Rubovszky György (KDNP)

1996. február 5.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elhangzott kormánypárti sorokból, hogy ennek a törvénytervezetnek a leglényegesebb értéke az, hogy a tisztelt Ház erről a kérdésről ismét vitázhat. Csupán röviden szeretnék az előzményekkel kapcsolatban egy-két tényre hivatkozni. 1994 tavaszán az Országgyűlés elfogadta a '94. évi XXIII. törvényt, amely az akkori ellenzéki sorokból igen sok támadásnak volt kitéve. Végigolvasva az Alkotmánybírósághoz beadott panaszokat, rendkívül sok gondolat, rendkívül sok helyes gondolat van az előterjesztett panaszokban; előre szeretném lerögzíteni, hogy azok a helyes gondolatok mind kimaradtak a jelenlegi törvényjavaslatból.

Az Alkotmánybíróság részben megsemmisítette az akkori, 1994. évi XXIII. törvény 2. §-át, ennek is és ez egy nagyon lényeges kérdés, és engedjék meg, hogy az eddig elmondottakhoz képest erre újdonságként hivatkozzam négy olyan pontját, négy olyan alszámát semmisítette meg azonnali hatállyal tehát a határozatának kihirdetési hatályával , amelyek az oktatói körre vonatkoznak. A többségi állami tulajdonban lévő egyetemek és főiskolák vezetőivel, tanszékvezetőivel, azonkívül a többségi állami tulajdonban lévő pénzintézetek vezetőivel kapcsolatos részt semmisítette meg, azzal az indokolással, hogy tulajdonképpen ezek az emberek nem tartoznak abba a körbe, amely kör átvilágítása minden körülmények között indokoltnak látszik.

Az ezt meghaladó felsorolással kapcsolatban az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy azok az új, általa ugyan szeptember 30-i meghozatalra ítélt új törvénnyel fognak csak megsemmisülni; ezek változatlanul hatályukban vannak. Következésképpen erre való tekintettel az átvilágítás folyhatna, mert hisz maga az Alkotmánybíróság azt írja a határozatában, hogy az átvilágítás megkezdődött, és az változatlanul folyamatban van, és az ehhez fűződő érdek azt kívánja, hogy ezzel kapcsolatban majd az Országgyűlés mivel neki jogalkotási lehetősége nincs új rendelkezései után kell csak változtatni.

Engem bizonyos fokig az expozé során elhangzott miniszteri kijelentés meglepett. Meglepett abból a szempontból, amikor a miniszter úr azt mondta, hogy mielőtt a köztársasági elnök úr aláírná a tisztelt Ház által most elfogadandó törvényt, keresse meg az Alkotmánybíróságot, és kérjen az aláírás előtt alkotmányossági szempontból véleményt a testülettől. Én ezt személy szerint nem szívesen tenném meg, különös tekintettel akkor, amikor meggyőződésem szerint az az 1994. decemberi alkotmánybírósági határozat nagyon sok kérdésben eligazít. Olyan eligazításokat nem vesz figyelembe a kormány a jelen törvénytervezet előterjesztésekor, amelyeket ott egyértelműen kifejt; indokolja, kit miért kíván kizárni a körből, bizonyos kört miért nem tart kellően szabályozottnak, mert hozzá hasonló emberek is változatlanul ebbe a körbe kerülhettek volna. Tisztelettel, a mi megítélésünk szerint, először végre kellene hajtani azt az 1994. decemberi alkotmánybírósági határozatot, amely tökéletes útmutatást ad, hogy kit miért nem, ki miért hiányzik a felsorolásból. És ha már ennek az '94-es alkotmánybírósági határozatnak eleget tettünk, akkor ezt követően lehet, megítélésem szerint, újabb véleményt kérni a testülettől.

