Gyimóthy Géza (FKGP)
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Felvetődik a kérdés, hogy e tizenegy szakaszból álló rövid törvénymódosításra miért volt szükség. A miniszter úr expozéjából hallhattuk, hogy bizonyos technikai kérdéseket igyekszik megoldani az 1992. évi I. törvénynek ez a módosítása, amely T/1718. számon lett benyújtva. De a benyújtás körülményeihez annyit azért még hozzá kell tenni, hogyha jól emlékszem, november közepe táján, miután a kormány elé került, nem egyedül került oda ez a törvény, hanem a termőföldtörvény módosításával kapcsolatos szabályozási elvek módosításával együtt. Tehát, tisztelt képviselőtársak, ezt úgy kell értékelni, hogy e két törvény, a szövetkezeti törvény legalábbis a kormány előterjesztésében és a termőföldről szóló törvénymódosítás egy csomagban ezt a szót használjuk szerepelt. Itt felvetődik az a politikai akarat mint ahogy meg is fogalmazták a kormány-előterjesztésben , hogy gyakorlatilag a külföldiek termőföldtulajdonhoz juthassanak, abban a tekintetben, hogyha gazdasági társaságok is termőföldtulajdont szerezhetnek... (Dr. Kis Zoltán: Miről beszélsz?!).., nemcsak magánszemélyek, így akkor gyakorlatilag... (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Tárgyra! Juhász Pál: Nem erről van szó! Glattfelder Béla: De ide tartozik ez is!)... az a hatalmas történelmi felelősség a kormánynak és a magyar nép vezetőinek a vállára fog szállni, hogy nemcsak az élelmiszeripar, hanem még a termőföld is külföldiek kezébe jusson. Sajnos ezt a kritikát el kellett mondanom, mert egyértelműen így került november közepén a kormány elé.
Az 1718-as törvényjavaslattal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy e tizenegy szakaszban vannak olyan pozitív elemek, amelyek például azt mutatják, hogy a szövetkezet és a tag között létrejött munkamegállapodás időtartamát is hozzá kell számítani a munkaviszony jellegű jogviszony alapján járó juttatások megállapításakor. Ez tehát egyértelműen egy igazságtalanságot old meg valóban.
De amiben általánosan vita van, a kardinális kérdés mégiscsak az, hogy mi szükség van erre a rövid törvénymódosításra. Ha eldöntöttük és eldöntötte a magyar társadalom , hogy a szocialista társadalmi rendszer mint olyan megszűnt, a nyolcvanas évek végén átalakult, akkor lehet-e mégis az ahhoz a szocialista társadalmi rendszerhez kötődő termelőszövetkezeteket és én most csak a mezőgazdasági szövetkezetekről, tehát a termelőszövetkezetekről beszélek úgy megreformálni, mint ahogy a reformkommunisták akarták a nyolcvanas évek elejétől, közepétől. Ez nyilván nem sikerült Grósz Károlyék megbuktak.
Véleményem szerint igaz a politikai analógia, amit az alelnöktársam, Pásztohy képviselő úr is elmondott, hogy politikai elemek nyilván bekerültek, és ezt a szavazás is mutatta. Négyen, ellenzékiek nem szavaztuk meg, általános vitára nem tartottuk alkalmasnak ezt a rövid törvényjavaslatot. Abból a szempontból nem tartottuk alkalmasnak általános vitára, mert úgy érezzük, nem egy rövid törvénymódosításra lenne szükség, hanem végre egy új, valódi, a nyugati szövetkezeti elveket magában hordozó szövetkezeti törvényre. Ha eldöntöttük, hogy a demokratikus piacgazdaságot választotta ez az ország, akkor nem lehet a régi termelő típusú szövetkezetek fokozatos, úgymond, megreformálásával, egy reformkommunista megreformálásával elérni azt a célt, hogy valódi, nem termelő szövetkezetek, hanem értékesítő, beszerző, olyan demokratikus szövetkezetek valósuljanak meg. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Gondolom, a kormánypárti képviselőknél nem találkozik ez a legnagyobb szimpátiával, de azért annyit el kell mondani, hogy a Raiffeisen-típusú, nyugati típusú beszerző, értékesítő, valódi szövetkezeteknek a kialakítása a cél.
Általánosan azt a kérdést tehetjük fel, hogy mondjuk, van egy adott telek. Az egész telket elfoglalja egy romos épület. Sajnos azt kell mondani, hogy a mostani termelőszövetkezetek 90 százaléka romos épület, ahol a vagyon felélése történik. Itt, ezeken a romos területeken lehet-e építeni egy új, valóban nyugati színvonalú házat, valódi otthont, hogy közben nem bontjuk le ezt a romos épületet? Véleményem szerint és a tapasztalat is ezt mutatja, aki épített házat, az ugyanezt megerősítheti nem lehet fölépíteni, barátaim! Nem lehet felépíteni, csak úgy, ha azt a romos épületet lebontjuk, és ott új alapokon egy teljesen új házat kell építeni. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Én így tudom elképzelni ezt a szövetkezeti törvénnyel is, mert teljesen idejétmúlt ez a megreformálási kísérlet, és itt nem ezzel kellene foglalkozni, hanem egy új, valódi szövetkezeti, nem termelő típusú, hanem értékesítő, beszerző, egy Raiffeisen-típusú szolgáltató szövetkezetnek a megalkotásával.
A tisztelt kormányzatnak két év után ezt kellett volna már letenni az Országgyűlés asztalára, nekünk, képviselőknek erről kellene vitatkozni. Sajnos ez nem történt meg.
Még egyszer elmondom, hogy azt az elvet, ami például az 5. §-sal kapcsolatos, hogy a szövetkezet és a tag közötti korábbi munkamegállapodás időtartamát számítsák be munkaviszony jellegű jogviszonynak, ezt természetesen támogatjuk. De általános vitára azért tartottuk alkalmatlannak, mert azokat az elveket nem szabályozza. És sajnos azt a sanda szándékot is fel kell tételeznünk mivel együtt lett beterjesztve a termőföldtörvényről szóló módosítással , hogy itt hosszú távon egyértelműen az SZDSZ tisztelt képviselőinek az az akarata fog meggyőződésre jutni, hogy a termőföldtulajdonhoz hozzájuthassanak a gazdasági társaságok, és így a külföldi magán-, vagyis jogi személyek. Ezt természetesen a Független Kisgazdapárt nem tudja elfogadni, és általános vitára ezért nem is tartjuk alkalmasnak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)