Szabó Iván (MDF)

1996. február 4.

DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Nagy figyelemmel hallgattam az ön tájékoztatóját, és örülök, hogy legalább egy elégedett ember van az országban az elmúlt év sikereit tapasztalva. (Derültség, zaj, taps a jobb oldalon.) Örülök annak is, hogy az országban a számok nagyon jól alakulnak. Egy kis hiba még mindig van, mert tízmillió magyar állampolgár nem így érzi, és talán ha nem volna tízmillió magyar állampolgár, még jobban is alakulhatnának ezek a számok. Én azt hiszem, hogy nem lehet kizárólag statisztikai adatok alapján megítélni egy ország sorsát, elvonatkoztatva a mögötte lévő emberek állapotától, közérzetétől és hosszú távú érdekeitől, és nem lehet annak ellenére deklarálni sikereket. Mert mit tudunk szólni ahhoz, hogy amióta ezek a nagy egyensúlyi kérdések ilyen jól alakulnak, ebben az országban ugrásszerűen, tízezrével megnőtt az abortuszok száma? Mert úgy látszik, ebben a társadalomban a szülők a megindult életnél jobbnak látják, ha Franz Werfel meg nem születettek csillagára száműzik a gyermekeiket, ahelyett, hogy ebben a fene módon stabilizált országban életre keltenék őket. (Taps a jobb oldalon.)

(15.40)

A kormányzat is kezdi most már lebontani azokat az intézkedéseket, amelyekkel a stabilizáció egy részét megteremtette. Ez történt, de már nem dughatók vissza azok a fogak, amelyeket kihúztak ebben a hosszú időszakban, amelyeket azért voltak kénytelenek kihúzatni, mert tömésre nem tellett.

Azt hiszem, a tisztelt kormánynak isteni szerencséje van, hogy nem a ókor kegyetlen vastörvénye van érvényben, hogy "szemet szemért, fogat fogért", mert a tisztelt kormány igencsak szellős mosollyal ülne itt, ha ez még mindig érvényben volna. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban.)

Azt hiszem, azok a vállalkozók, akik most már rendszeresen, ezrével adják vissza az iparengedélyt, azok a kis- és egyéni magán- és társasvállalkozók, akik a polgárosodó Magyarországban bízva elindultak a vállalkozói úton és most megindulnak visszafelé, még egyszer nem lesznek rávehetők arra, hogy polgárosodva majd egy év múlva újra belekezdjenek egy vállalkozásba. Ha a kamarák adatait megnézzük, akkor ebben az évben már körülbelül 25-30 százalékos csökkenés prognosztizálható.

Mit lehet várni egy olyan adószisztéma révén előállt stabilizációtól, ahol a legkisebb keresetűeknél havi 4-5 ezer forintot elvonnak a dolgozóktól, hogy majd egy év múlva kamatmentesen visszatérítsék, mikor ez az egész jövedelmüknek egy nagyon jelentős részét képezi? Miért nincs az APEH-nek elég dolga, hogy itt millióknak a pénzét ide-oda teszegeti, és az állam kamatmentesen tízmilliárdos jövedelmekhez jut a harmincezret vagy annál kevesebbet kereső állampolgároktól. (Helyeslés, taps az ellenzéki padsorokban.)

A középrétegek további lecsúszása árán következik be ez a stabilizáció. A középrétegeknek és a nyugdíjasoknak a révén. Hogyan lehet az, hogy a vállalkozóktól olyan igényeket kérnek könyvelésben, mérlegjelentésekben, adóelőlegekben, amelyekre általában nem alkalmasak, felkészületlenek? Hogyan lehet elvárni azt, hogy ebben az országban stabilizáció jöjjön létre, amikor olyan kapkodó intézkedésekkel találjuk magunkat szembe, hogy már nap mint nap mást sem látunk a televízióban, mint hol a csirkéket mészárolják le, hol a disznókat nem tudják lemészárolni, mert nincs, aki megvásárolja őket... (Zaj.) És egész egyszerűen sikerült egy olyan remek agrártámogatási rendeletet kiadni december 29-én, hogy a kormány saját bevallása szerint azóta már 120 helyen módosításra volt szükség.

Hogyan lehet elképzelni a stabilizációt olyan szituációban, ahol lepusztuló intézményekkel, egyetemekkel, oktatási intézményekkel találjuk magunkat szemben, ahol látjuk, hogy a kutatási pénzek elenyészőek az előző időszakokhoz képest, és egész egyszerűen nem lehet tudni, hogy a hosszú távú jövő érdekében mi lesz az egyetemi felsőoktatásban végzettek sorsa, egyáltalán az egész köz- és felsőoktatásnak mi lesz a sorsa?

Mi lesz azokban az esetekben, ahol az egész ország előtt hosszú távú érdekek sérültek az egészségügyben, az oktatásban és a nyugdíjasoknak a helyzetében? Volt szerencsém többször is szólni abban az ügyben, hogy mi van az olajellátással, ahol csak tört részt kaptak kompenzációként az emberek. Ezeknek a pénzéből stabilizálunk?

Tisztelt Kormány! A nagy baj az, hogy mindezekkel együtt ez csak egy átmeneti és ideiglenes megoldás, mert mindazok az előnyök, amelyek ma jelentkeznek (Az elnök csenget.), '98-99-ben óriási visszaütésként jelentkeznek majd, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy akkor már nem lesznek privatizációs bevételek, a vámpótlék elenyészik '97 végével, és a kormány csak a saját időszakára stabilizálta a saját hatalmát (Az elnök csenget.), de nem az ország gazdasági helyzetét. (Taps az MDF, a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)