Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Ilyen izgalmak után egy nyilvánvalóan meglepő, de eddig el nem hangzott mondattal szeretném kezdeni a napirend előtti felszólalást: mindegyik képviselőtársamnak nagyon kellemes és elviselhető új esztendőt kívánok. (Taps.) Ez a mulasztás csak látszólagos, mert némileg az ortodox naptár szerinti időeltolódással, de ma kezdjük a parlamenti új esztendőt. Az új esztendő nyilvánvalóan mindig a nagy leltározások és fogadkozások időszaka. Most hagyjuk a múltat azt már ismételten feltártuk és leltároztuk , inkább próbáljunk foglalkozni az új esztendőben a ránk váró kihívásokkal. A kormány 67 törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását kéri az Országgyűléstől. A saját minősítése szerint ebből 23 nagy, 24 közepes és 20 kis terjedelmű. És ebben a bűvös 67-es számban még azok a nagy feladatok, mint az alkotmánykoncepció és az összeférhetetlenség nem is szerepelnek.
Tisztelt Országgyűlés! Én nem vagyok jó matematikus, de azért a számtani alapműveleteket valamennyire ismerem. Bárki ellenőrizheti, hogy a heti két ülésnapon az Országgyűlés általában 9-11 órát tud törvényalkotással foglalkozni. Június végéig az ülésszak várható időtartama 22 hét, tehát 242 órát vagyis ha ezt felkerekítem, 300 órát lehet fordítani törvényalkotásra, és így egy-egy törvényre tessenek elosztani! szőröstől-bőröstől 4,4 óra, vagy maximum 5 óra jut. Tehát nyilvánvaló, hogy a túlfeszített program csak akkor teljesíthető, ha az eddig tapasztaltakkal szemben növekszik az előterjesztések szakmai színvonala, és nem lesz szükség a legalább kétszáz körüli módosító javaslatra ahhoz, hogy a törvény elfogadható legyen.
A törvényalkotási munkában hogy valami jót is mondjak a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja továbbra is vállalja a konstruktív ellenzékiség szerepét, ami a félreértések elkerülése céljából távolról sem jelenti a kormány elvtelen támogatását. Egy Kleiszthenész nevű úr 2500 évvel ezelőtt találta ki a demokráciát, de a jogállami parlamenti demokráciákban még azóta sem találták ki azt a kormányt, amelyik egy, az ellenzék által zsűrizett szépségversenyen egyáltalán bármilyen díjat nyerhetne. De nem találták még ki azt az ellenzéket sem, amely alkotmányos módszerekkel, a rendelkezésre álló eszközökkel ne törekedett volna az általa rossznak és szakszerűtlennek tartott kormánynak a megbuktatását.
A konstruktivitásunk a gyakorlatban csak azt jelenti, hogy csupán az ellenzékiségünk miatt látványosan és harsogva nem mondunk mindenre nemet, hanem indokolt "nem" esetén hozzátesszük a "hogyan"-t is, és még azt sem bánjuk, hogy módosító javaslataink a vita végén színeváltozáson átesve kormányjavaslatként jelennek meg, mert belenyugszunk abba, hogyha a szocialista szenteltvíz hatékonyabb a kereszténydemokrata szenteltvíznél, ám legyen, mert az eredmény a fontos.
Az időbeli korlátok miatt csak tőmondatban: érthetetlen számomra, hogy miért viseltetik a koalíció olyan allergiával a napirend előtti felszólalásokkal szemben. Hiszen a napirend előtti felszólalásokkal persze azon lehet vitatkozni, hogy országos jelentőségű és rendkívüli ügyek törnek-e be, de az élet tör be a parlamentbe.
A másik, szintén csak tőmondatban: valahogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a kormány ellenőrzésére hivatott vizsgálóbizottságok munkájára, és valóban, egy kicsit vigyázzunk a stílusra! Én tudom, hogy a politikai kultúránk színvonala nem mérhető nagyobb magaslati eredményekkel, de legalább a jövőben ne küldjük el egymást oda, ahonnan a visszatérés biológiailag kizárt és lehetetlen.
Az újévi jókívánságokkal kezdtem és engedjék meg, hogy Sükösd András újévi köszöntőjének egy mondatával fejezzem be a napirend előtti hozzászólást: "Úgy szóljunk és cselekedjünk, hogy el ne veszítsük végleg a megváltás reményét."
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)