Baja Ferenc (MSZP)
DR. BAJA FERENC környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Igenis tisztelt Ház, mégha kevesebben is vagyunk a teremben. Mégis azért kértem szót a lezárás előtt, hogy megköszönjem azoknak a képviselőtársaknak, akik itt maradtak és elmondták a véleményüket.Legelőször is hát hogy mondjam talán nem is ide illő mondattal megkövetem mindazokat, akik azt javasolták, hogy folytassuk a vitát és az elmúlt alkalommal még ne kerüljön lezárásra a területfejlesztési törvény.
Őszintén mondom, akkor elég nehezen viseltem el és nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ezt a törvényt tovább engedjük még erre a vitára. Legalábbis én akkor féltem attól, hogy esetleg időhúzássá válik ez az eltelt időszak. S féltem egy picit attól, hogy majd amikor visszatérünk rá, akkor az egyébként is sok helyről és sok oldalról vitatott törvénnyel szemben még erőteljesebben fogalmazódnak meg a kritikák.
Nos, azt hiszem, nem volt igazam, és ezt be kell látni. Azt gondolom, a megszólalások azt bizonyították, hogy az eltelt időszakban felelős képviselők és felelős politikusok szembenéztek a törvény szövegével, és volt idő arra, hogy különféle fórumokon keresztül maguk is szembesüljenek azzal, hogy bizony a valóságban ezerféle érdeket próbál ez a törvény harmonizálni. Ebben az értelemben nem arról van szó, hogy egy félresikerült logikai rendszerben próbálta a törvényhozó a Ház elé terjeszteni ezt a törvényt, hanem valóban visszaigazolódott a törvényalkotónak az a munkája, amelyben ugyanezeket a vitákat nagyon sokszor végigjárva megpróbált egy olyan kompromisszumot a Ház elé terjeszteni, amely nagyjából és lényegét tekintve ma úgy látom tartalmazza az érintettek érdekkompromisszumát.
Nagyon szépen köszönök minden konkrét észrevételt, amely a törvényhez érkezett, és abban az értelemben a megszólalások közötti különbségeket pontosan ennek a gondolkodásbeli, időbeli változásnak tudom be, nem pedig annak, hogy valaki most megváltoztatta véleményét. Ez azt gondolom, inkább a bátorságát és a felnőttségét jelenti. Éppen ezért azt is köszönöm, hogy néhány képviselőtársam, esetleg pártok ma úgy gondolják, hogy módosításokkal ez a törvény mégis változtatható, mégis úgy érzik, hogy talán érdemes a változtatások során egy-egy érdeket ebben érvényesíteni, én csak visszaigazolni szeretném ezt az akaratot.
Elmondtam az expozéban, arra törekedtem, hogy a kormány konszenzussal fogadja el azt a tervezetet, amelyet a parlament elé hozunk. Most is arra törekszem, hogy a parlament minél nagyobb konszenzussal hozza meg ezt a törvényt. Azért törekszem erre, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy működtető jellegű jogszabályról van szó, és valamennyiünk közös erőfeszítése és valamennyi párt és társadalmi, szakmai és önkormányzati erő közös erőfeszítése kell ahhoz, hogy működjön.
(21.20)
Megköszönöm tehát az ebben való közreműködést.
Egyetértek Baráth Etele elnök úrral abban, arra nem vállalkozhatom, hogy közigazgatási egyeztetési szintig visszamenjünk a törvénnyel, de arra feltétlenül és ebben az értelemben valóban ez a tervem is , hogy a kormány a módosító indítványokhoz kötődően még egyszer áttekinti a törvényt, és álláspontot foglal el márcsak azért is, mert nyilvánvaló, hogy itt egy felnőtt együttgondolkodásra van szükség a kormány, az ágazati miniszterek, a parlament és a parlamenti képviselők között. Én hiszem azt, hogy ez a felelős együttgondolkodás létrehozható. Azon leszek, hogy a kormány és a parlament között is minél nagyobb konszenzussal sikerüljön a módosító javaslatok között dönteni, és azt igyekszem vezérelni, hogy ebben a folyamatban valóban a szakma és a közösségi bölcsesség döntsön. Még egyszer szeretném megköszönni ezen az esti órán mindenkinek ezt a felelős gondolkodást.
Befejezésül csak azt mondhatom el újra: sokan megkérdezték tőlem, hogy miért erőltetem én annyira, hogy fogadja el a Ház ezt a törvényt. Higgyék el, semmi személyi vagy tárcaérdek ebben engem nem vezérel. Azt a felelősséget látom és örülök annak, hogy nemcsak én látom, hanem a Házban a képviselők is , hogy az Európai Unióhoz kötődő csatlakozás intézményi kiépítésében felelősségünk van.
Most kell elkezdeni azt a munkát, amelynek eredményeként öt év múlva, hét év múlva reális valódi lehetősége lesz az országnak a területi kiegyenlítés megvalósítására. Ez az a feladat, ami miatt nem tűr halasztást a törvény elfogadása, de halasztást tűr mindaddig, ameddig remény van arra, hogy újabb és újabb érdemi szakmai vitával a törvény jobbá tehető vagy egy szélesebb körben elfogadtatható.
Én remélem, hogy a részletes vitában ugyanilyen szemlélettel fogunk tudni együtt dolgozni és még egyszer köszönöm az észrevételeket és a részvételt. (Taps.)