Mészáros István László (SZDSZ)

1996. február 11.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége egyetért azzal a céllal, hogy tegyük hatékonyabbá a faj- és idegengyűlölet által motivált bűncselekmények elleni fellépést. Örülünk annak, hogy a törvényjavaslat lehetőséget kínál arra, hogy egyértelműbbé tegyük, korszerűsítsük a büntető törvénykönyv idevágó rendelkezéseit. Ugyanakkor azonban, amikor üdvözöljük a kormány ez irányú erőfeszítését, azt is jelezzük, hogy jórészt egyetértve az eddigi felszólalásokban már elhangzott indokokkal, magunk is szükségesnek tartjuk a törvényjavaslat néhány módosítását, mégpedig annak érdekében, hogy ne keletkezzék más területen jogbizonytalanság. Mivel a konkrét módosítások megvitatása a részletes vita tárgya, így most csak annyit jegyzek meg, hogy támogatjuk az alkotmányügyi bizottság által már beadott indítványokat, amelyek a törvényjavaslatból elhagyni rendelik a gyülekezési jogot túlságosan is korlátozó passzusokat, valamint a közösség elleni izgatás esetkörénél előirányzott riadalomkeltési alakzat elhagyását is. Tisztelt Képviselőtársaim! Már előre jelzem, hogy hasonló tartalmú módosítást az egyesülési jogot érintő résznél is szívesen látnánk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden demokratikus társadalomban kényes kérdés azoknak az ügyeknek a kezelése, amelyekben egyes személyek vagy csoportok a szabadságjogok sáncai mögül támadják azokat az értékeket, amelyeket éppen a szabadságjogok hivatottak védelmezni. Különösen érzékeny téma ez egy olyan társadalomban, mint a miénk, amelynek a XX. században mind a fajvédő eszmék pusztításából, mind a szabadság általános elvonásából kijutott.

Hogyan lehet a szabadságjogokkal visszaélő személyek ellen a jog eszközeivel fellépni anélkül, hogy felidéznénk a szabadságbiztosítékok fellazulásának veszélyét? Ez a lényeges kérdés, amire nekünk választ kell adni. Az, hogy a szabadságjogok nem korlátlanok, nem kétséges, hiszen a joggal való visszaélés tilalma általános jogelv, ami a szabadságjogok területén úgy jelenik meg, hogy a szabadságjogok gyakorlása sem bűncselekményt nem valósíthat meg, sem pedig mások szabadságának vagy jogainak sérelmével nem járhat. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e határa a szabadságnak, hanem az, hogy a különböző esetekben ez a határ hol húzódik és milyen eszközökkel védelmezzük ezt a határt.

A különböző demokratikus államok jogrendszereit vizsgálva láthatjuk, hogy a szabadságjogoknak maximum csak az elméletben létezik valamiféle egységes, metafizikus felfogása, a gyakorlat azonban ennél jóval tarkább.

(17.20)

Ami a szabadság határait illeti, a halálbüntetés mint büntetőjogi szankció például nem alkotmányellenes az Egyesült Államokban, az európai államok közösségéből ugyanakkor kizáró tényező. A véleménynyilvánítás szabadsága például szinte korlátlan az Egyesült Államokban; néhány európai országban, így például Németországban vagy Ausztriában viszont bűncselekmény a náci rémtettek tagadása, bagatellizálása. Azonban ki az, aki közülünk megkérdőjelezné akár az Egyesült Államok vagy Németország, illetve Ausztria jogállamiságát?

Itt jegyzem meg még egy adalékként , hogy az Európai Emberi Jogi Konvenció is hagy egyfajta mozgásteret a tagállamoknak a határok meghúzására. De még ha a határok egybeesnek is, tisztelt képviselőtársaim, a védelem jellege sokszor különbözik. Egyes országokban ugyanaz a jogellenes cselekmény kártérítési felelősséget von maga után, más országokban pedig büntetést.

Tisztelt Ház! Ezeket a különbségeket részben az adott földrészen élő népek eltérő történelmi tapasztalatai, részben eltérő szokásai, hagyományai okozzák. Hangsúlyozom, hogy ez nem valamiféle „folklorisztikus” értelmezése az emberi jogoknak, hiszen e különbségek mögött az a közös cél húzódik, hogy az emberi szabadságot és az emberi méltóságot meg kell védelmezni. Ez mindössze annak a belátása, tisztelt Ház, hogy bizonyos körülmények vagy tapasztalatok miatt egyes értékek egy adott térségben nagyobb fokban veszélyeztetettek, mint egy másik térségben, ezért többletvédelmet kell élvezniük. A legkézenfekvőbb példa erre például Közép-Kelet-Európában a nemzeti kisebbségi jogok kérdése.

Tisztelt Ház! Ami mármost közvetlen témánkat, magát a rasszizmust illeti, az vitathatatlan, hogy Európának és benne Magyarországnak ezen a területen sajnos rendkívül keserű történelmi tapasztalatai vannak. Nem véletlen, hogy Németországban és Ausztriában de újabban már egyre több európai országban rasszista megnyilvánulások elleni fellépésre a jog az általános védelmen túl is többleteszközöket biztosít. Egy olyan kontinensen, tisztelt Ház, amely ebben a században két világháborút, gázkamrákat, lágereket írt a történelem lapjaira, egy olyan században, amely itt, Európában Szarajevóval kezdődött és azzal végződik, amelyben sajnos nemzetközi jogi fogalommá vált az etnikai tisztogatás egy ilyen kontinensen vigyázni kell a pusztító eszmékkel, ki kell jelenteni, hogy ezekkel nem lehet játszadozni. Bűnös mulasztás lenne tétlenül szemlélni az ordas eszmék újbóli beélesítését.

