyos nagyobb térségben elképzelt feladatokat csak úgy tudtok megfogalmazni, ha összeültök.... és itt nem mondja meg, hogy melyik megyének melyik megyével kell régiót alkotni, ennyiben rugalmas. Én azt hiszem, hogy a rugalmassága és az a két fix pont: a megyei fejlesztési tanács és az országos az, ami ennek az egész folyamatnak, amit mi a területfejlesztésről gondolunk, egy mozgásteret biztosít. A fix fórumokat is létrehozza, amelyek döntési fórumok, és mindazoknak a szereplőknek, akik érdekeltek ebben, a lehetőséget biztosítja. Az az intézményrendszer önmagában senkit nem privilegizál. Ez maga az intézményrendszer. A célkitűzések persze megfogalmaznak a hátrányos helyzetű térségekre vonatkozóan kiemelt programokat, de nem osztja el, ez csupán az intézményrendszer. Ez majd a későbbi évek működésében felmerülő vita lesz.
(21.00)
Örök vita lesz az arányok kérdése, hogy mennyi maradjon a legjobbaknak, akik jól tudnak futni, és mennyit adjunk azoknak, akik nagyon le vannak maradva. Ezt nem most kell eldönteni. Ez az intézményrendszer állandóan lehetőséget ad ennek az újravitatására. Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra lezárni és meghatározni.
Talán már mondtam, hogy én miért nem tartom ezt a tervezetet sem bürokratikusnak, sem kaotikusnak, mert volt itt olyan kritika is, ami ezt nagy nyomatékkal mondta, hogy az egész az esetlegességek összevisszasága, ami ebben a törvénytervezetben megjelenik. Én nagyon logikusnak, nagyon végiggondoltnak és nagyon korszerűnek gondolom ezt a törvénytervezetet.
Egy dologról még hadd mondjak néhány szót. Én valamennyire részt is vettem benne, ismertem is a megyei munkaügyi tanácsok működését. Szinte az első pillanatban megfogalmazódott, hogy szükség lenne kistérségi együttműködésre, és szükség lenne olyan típusú megyei koordinációra, ami éppen ebben a törvényben fogalmazódik meg. Tudniillik a munkaügyi tanácsok nagyon hamar felismerték a saját működési korlátaikat, és azt is, hogy mennyire esetleges egy ilyen intézményrendszer nélkül az ő munkájuk. Mennyire a pályázóktól függ éppen az, hogy ki az, aki ismeri, mire lehet pályázni szóval nagyon sok volt az esetlegesség. Sokkal megalapozottabban tud működni egy munkaügyi tanács, tehát a foglalkoztatási kérdések sokkal megalapozottabban tervezhetők, működtethetők egy ilyen intézménnyel együttműködve.
Még annyit hadd mondjak el a munkaügyi tanácsokról, hogy tapasztalataim szerint a megye gazdasági életével, a gazdaság mozgásaival, működésével és természetesen a foglalkoztatási helyzettel kapcsolatban ma ott van a legtöbb információ. Lassan öt éve állandóan gyűjtik az információkat, adatokat, megpróbálják őket feldolgozni, és állandóan formálnak bizonyos elképzeléseket arról, hogy milyen megoldások lehetnének; persze foglalkoztatási oldalról, foglalkoztatási szempontból keresik ezeket a megoldásokat.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkaügyi tanácsok szereplői helyet kapjanak a területfejlesztési tanácsokban. Köszönöm. (Taps.)