Nagyon pontosan az előbb hivatkoztam arra, hogy a hatályban lévő törvény 2. §-ának felsoroltjai közül az a négy kör miért esik ki; az Alkotmánybíróság megítélése szerint sem a közhatalom, sem pedig a közvélemény-formáló tevékenységük nem teszi indokolttá azt, hogy az átvilágítandók körébe tartozzanak. Ezt követően az Alkotmánybíróság akkori határozata pontosan felsorolja a csoportokat, hogy a csoportok miért tartalmaznak diszkriminatív elemeket.

Az egyik ilyen csoport a médiával kapcsolatos csoport. A médiánál azt mondja, hogy a médiákkal kapcsolatban az írott sajtónál kevés az a pontosítás, hogy 30 ezres példányszámú újság szerkesztőire lehet kiterjeszteni. Megítélése szerint, tekintettel arra, hogy az átvilágítás alapja a politikai közvélemény-formálás lehetősége, ki kell térni arra, hogy azok az újságírók, akik akár szórakoztató, akár szakmai, akár egyéb területen, de a politikától teljesen függetlenül tevékenykednek, azokra teljesen indokolatlan ezt a kérdést kiterjeszteni. Ilyen körülmények között ebből a határozatból, vagyis a határozat 7. pontjának g) pontjából erre tökéletesen következtetni lehet.

Ugyanakkor előírja az Alkotmánybíróság az általunk már többször szóba hozott határozatában, hogy a 30 ezer példányszámot meghaladó újságok politikaformáló erejével azonos értékűnek kell tekinteni azon televízióadásokat és azon rádióműsorokat, amelyek szintén foglalkoznak politikával. Itt kitér arra is, hogy a kereskedelmi adók politikai riportereit igenis át kell világítani, és azt mondja ki egyértelműen az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmány 61. §-a szerint azért alkotmánysértő az adott kör meghatározása, mert az ellenőrzöttek köréből ezek a személyek kimaradtak. Ezek a személyek, akikkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kimondja, hogy a kihagyásuk, kifelejtésük alkotmányellenes volt, ezek messze nem férnek be a jelenlegi törvénytervezet által felsoroltak körébe.

Tisztelt Országgyűlés! Ilyen körülmények között én úgy érzem és itt most már csupán csak bizonyos kérdésekre címszavakban szeretnék utalni , ahogy a kisebbségi vélemények előadói kitértek arra, hogy a különböző bizottságokban tevékenykedő ellenzéki képviselők miért tartják alkalmatlannak ennek a törvénytervezetnek a részletes vitára bocsátását. Füzessy Tibor kitért arra, hogy nem ismerjük a költségeket. Ugyanezzel kapcsolatban nyilatkozott előttem dr. Bernáth Varga Balázs is, a Független Kisgazdapárttól. Ilyen összegszerűségi kérdések, ilyen bizonytalan kérdések mellett ennek a hivatalnak a felállítása vagy felállíthatósága is lehetetlen.

Ezen túlmenően még egy olyan lényeges kérdésre szeretnék kitérni, amin szintén el kellene gondolkodni. Az 1994. évi XXIII. törvénnyel kapcsolatban van ez az alkotmánybírósági határozat, amelyik kimondta, hogy a törvény mely rendelkezései alkotmányellenesek. A jelenlegi Országgyűlés az elmúlt másfél esztendőben ezzel a kérdéssel két ízben is foglalkozott már; mind a két alkalommal olyan témakör került napvilágra, amelyek az Alkotmánybíróság által megváltoztatni rendelt részek körén kívülesik.

Szeretnék itt emlékeztetni arra az egy évvel ezelőtti, olyan keserű szájízzel záródott vitára, amely a két ügynökbíró felmentésével végződött. Ennek a vitának az alapja a törvény, a hatályos törvény 6. §-a volt. A törvény 6. §-a egy belső ellentmondást rejt a törvény és a törvény alapján figyelembe veendő, úgynevezett semmisségi törvényekkel kapcsolatban, amikor a 6. § azt mondja ki, hogy "a felsorolt törvények alapján semmissé nyilvánítottak". Mint tudjuk, a semmisségi törvények közül kettő semmi újabb bírói aktust nem igényel ahhoz, hogy ez a megsemmisítés bekövetkezzen, mégis ezt a 6. §-t, ami az akkori, egy évvel ezelőtti vitának az alapját képezte, ez a törvénytervezet nem is érinti.

