Pokorni Zoltán (Fidesz)

1996. február 5.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Azt hiszem, kérését a kormánypárti és az ellenzéki képviselők is meg fogják szívlelni, és talán könnyen is teljesítik, tudniillik ez a javaslat soha nem fog a Ház elé kerülni. Hadd igazítsam ki önt is és Győriványi képviselőtársamat is: a ma hatályos törvények szerint az érettségi módjáról, annak tartalmáról, szerkezetéről nem az Országgyűlés, sőt még csak nem is a kormány dönt; ezt a tárca hatáskörében egyedül ön hivatott eldönteni. Ilyen értelemben nincs kiszolgáltatva előbb tett ígéretének és szavainak legalábbis előttünk nincs. Ez aggodalmas, hiszen MSZP-s képviselőtársaink is javasolták, hogy kerüljön hasonló szabályozási szintre a nemzeti alaptanterv és az érettségi, azonos testület döntsön ezekről a kérdésekről tudniillik azonos a funkciójuk. A nemzeti alaptanterv az első tíz évfolyam tartalmát van hivatva valamilyen módon alapjaiban meghatározni, és a kormány ezt reméli az érettségitől mint vizsgakövetelménytől is. Nem jó, hogy a kettő két szinten áll.

Ez csak egyetlenegy jel arra, hogy az érettségi reformjára vonatkozó kormányzati elképzeléssel nem az a legnagyobb baj, ami a legnagyobb zajt csapta, ami a leginkább a közfigyelem középpontjába került tudniillik nem a történelem, illetve az irodalom önmagában mint kötelező tárgy okozott aggodalmat. Maga a koncepció aggodalmas: a kétszintű érettséginek az a tervezete, amely valójában három szintet hoz létre, hiszen megtartja, megőrzi a felvételiztetést folytató egyetemek bemeneti vizsgáit is.

Éppen ezért nem elegendő az a magánemberi vagy köztisztviselői nyilatkozat, amit öntől hallottunk. Egyértelmű ha úgy tetszik jogi gesztust kell tenni, és vissza kell vonni a kormánynak az erre vonatkozó tervezetét. Ezt várom öntől.

Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)