Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony.Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A felgyorsult gazdasági jogalkotás sorában különleges jelentőségű eseményre kerül ma sor, amikor a polgári törvénykönyv zálogjogra vonatkozó rendelkezéseinek módosítását, s ezzel a zálogjog intézményének teljes körű újraszabályozását tárom a tisztelt Ház elé.
Nem véletlenül utaltam az esemény különleges jelentőségére. A Ptk. kötelmi jogi általános részében a szerződést biztosító mellékkötelezettségek körében szabályozott igen fontos jogintézmény koncepcionális súlyú módosítása önmagában is figyelmet érdemlő esemény. Most azonban többről van szó. Többről, mert ez a javaslat a gazdálkodás, a hitelélet igényeinek kielégítését célzó friss szemléletű jogalkotási törekvések nyitányát, a gazdasági modernizáció intézményrendszerének fejlesztésére irányuló kormányzati elképzelések megalapozását jelenti.
Talán elegendő, ha ezzel összefüggésben most csupán a jelzálog-hitelintézetről, a jelzáloglevélről, valamint a zálogházakról szóló, az előkészítés befejező stádiumában álló törvényjavaslatokra utalok. Ezek alapját csak egy olyan korszerű zálogjogi szabályozás képezheti, amely a hazai jogi tradíciókra építve nyit utat az európai szellemű, újszerű jogi törekvések számára. Ilyen értelemben az előttünk lévő törvényjavaslat igen nagyszabású tervet tűzött ki célul, amikor arra vállalkozott, hogy egyrészt felélessze Csipkerózsika-álmából a tradicionális, az európai joggyakorlatban egyébként továbbélő zálogjogi szabályozás ma is hasznosítható elemeit, másrészt oly módon szabályozza újra ezt a jogintézményt, hogy egyúttal megfeleljen az európai igényeknek, mindenekelőtt az EBRD hitelbiztosítékokkal kapcsolatos modelltörvényében megfogalmazott elveknek.
A kitűzött cél azonban nem csupán a Ptk. hatálybalépése óta csaknem változatlan zálogjogi szabályozás korszerűsítése, hanem annak a nagyon is gyakorlati igénynek a kielégítése, hogy a hazai tőkehiányos vállalkozások a jelenleginél kedvezőbb feltételekkel juthassanak hitelhez. A hitelhez jutás, a hitelpiac bővülése ugyanis nem csupán a pénzügyi szabályozás megváltoztatásán múlik, nemcsak az állami tehervállalás növelése által érhető el, hanem egy olyan biztosítéki rendszer kiépítésével is, melynek alapján a hitelezők nagyobb biztonsággal számíthatnak kihelyezett hiteleik visszatérülésére.
Amint a korszerű gazdálkodási formák létéhez hozzátartozik a hitel, úgy a biztonságos hitelezés megteremtéséhez elengedhetetlen a hitelbiztosítékok megfelelő garanciát nyújtó összehangolt rendszere. E vonatkozásban aligha kell hangsúlyoznom a hazai gazdaság hitelezési gyakorlatában kiemelkedő szerepet betöltő zálogjog intézményének jelentőségét, melynek alapvető és átfogó megreformálását tűzte célul a most beterjesztett törvényjavaslat. Ha úgy tetszik, az eseménynek jogtörténeti aktualitása is van, hiszen épp hetven éve annak, hogy e Házba 1185. számon bekerült az ingójelzálog-jogról szóló törvényjavaslat, amelyet hosszas előkészítő munka eredményeként az akkori igazságügyi kormányzat készített, majd terjesztett be. Ez végül is lekerült akkor az Országgyűlés, a Nemzetgyűlés napirendjéről, és lassan a feledés homályába is merült.
Most azonban az előttünk lévő törvényjavaslat talán egyik legfontosabb újdonságaként átfogó jelleggel szabályozza az ingójelzálog-jog intézményét, ezért úgy érzem, feltétlenül szólnom kellett a történelmi előzményekről. Remélem, hogy e javaslatnak nem az lesz a sorsa, mint a 70 évvel ezelőttinek.
Ha már az újdonságot emlegettem, akkor ezzel is folytatnám. A jelenlegi zálogjogi szabályozás a zálogjog alapvető típusai között aszerint különböztet, hogy annak tárgya, a zálogul lekötött vagyontárgy ingó-e vagy ingatlan. Az előbbire csak kézi zálogjog, az utóbbira pedig kizárólag jelzálogjog létesítését engedi a Ptk. Javaslatunk szakít ezzel a megkülönböztetéssel, és a zálogjogot egységes elvek szerint nem a zálogtárgy fajtája, hanem annak megfelelően szabályozza, hogy a zálogtárgy a zálogjogosult birtokában marad-e, vagy a zálogkötelezettnél maradhat. Az előbbi esetben kézijelzálogról, az utóbbi esetben pedig jelzálogjogról beszélünk.
