Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az egyén, a család, a nemzet és az emberiség életében különös jelentősége van az ünnepeknek. Az ünnep azzal, hogy más, mint a többi nap, elválaszt, szakaszol, segít az idő érzékelésében, ezért alkalom a számvetésre és a tervkészítésre.A Magyar Demokrata Fórum a honfoglalás 1100. évfordulóját nemzetünk méltó megemlékezést érdemlő ünnepének tekinti. Szükség van az emlékezésre, mert nemcsak a magyarság, de minden nép, amikor nehéz helyzetbe kerül, amikor válaszút előtt áll, amikor sorsfordító időket él át, akkor múltjába visszanyúlva is keresi az önazonosságának megfelelő megoldási lehetőségeket.
Kétségtelen, hogy az a kor, amiben élünk, ilyen sorsfordító időszak. Azok a folyamatok, amelyeknek ma tevőleges részesei vagyunk, feltétlenül igénylik, hogy viszonyuljunk múltunk tanulságaihoz, hogy megteremtsük a kontinuitást a magyarság 1100 éves kárpát-medencei megjelenésétől napjainkig.
Egy nemzet születése ritkán köthető eseményhez, időponthoz. Annak ellenére, hogy több ezer évre követhetjük jól vagy rosszul a magyarok történetét, mégis a nemzet ünnepét két fontos mozzanathoz kötjük: ahhoz, amikor megtörve a népvándorlás életmódját, a nemzet e földhöz kötötte jövőjét, és ahhoz, amikor elfogadta az európai kultúrát, a kereszténység erkölcsét és tanításait, és amikor államformáját, gazdasági és termelési módszereit, valamint politikai szervezetét e kultúrkör normáihoz igazította.
Ritkán gondolunk arra, hogy ehhez a változáshoz egy évszázad kellett. Mert ehhez nem volt elég okos államférfiaknak mérlegelni és dönteni, hanem el kellett fogadtatni ezt a döntést a nemzettel, és meg kellett változtatni szokásokat és törvényeket, életmódot és ideákat. Európa népei félelemmel vegyes idegenkedéssel fogadták a magyarságot, nem gondolva, hogy a népvándorlás új hullámával érkezettek hullámtörőjét képezik majd minden továbbinak, eltorlaszolva az akkori Európa Ázsia felé még nyitott délkeleti kapuját. Annál kevésbé remélték ezt, hiszen egy fél évszázadon át kalandozó, zsákmányszerző magyar portyázók dúlták falvaikat, sarcolták városaikat, törték meg kolostoraik csendjét.
A magyarság vezetői, fejedelmei az egyre kockázatosabb kalandozásokat megtiltva, csillogó kincsek helyett nyugati ismeretek szerzésére ösztönözték híveiket; az európai életforma meggyökereztetőit befogadva a földművelést és a letelepedéssel együtt járó minden iparkodást szorgalmazva lehetővé tették, hogy a keleti pogányságot nyugati kereszténységgel felváltó magyarság betagolódjék az európai nemzetek családjába és bebizonyítsa államalkotó képességét.
Ennek az átalakulásnak beszédes jelzője, hogy a honfoglalás 1100 éves évfordulója egybeesik az iskolateremtő Pannonhalmának millenniumával, és hogy az ez évi ünnepségek szinte összeérnek államalapításunk 1000. évfordulójának közeledtével megszervezendő újabbakkal. Ez az alkalom ugyanakkor lehetőség arra, hogy ne csak befele ünnepeljünk, hanem megmutassuk magunkat a világnak. Nagy lehetőséget hordozott volna az expó megrendezése. Törvénybe iktatott tervét az évfordulóhoz méltó világkiállítás megrendezésére az MDF és más ellenzéki pártok tiltakozását elhárítva derékba törte a koalíciós kormányzat kényszerű takarékosságnak minősített szűkkeblűsége és szűklátókörűsége.
(16.50)
Kövessünk el mindent azért, hogy az a világ, amelyhez tartozni szeretnénk, ismerjen meg minket, eredményeinket, múltunkat, képességeinket és mindent, amire büszkék vagyunk, mindent, amit szeretnénk elérni. Ahhoz azonban, hogy értékeinket, törekvéseinket hitelesen be tudjuk mutatni, mindenekelőtt vállalni kell magyarságunkat.
De hogyan értékeljük az olyan jelenségeket, és hogyan értékelje a világ, hogy a január 18-i nyitó rendezvényeken, sem az Országházban lezajlott ünnepi emlékbizottsági ülésen, sem az operaházi nyitó hangversenyen egyetlen magyar zászlóra sem futotta a rendezők jóvoltából, de itt az ország házában még a Himnusz eljátszására vagy eléneklésére sem.
A mi dolgunk, hogy félreérthetetlenül kijelentsük: hazát szerző, a magyarságot európaivá avató honfoglalásunk ünnepe nem a pártoké, legkevésbé a kormányzaté, hanem minden magyar polgáré, aki a közélet fórumain, családja körében és lelke mélyén akarja (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) és képes felidézni a hajdan volt ősi emléket, aki teszi, amit tehet nemzetért a jelenben, mert múltját ismerve bízik jövőjében. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)