Horn Gyula (MSZP)
HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgatva a felszólalásokat engedjék meg, hogy néhány elhangzott dologra reagáljak. Először: bevallom őszintén, engem meglepett Szabó Iván felszólalása, hiszen ő volt már pénzügyminiszter. Itt van egyébként nálam egy közlemény, mert én gondosan tanulmányoztam az előző kormány dokumentumait, megnyilatkozásait. Ebben például '94 nyarán felhívja a figyelmet, hogy minden áron meg kell állítani a fizetési mérleg romlását, az egyensúly további rosszabbodását és így tovább. Hát aztán vagy nem volt kellő akarat, vagy nem volt kellő ideje a tisztelt előző kormánynak.
De előszedtem azt, hogy mit mondtak például az államháztartási reformmal összefüggő kérdésekről. Olyanok hangzottak el annak idején, hogy a szociális ellátórendszert át kell alakítani, ésszerűsíteni kell a központi költségvetési szerveket, hogy a felsőoktatásban javítani kell az oktató-hallgató arányt, nem lehet úgy hagyni, ahogy a korábbi években volt, hogy szükség van a tandíj bevezetésére, meg kell szüntetni az ingyenes juttatásokat és így tovább, és így tovább.
Egyébként szeretném hozzátenni, hogy ugyanezek szerepeltek nagyjából, ha nem is azonos szöveggel, a Fidesz korábbi meghirdetett programjában is.
Azért csodálkozom, mert Szabó Iván és tisztelt többi képviselőtársam ugyanúgy tudja, tisztában van vele, hogy ez nagyon komoly átalakítás és áldozatvállalás nélkül nem megy. Önök ezt jórészt nem merték vállalni abban a reményben, hogy így talán jobb eredményt érnek el a '94es parlamenti választásokon, s így ez ránk hárult. Ez az egyik. Én csak megértést kérek ezzel összefüggésben és nem kellene az amúgy is zaklatott, amúgy is nyomott hangulatú embereket hogy úgy mondjam még cukkolni.
A másik ez csak egy közbevetett megjegyzés ez év januárjában az egyik MDF-es vezető részéről elhangzott, hogy tragikus politikai, gazdasági helyzet van az országban. Ez igaz, csak az időpont téves, mert ez '94 januárjára vonatkozik... (Derültség, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)... akkor kellett volna ezt mondani.
Az említett mezőgazdasági támogatással kapcsolatban hadd mondjak valamit. Erre próbáltam röviden utalni azzal, hogy ide jövünk a parlament elé. Igen. Sajnos önök nem valós adatokról tájékoztatták a nemzetközi szervezeteket. Vért kell izzadni, hogy helyre rakjuk azt a dolgot, ami '94... (Közbeszólások a jobb oldalról.)... elején történt, helyre kell rakni, és sajnos ez is zavarja a mezőgazdasági támogatás előbbrevitelének ügyét. Én nem felemlegetni akarom, csak azért szeretném az önök szíves figyelmét felhívni erre, mert nagyon sok minden még most is visszaköszön, ami az előző négy évnek, de hozzá szeretném tenni, ami az előző évtizedeknek is a sara. (Rusznák Miklós: Meg az előző négy évtizedé!) Így van!
Torgyán József Képviselőtársam! Ön már augusztusban emlegetett nekem egy programot és utána azt mondotta, hogy a jubileumi kongresszusukon vagy ünnepi ülésükön fogja kifejteni. Én nagy figyelemmel kísértem az ön beszédét, de én abban nem találtam semmit. Lehet, hogy ebben a kötetben lesz egy-két gondolat, már az is hasznos, ha valamilyen gondolatot találunk. (Derültség a bal oldalon.) Egy dologra azonban felhívnám a szíves figyelmét! A Világbankkal kapcsolatban az államháztartási reform összefüggéseiről beszéltem. Én elolvasom ezt. Egy kérésem van. Olvassa el ön is azt, amit december 21-én önnek is megküldtem, vagyis hogy mit mond a Világbank szakértői elemzése az államháztartási reformokról. Utána cseréljünk véleményt ezekről a dolgokról.
A Fidesz tisztelt képviselőivel kapcsolatban hadd mondjak valamit! Engem nem lep meg ez a retorika. Most már önök szeretik a szakszervezeteket... (Derültség a bal oldalon. Dr. Trombitás Zoltán: Ezt senki sem mondta!)... korábban nem. Szeretik a nyugdíjasokat, kedvelik az egyházakat. Együtt voltunk az ellenzéki időben, és emlékszem az akkori felszólalásaikra, amelyek nagyon tetszettek akkor. (Tirts Tamás: Fodor Gábor már átült!) Azt követően annyi félfordulatot tettek, hogy lassan már körbe fordulnak. (Derültség, taps az MSZP padsoraiból.)
De amit komolyan szeretnék kérni tisztelt képviselőtársaim, az két dolog. Az egyik az, hogy döntse el mindenki, beleértve az ellenzék tisztelt képviselőit is, hogy akarjuk-e közösen az ország felzárkózását vagy sem, akarjuk-e a fejlett országokhoz való felzárkózását. Ez pedig reformok nélkül nem megy! Márpedig nincs ország, amely radikális reformokat végre tudna hajtani áldozatok nélkül! Ezt önök ugyanúgy tudják, mint mi. Nem hiszem, hogy ez a koalíció, vagy benne az MSZP ne tanúsítana érzékenységet az áldozatok, a szociális feszültségek, a rászorultak iránt.
(16.20)
Ha akarjuk ezt a felzárkózást, akkor nagyon szeretném, hogy szorítsuk háttérbe a szűk pártpolitikai szempontokat és érdekeket.
A másik: döntsék el azt is, hogy az elhangzottak, az eddig elhangzottak vagy az elkövetkezők alapján mi az, miben közös nevezőt tudunk találni. Mi, a kormánykoalíció képviselői partnerek vagyunk ebben. Én ígéretet teszek arra, hogy minden hasznosítható javaslatukat, kezdeményezésüket érdemben megvizsgáljuk, és amit lehet, megvalósítunk.
Hangsúlyozni szeretném, Isépy Tamás képviselőtársam, hogy ebben a koalícióban, ebben az MSZP-ben semmiféle ideológiai vagy politikai kényszer nem jelentkezik, és semmiféle kényszert senki felé nem kívánunk és nem fogunk alkalmazni, mint ahogy ebben a koalícióban és a saját pártom nevében mondom ebben a Magyar Szocialista Pártban semmiféle közös vagy egyéni revansvágy nem létezik. (Dr. Kövér László: Á, nem!) Igen tisztelt Uraim és Hölgyeim! Toleranciát nem nekünk, hanem tőlünk lehet tanulni.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon. Derültség a jobb oldalon.)