Dávid Ibolya (MDF)

1996. február 5.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miután a megvizsgált eset konkrét körülményeire tett észrevételt Szigethy István és az elnök úr is, hadd mondjam el, hogy a képviselő úr által feltett kérdését nem változtatta meg. A kérdés alapjául szolgáló tényeket a képviselő úr nem változtatta meg! Tehát ez, ahogy ő el is mondta, a rumi eset volt. És belemegyek én is a konkrét kérdés vitatásába. A rumi eset pedig, mint köztudott, az, hogy egy elmebeteggel szemben lőfegyvert használtak. Ismétlem még egyszer, sem a kérdésben, sem tényben változtatás nem történt, a képviselő úr nem a kiskőrösi esetről kezdett később beszélni, hanem a ténynél, a rumi esetnél maradt.Az interpellációjának címe az volt, hogy "A képviselőt lelövik, ugye?". Ennek kapcsán az indoklásában két nyilatkozatra hívta fel a képviselők figyelmét. Az egyik a mi kormányunk igazságügy-miniszterének itt plenáris ülésen tett nyilatkozata, miszerint életveszélyes helyzetben sem használható lőfegyver fiatalkorúval és nővel szemben. A másik, amire érvként hivatkozott a saját érvelésének alátámasztására, a Pszichiátriai Társaság állásfoglalása volt. Erről a képviselő úr egy mondatot említett: a társaság elutasítja a beteggel szembeni fegyverhasználatot.

Tehát még egyszer szeretném megismételni: sem az interpelláció lényegét, sem a vele kapcsolatos tényeket, sem a körülményeket nem befolyásolta, nem változtatta meg a képviselő úr. Ezért kérem képviselőtársaimat arra, hogy ne fogadják el az alkotmányügyi bizottság állásfoglalását, mert mi voltunk már kormánytöbbségben, a kormánytöbbség lehet még ellenzékben, ez független attól, hogy ki van ellenzékben, ki van kormányon. Kérem önöket, ne kiskorúsítsák a képviselőt, hogy mindent le kelljen neki írni, mert a lényegi kérdésekben a Házszabály előírásaitól nem tért el. Köszönöm megértésüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)