A javaslat ebből következően lehetővé teszi az ingóságok jelzálogjogi lekötését is, meghonosítva ezzel az ingójelzálog-jog intézményét a magyar polgári jogban. Ennek fontosságát aligha kell ismételten hangsúlyoznom, hiszen e jog biztosításával azok a vállalkozások is hitelhez juthatnak, melyek nem rendelkeznek vagy nem elegendő mértékben rendelkeznek fedezetül leköthető ingatlannal.
Az ingójelzálog-jog intézménye azért is hasznos, mert miközben a hitelezők számára biztonságos fedezetet jelent, a vállalkozót nem fosztja meg attól, hogy a lekötött vagyontárgy felhasználásával megteremtse a hitel visszafizetéséhez szükséges pénzügyi forrásokat. Ez az a gazdasági haszon, az a gazdasági ésszerűség, mely az ingójelzálog-jog bevezetésének szükségességét indokolja, s mindenütt a világon egyre inkább elkerülhetetlenné teszi.
A jelzálogjog jogi természete és a forgalom biztonságának érdekei természetesen ebben a körben is megkövetelik a közhitelű nyilvántartási rendszer kiépítését. A kormány olyan megoldást javasol, mely nem igényel újabb költséges állami szerepvállalást. A nyilvántartás közhitelességét természetesen garantálni kell, ez azonban összhangban a közigazgatási reformelképzelésekkel nemcsak az államapparátus közbeiktatásával biztosítható.
A nyilvántartott adatok közhitelét meggyőződésem szerint kellőképpen garantálja, ha a közhitelességgel törvény által felruházott közjegyző, pontosabban az Országos Közjegyzői Kamara kap felhatalmazást a szervezett zálogjogi nyilvántartás vezetésére. A közjegyzőkre vonatkozó hatályos jogi szabályozás ugyanis lehetővé teszi e feladat ellátásának a közjegyzői karhoz történő telepítését, ennek azonban feltétele, hogy a kialakítandó nyilvántartási eljárás szorosan kapcsolódjék a közjegyzői tevékenység garanciális feltételeihez, amelyeket a közjegyzők csak azáltal képesek biztosítani, ha a zálogszerződéseket ők foglalják közjegyzői okiratba, és ezzel egyidejűleg intézkednek az ily módon közokiratba foglalt és ez okból egyébként egyszerűen végrehajtható ingójelzálog-jog nyilvántartásba vételéről. Ezzel a megoldással aprólékos eljárási szabályok megalkotása és részletes eljárási garanciák kidolgozása, nem mellékesen folyamatos állami finanszírozás nélkül is, korántsem elhanyagolható szempont, hogy mintegy önköltséges módon biztosítható az ingójelzálognak naprakész, megbízható és közhitelű nyilvántartása.
A törvényjavaslat újdonsága az is mint arra már korábban utaltam , hogy a klasszikus magyar civilisztikai hagyományokra támaszkodva életre kelt néhány hasznos, korábban már jól bevált jogintézményt. Közülük mindenekelőtt a vagyon egészének vagy meghatározott hányadának, az azt alkotó vagyontárgyak konkrét megjelölése nélkül történő zálogjogi lekötését biztosító úgynevezett vagyont terhelő zálogjog érdemel említést. Főként azért, mert az ezzel rokon jogintézmény szokásos fordításban lebegő zálogjog elnevezéssel a külföldi jogrendszerekben ma már igen elterjedt.
Nem hiányozhat tehát egy olyan zálogjogi szabályozás palettájáról, mely igényt tart a korszerű jelzőre, és nem utolsósorban természetesen a külföldi befektetők érdeklődésére.
A vagyont terhelő zálogjog a jelzálogjog speciális alfaja, mely a törvényjavaslat értelmében az ingójelzáloggal azonos módon közjegyzői nyilvántartásba vétellel jön létre. Bizonyos értelemben a bankhitelt biztosító zálogjog intézményét váltja föl, amelyet a javaslat megszüntet. Lényeges különbség azonban, hogy nem a hitel folyósításával jön létre, nem csupán pénzintézetek alapíthatják, hanem bárki, és a zálogkötelezett gazdálkodószervezet bármely meglévő vagy a zálogszerződés megkötését követően szerzett vagyontárgyára kiterjed. Az új szabályozás: az alapul szolgáló követeléstől függetlenné váló zálogjog Európában sem ismeretlen intézményét is csatasorba kívánja állítani.