Nagyon helyesen mutatott rá ezért a magyar Alkotmánybíróság 1992-ben, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát igen, de a gyűlöletkeltést nem illeti meg alkotmányos védelem. Abban az elméleti dilemmában tehát, hogy a rasszista megnyilvánulások ellen szükséges-e többletvédelem vagy elég az általános, én a többletvédelem pártján állok. Gyakorlatilag ez a kérdés természetesen eldőlt már és ráadásul a speciális védelem javára , hiszen nemzetközi kötelezettségeink ahogy az már elhangzott többek szájából és a közösség elleni izgatást 1878 óta büntetni rendelő magyar hagyomány és a néhány idevágó speciális büntető tényállás, valamint az Alkotmánybíróság már említett döntése amely a gyűlöletkeltés büntetését életben tartotta mind ennek a bizonyítékai. A speciális védelem eszközei pedig mindezeken kívül jelenleg is fellelhetők a büntető törvénykönyvben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fölvetődik ezután a kérdés, hogy akkor miért van szükség mégis a módosításra. Erre a válaszom az, hogy azért, mert sajnos a jogalkalmazásban egyfajta zavar keletkezett, nekünk pedig el kell oszlatnunk ezt a zavart. Ez a zavar mára már adottság, függetlenül attól, hogy megalapozottan keletkezett-e személyes véleményem szerint megalapozatlanul keletkezett. Azért ne lépjünk fel mondják sokan , mert nincsen jó törvényi tényállás. Eme hozzáállás eredményeként a közvéleményben mára az a benyomás alakult ki, mintha maguk a törvények lennének rosszak vagy joghézagok lennének.

Természetesen a rasszizmus elleni fellépésre felhatalmazást adó törvényekre is igaz az az általános érvényű megállapítás, hogy mint minden az életben ezek is tökéletesíthetők, és ráadásul ha már mélyebbre ásunk megállapíthatjuk, hogy tényleg tökéletesítésre is szorulnak. Azt azonban világosan ki kell jelentenünk innen, a parlament padsoraiból, hogy a rasszista cselekedetek elleni határozott fellépésre a jelenlegi törvények is alkalmasak. A jogalkalmazói oldalon elhangzó mentegetőzések túlnyomó részét én magam felelősségáthárításnak tartom. Nehezen érthető ugyanis, hogy amikor egyes bírák, ügyészek vagy rendőrök a hatályos törvények elégtelenségét próbálják bizonygatni, miért születnek rasszista cselekedeteket elbíráló büntetőügyekben időnként szinte a bűnismétlést bátorító, felháborítóan enyhe ítéletek.

Nehezen érthető, tisztelt képviselőtársaim, hogy rasszista, szélsőséges tüntetést vagy felvonulást miért nem oszlat fel a rendőrség, ha egyszer erre a gyülekezési jogról szóló törvény neki lehetőséget biztosít. Nehezen érthető továbbá, hogy az ügyészség miért nem jár el olyan társadalmi szervezet feloszlatása érdekében, amely teljesen nyilvánvalóan egy már feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységét viszi tovább.

Tisztelt Ház! A fogyatékosságok valódi okát tehát véleményem szerint a jogalkalmazás oldalán kell keresni. Alkothatunk mi, tisztelt képviselőtársaim, bármilyen törvényt, az ítéleteket nem mi hozzuk, a társadalmi szervezeteket nem mi jegyezzük be, és a tüntetéseket sem mi felügyeljük.

Tisztelettel arra szeretném felhívni a jogalkalmazók figyelmét, hogy a mostani eljárásaiknak szokásformáló erejük van. Most teremtik meg azokat a precedenseket, amelyek számottevően fogják alakítani új demokráciánk értéktartalmát. Ezért kívánatos szem előtt tartaniuk, hogy a rasszizmus által motivált cselekedeteknek különösen nagy a társadalmi veszélyességük, hiszen azok nemcsak konkrét személyeket támadnak, hanem a demokratikus társadalom sarkalatos értékeivel való tudatos szembehelyezkedést demonstrálják.

(17.30)

Ezért ezekre, tisztelt Ház, álláspontom szerint teljes határozottsággal és a törvény szigorával kellene lesújtani a jogalkalmazói oldalon.

A jogalkalmazási zavarra nekünk kétféle válaszunk lehet. Az egyik válasz az, hogy a törvényjavaslat több pontját elhagyjuk, és akkor a jogalkalmazók vagy észreveszik, hogy ezzel a döntésünkkel megerősítjük a hatályos törvényt, vagy nem veszik észre. Ha nem veszik észre, akkor változatlanul tovább folyhatna a felelősségáthárító nyilatkozgatás. A másik megoldás az lehet, hogy egy korlátozott, inkább precizírozást szolgáló törvénymódosítással tesszük egyértelművé a jogalkalmazók és természetesen a társadalom felé, hogy preferenciáink a lényegüket érintve változatlanok. A kialakult helyzetben mi az utóbbi megoldást, a törvény szövegét egyértelműbbé tevő korlátozott módosítást támogatjuk, és ezt fogjuk elősegíteni módosító indítványainkkal is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen a megalkotandó törvény világos üzenet arról, hogy a szabadság gyakorlása felelősséggel jár, legyen üzenet arról, hogy a gyűlöletkeltést elfogadhatatlannak tartjuk, és elvárjuk hatóságainktól, hogy a gyűlöletkeltő cselekedetekre határozottan, következetesen és a törvény szigorával sújtsanak le.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)