Szilágyiné Császár Terézia (KDNP)

1996. február 11.

DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Annál is inkább, mert komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy én is visszavonom a felszólalási szándékomat, de a frakciófegyelem kötelez rá. Szomorú vagyok, hogy most nem Torgyán elnök úr után tudok megszólalni, mert általában úgy szokott lenni, de megteszem azért is, hogy államtitkár ne érezze úgy, hogy az ellenzék oldaláról pro vagy kontra érvek nem hangoznak el ebben a Házban, mert azt gondolom, hogy ez a benyújtott törvényjavaslat még a kritikáimmal együtt is valóban nagyon fontos. Megígérem, hogy a késői időpontra való tekintettel rövid leszek.Itt ma napirend előtt Csépe Béla képviselőtársam már beszélt az OECD-hez való csatlakozás jelentőségéről, hogy ez mennyire fontos nekünk. Tehát mindazt, amit a törvényjavaslatban benyújtott az előterjesztő, természetesen mi, kereszténydemokraták támogatjuk.

Három ok miatt került tulajdonképpen e törvényjavaslat benyújtásra. Most egy kicsit zavarban vagyok, mert az államtitkár úr a miniszteri expozéjában csak kettőről szólt, és nem szólt arról az általános indoklásban megfogalmazottakról, hogy a kormány elhatározott szándéka a feketegazdaság megfékezésére... Nem igazán tudom, hogy itt ebben a kavalkádban, ezekben a viharokban, hogy a bizottság dönt, nem dönt, benyújtja a kormány a már módosított előterjesztését egy kormánypárti képviselő által... úgyhogy elnézést kérek, de én erről a harmadik dologról is szólni fogok.

A második indok az volt az általános indoklásban, hogy a külföldi részvétel esetére a jelenlegi szabályozások nem megfelelőek, tehát ezért szükséges a jelenleg érvényes törvényt módosítani. Mivel hangsúlyozta, hogy az OECD-hez való csatlakozás mintegy elvárása, hogy ezen módosítsunk, ezért igazán nem mondhatom azt, hogy ezt a kereszténydemokraták nem támogatják. De azért engedjen meg néhány gondolatot, vagy aggálynak is nevezhetném, mert az természetesen igaz, hogy a külföldi bankalapítás jelenleg érvényes szabályozása, vagyis a kormány engedélyezése nem konform természetesen a nemzetközi liberalizációval, vagyis az egyenlő elbánás elvével. Persze én azt gondolom, hogy a törvényalkotók 1991-ben, amikor a hazai pénzintézetek védelme és a megfelelő reláció, sokoldalúság biztosítása érdekében módosították a törvényt, tudatosan átmenetinek tekintve, akkor bizonyos „gumiszabályokhoz” kötötték ezt a kormányengedélyezést is. Nyilvánvaló természetesen, hogy a versenysemlegesség a hazai alapítással azonos feltételeket követel meg, tehát ez valóban fontos.

Ha körülnézünk, az igazság azonban az, hogy ma már oly ütemben tört előre a vegyesbanki szektor Magyarországon, hogy rövidesen a bejövő netán még bejövő új bankok külföldi tulajdonban már csak a most itt működő vegyes tulajdonú bankoknak támasztanak majd igazán nagy versenyt. Tehát már elég sokan itt vannak, és nyilván az újabb piaci résztvevőknek majd ezektől kell kiharcolniuk a részesedésüket.

A Bankfelügyeletről szólva ugyan az általános indoklás azt mondja, hogy megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, azonban mi azt gondoljuk, hogy vizsgálódási lehetőségük ugyan lehet egy esetben, amikor majd bekérik az üzleti terveket teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségű alapítóktól -; aggályaink vannak, nem a kellő szaktudás hiánya miatt, hogy meg tudják-e majd védeni az álláspontot, hogy esetleg nem jó a piacfelmérés a bejövő bankok részéről. Tehát azzal kapcsolatban vannak aggályaink, hogy hogyan fogják tudni védeni a hazai érdekeket. Azt gondoljuk, hogy ezek a lehetőségek nem a magyar állami szándékokra, hanem a már meglévő belső banki erők érdekérvényesítő képességére fogják bízni vagy inkább csak hagyni, hogy a belső piacot védeni legyen képes.

Csak egy példát hadd mondjak, hogy a fenti, már elfogadott liberális elvek alapján például amerikai bankok megpróbáltak betörni német piacokra, azonban az egyik képviselőjük mesélte el, hogy bizony-bizony „bevert orral” távoztak a német banki piacokról.

Nyilván a már meglévő bankjaink magyar többségű bankokról beszélek nem lesznek majd olyan erőpozícióban, ami elvárható lenne. Nem ismerjük a konkrét tárgyalási feltételeket, így csupán csak hiszünk abban, hogy valóban fontos, hogy ilyen módon történjen a külföldi részvétel liberalizálása.

Nyilván itt az OECD-érdekek az erősek, a pozíciójuk erős, és nekünk csupán egyetlenegy eszközünk maradna: ha tudnánk élni a kölcsönösséggel, ha lenne hozzá tőkénk és persze szakmai hozzáértésünk, hogy külföldön mi is nagyon sok bankot tudjunk alapítani, és persze, ha nem félnénk mi is az orrunk beverésétől, mint az amerikaiak. Tehát azt gondoljuk, hogy ez a szabályozás, ez a liberalizálás mindenképpen az erősebbnek a már meglévő előnye egy regionális integráció-félében.

Azt mondtam, hogy a harmadik kérdésről is szólni fogok. Azt gondolom, hogy nem kell megerősítenem, hogy a kereszténydemokraták nagyon szeretnék, ha a kormány végre komolyan fellépne a feketegazdaság ellen.

(18.30)

Ezért támogatunk minden olyan eszközt, amely erre esélyt ad. Egy dolgot azonban nem szeretnénk! Ha az illetékes szervek megkapják ezeket a jogosítványokat, akkor ne abból induljanak ki, hogy minden állampolgár tudatosan törekszik az állam megkárosítására, vagyis arra, hogy adócsalóvá váljon. Bizonyos, általunk meghozott törvények adnak esélyt arra, hogy ez a tendencia fel fog erősödni. Tehát azt szeretném, ha nem a kis- és középegzisztenciákat zaklatnák esetleg érdemtelenül, miközben nagy halak pedig zavartalanul úszkálnak. Köszönöm szépen.