(10.20)
Az úgynevezett önálló zálogjog intézményének bevezetése egyúttal a maihoz képest ugyancsak szélesebb spektrumot, bővebb választási lehetőséget teremt a hitelbiztosítékok rendszerében. Az önálló zálogjog jogelődje a magyar civilisztikában a telekadósság intézménye, melyet a javaslat a kor igényeinek megfelelően fejleszt tovább, amikor a személyes követelés nélküli, vagy éppen annak megszüntetése ellenében alapított zálogjog körében szabályozza azt a zálogjogot is, amelyet a felek ugyan valamely követelésre tekintettel és nem is annak megszüntetése érdekében alapítanak, de érvényesítését az alapul szolgáló követeléstől függetlenítik. Ezzel a magyar jogban ismét megjelenhet az a fajta zálogjog, melynek nincsen járulékos jellege, nem osztozik az alapjául szolgáló követelés sorsában, az alapul szolgáló jogviszonytól függetlenül átruházható, és a mindenkori zálogjogosult részére azt a lehetőséget biztosítja, hogy az ilyen zálogjoggal terhelt zálogtárgyból és csak abból a zálogszerződésben meghatározott összeg erejéig és feltételek szerint kielégítést kereshessen.
E zálogfajta megteremtése lehetővé teszi, hogy a zálogjog intézménye túllépje a szerződést biztosító mellékkötelezettségek szűkös kereteit, és olyan önálló piackonform jogintézménnyé váljon, amely érzékelhetően bővítheti a szerződéses kapcsolatok mozgásterét.
Megoldást kínál a törvényjavaslat arra a joggyakorlatban felmerült és a hatályos szabályok alapján megnyugtatóan nem rendezhető esetre is, amikor a jelzálogos hitelezőn kívüli 3. személy kérelme alapján indult ingatlan-végrehajtás során a lejárttá és végrehajthatóvá vált követeléssel még nem rendelkező jelzálogjogosultnak a zálogtárgy elárverezése esetén, akár a zálogfedezet megszűnésével is számolnia kellett.
A törvényjavaslat ilyen esetben a zálogjogosult javára azoknak a szabályoknak az alkalmazását rendeli, amelyek a zálogtárgy állagának romlása esetén irányadók. Végső soron tehát a javaslat a jogosult számára külön szerződéses kikötés nélkül, önmagában a törvény rendelkezése alapján kielégítési jogának gyakorlását, ezáltal a végrehajtásba történő bekapcsolódását és követelésének a zálogtárgyból való kielégítését teszi lehetővé.
Végül a törvényjavaslat feltétlenül kiemelésre méltó részeként említem még azokat a szabályokat is, melyeknek az a célja, hogy megkönnyítse a zálogtárgyból való kielégítést, vagyis a zálogjog érvényesítését. Ennek jelentőségét mai gazdasági viszonyaink között aligha kell ecsetelni. A kielégítési jog bíróságon kívüli érvényesítésére a javaslat a korábbiaknál szélesebb lehetőséget teremt, s ezzel úgy gondolom, a belföldi tőkemobilizáció elősegítésén túlmenően a külföldi tőke számára is megnyugtató feltételeket biztosít.
A javaslat alapján ingatlan elzálogosítása esetében is lehetővé válik, hogy a felek a kielégítési jog megnyílta után megállapodjanak a zálogtárgy közös értékesítésében vagy az említett feltétel hiányában az értékesítésére záloghitel nyújtásával, vagy árverezés szervezésére üzletszerűen 3. személynek akár megbízást is adjanak. Ezekben az esetekben tehát még a bírósági végrehajtás is mellőzhetővé válik, a zálogjogosultnak csupán azokat a garanciális szabályokat kell betartania, mint például a zálogkötelezett előzetes értesítése, az értékesítés ideje, módja, elszámolási kötelezettségek és hasonlók, melyeket a törvény az adós védelme érdekében ír elő.
Tisztelt Ház! "Pénzünk és valóságos tehetségünk pedig addig sose lesz, amíg a hitel lábra nem áll hazánkban" jegyezte meg Széchenyi a Hitel című művének "Bérekesztés"-ében. Ennek jegyében azzal bocsátom a szokásos parlamenti útjára ezt a törvényjavaslatot, hogy elfogadásával talán sikerül hozzájárulnunk valamelyest a hitel lábra állásához hazánkban. Ha pedig ez így van, akkor joggal bízhatunk abban, hogy Széchenyi szavait idézve pénzünk és valóságos tehetségünk is lesz. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)