(12.40)

Ez sajnos a későbbiek során módosító indítvánnyal sem korrigálható, tekintettel arra, hogy Házszabályunk szerint törvénymódosítás esetében a módosítással nem érintett kérdéshez módosító indítványt sem lehet előterjeszteni. Miért nagyon fontos ez? Azért fontos, mert ahogy itt elhangzott ellenzéki képviselők szájából, eddig nem az ügynököket, hanem a bírókat üldözte a hatalom. Ez az üldözés változatlanul fennáll.

Valószínűleg többen tudják, hogy a tegnapi napon Eigner bíró úr ügyében megszüntető döntést hozott a munkaügyi bíróság, megállapítva, hogy az Országgyűléssel nem állhatott munkaviszonyban. Botos bíró úr pedig azt a megoldást választotta, hogy a keresetét kiterjesztette a kormányra, és ennek következtében majd valamikor a február végi napokban fogja ezt a kérdést tárgyalni a bíróság.

Egy teljesen rendezetlen szituáció alakult ki már akkor, amikor az Alkotmánybíróság általi megsemmisítés megtörtént, akkor, amikor ennek a jogszabály-módosításnak a munkálatai feltételezhetően folytak, és azt hiszem, hogy joggal várhattuk volna el a kormánytól, hogy nemcsak az alkotmányellenes részben, hanem az egyébként nem működő részben is konstruktív módon előterjeszt módosító indítványt.

Annál is inkább nagyon fájdalmas ez az ellenzék számára, mert 1994 októberében Balsai képviselő úr előterjesztett egy olyan törvénytervezetet, amelynek az esetleges módosító indítványokkal való korrigálásával ezek a törvényben egyébként szereplő problémák és egyben az Alkotmánybíróság által felvetett problémák is valamennyien orvosolhatók lettek volna. Erre a kormány az ellenzéknek akkor nem adott lehetőséget, jóllehet folyamatosan hallgatjuk a miniszterelnöki expozéban, vagy pedig tegnap este a televízióban, ahol a frakcióvezetők beszélgettek a jogszabályalkotásról, minden alkalommal megkapja az ellenzék azt, hogy konstruktív módon kell közreműködnie.

Kérdem én és joggal- , hogyan tud az ellenzék konstruktív módon közreműködni akkor, amikor az ellenzék által felvetett napnál világosabb szakmai kérdések elől is csak azért zárkózik el a kormánykoalíció, mert az indítvány ellenzéki körökből indult.

Számomra is nagyon szimpatikus volt, de azért nagyon szomorú és ez a kormánypártok által meggondolandó , hogy Szájer József frakcióvezető úr az elmúlt őszön már azt volt kénytelen mondani, hogy ők már azzal is meg vannak elégedve, hogyha a saját módosító indítványukat meglátják később kormánypárti indítványként, lényeg az, hogy javítsanak a törvényen.

Ebből is az világlik ki, hogy a kormánykoalíció nem tűri el az ellenzék javító szándékát, amire kényszert lát, azt ő saját maga átveszi, és ilyen körülmények között próbál ezen javítani, de sajnos az esetek többségében csukott szemmel nézi az ellenzéki javaslatokat.

Tisztelt Országgyűlés! Az általunk felhívott problémák és az ellenzéki képviselők által is elmondottak alapján a Kereszténydemokrata Néppárt nevében vagyok kénytelen azt mondani, hogy ezt a törvénytervezetet a frakció nem tudja támogatni. Megítélésünk szerint nem kellő körültekintéssel készült, jóllehet rendkívül sok idő állt erre rendelkezésre, de mégis egy elkapkodott megoldásnak tartjuk, így úgy érezzük, hogy ezzel nem fogunk előbbre jutni a kérdés tisztázása terén. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)