Lányi Zsolt (FKGP)
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt mint nemzeti konzervatív párt, igen nagy örömmel üdvözölte a millecentenáriumról való megemlékezést, a rendezvénysorozatot. Mert igenis mi büszkék vagyunk az 1100 évünkre, igenis büszkék vagyunk azokra a történelmi eseményekre, amelyeket ez a magyar nép végrehajtott 1100 év alatt. Büszkék vagyunk a honfoglalásra, büszkék vagyunk a török, tatár elleni harcra, Európa védőbástyájaként, a világ és az akkori Európa nagy elismerésére. Büszkék vagyunk minden kulturális és minden egyéb olyan ténykedésünkre, amellyel a magyar embereknek, a magyar társadalomnak, a magyar népnek dicsőséget hoztunk. Ilyen volt Bartók, Kodály, ha a művészeti területeket mondom, de ilyenek a nagy történelmi események, amelyekről az előbb tettem említést.Azonban a millecentenárium előkészítése folyamán egy-két probléma merül föl, amelyet itt szeretnék a tisztelt képviselőtársaim és a nyilvánosság előtt feltárni. Nagyon nyögvenyelősen készült és készül még jelenleg is az a szoborcsoport, amelyik a millennium emlékére a hét vezért ábrázolja, igen nyögvenyelősen készült a Feszty-körkép restaurálása, ugyanakkor villámsebességgel, 60 millió forint költséggel oldotta meg az úgynevezett rendszerváltás után a kormányzat a szobor-emlékparkot, ahová leninek és kun bélák kerültek, hogy az ezeket tisztelő magyar polgárok kizarándokolhassanak eme szoborkertbe.
Szégyenletes, hogy Magyarországon a rendszerváltás, úgynevezett rendszerváltás után hat évvel nincsen 1956-nak Budapesten egy köztéren, egy fontos köztéren egy hatalmas emlékműve. Mert 1956 a XX. század magyar történelmének az egyik legjelentősebb eseménye volt, amely megrengette az egész világot, amely előkészítette és nagyon hozzájárult a szovjet diktatúra összeomlásához; az egész világ elismerte ezt és elismeri, csak mi, magyarok hallgatunk erről diszkréten. Még most sincs egy konkrét elképzelésünk arról, hogy a millecentenárium évében hogyan fogunk megfelelő módon megemlékezni 1956-ról.
A világ 40 év óta tiszteletben tartja ezt a forradalmat, és a világ számos táján rengeteg emlékművet építettek fel. Hogy csak egyet említsek: Los Angelesben egy olyan emlékmű készült, amelyet Bush és Reagan, későbbi elnökök védnököltek és még mondhatnám Párizst, és mondhatnám Európa többi részét. Addig, amíg mi 40 éve próbáljuk meghamisítani '56-ot, 40 éve próbáljuk Lajtai-féle könyvekkel a magyar ifjúságot teljesen félretájékoztatni, a nyugati szabad világban mindig nagy elismeréssel nyilatkoztak a magyar forradalomról.
Megdöbbentem, mert alakult Amerikában egy emlékbizottság hisz 200 ezernél több magyar volt kénytelen elmenekülni, mert félt a kádári megtorlástól; egy emlékbizottság , és szeretnének az ő költségükön, gyűjtés alapján fölállítani Budapesten egy '56os szobrot. Ezzel kapcsolatban 1995-ben fölkérték Göncz Árpád köztársasági elnök urat, hogy legyen ennek a szobornak a védnöke, a fővédnöke, és intézkedjen, hogy egy megfelelő teret biztosítsanak e szoborcsoport fölállítására. A szobor a magyar költségvetésnek, a magyar népnek egy fillérjébe nem kerülne mert vannak olyan hivatkozások, hogy szegények vagyunk, azért nem tudunk erről a rendkívül fontos eseményről megemlékezni tisztességesen.
Megdöbbentem, és nem tudom, de a legutóbbi tájékozódásom szerint az 1995 októberében elküldött felkérőlevélben... amelyben tisztelettel kéri az amerikai '56-os emlékbizottság és a Magyarok Világszövetségének amerikai szekciója, hogy a szoborfölállítás megtörténhessen a millecentenárium alkalmából, ennek fővédnöke a mindenkori első méltóság, Göncz Árpád köztársasági elnök legyen a mai napig, 1996. február 7-éig vagy 6-áig nem tudom, hányadika van még válaszra sem méltatták ezt a kezdeményezést.
Szomorú vagyok, de egyet kikötök: nem lehet meghamisítani '56-ot, nem lehet összemosni '56-ot; mert '56 emléke él az emberekben, él Európában, él a világon, akár van emlékmű, akár nincs.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)