Szili Katalin (MSZP)

1996. február 11.

DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szóban reflektáljak arra, amit képviselőtársam a napirend utáni mondandójában mondott, különösen azért is, mert aggódik az Erzsébet téri műemléképület iránt. A buszpályaudvart egyébként 1978. január 31-én nyilvánították műemlék jellegű épületté, ezt hangsúlyozom. Indoka kétirányú volt: egyrészt mert ilyen funkciójú építmények között időbeli elsőbbséget élvezett, másrészt pedig, mert saját korának építészetéhez mérten jelentős kvalitással bírt.Hozzáteszem azt is, hogy az 1980-as évek végén már felmerült a buszpályaudvar funkciójának megszüntetése. Ekkor már pályázat kiírására is sor került, és felmerült már ennek a megszüntetése. Ez az épület egyébként a védett építmények azon típusához tartozik, amelynél az épület szorosan összefügg a funkcióval. Következésképpen amennyiben a funkciója megszűnik, úgy önmagában a védettsége is megkérdőjelezendő, egyáltalán érdektelenné válhat. Gondolok itt például a fejépület megtartására.

Megítélésünk szerint a buszpályaudvar jövője esetén a műemléki védettség kérdése másodlagos, tekintve, hogy az épület funkciója nélkül vizsgálva nem valószínű, hogy eredetileg is védelem alá került volna, s e funkció a város életében már teher, és előbb-utóbb a Nemzeti Színháztól függetlenül is kitelepítésre került volna. Itt visszautalnék újra a nyolcvanas évek végén tett kísérletekre. A védelemmel elérhető állapot nem feltétlenül kedvezőbb a védettség megszüntetése után beálló állapotnál. Hozzáteszem azt is, hogy a védelem megszüntetése iránt ez ideig még nem történt kezdeményezés. Hozzáteszem azt is, hogy a műemléki védettség feloldása a művelődési és közoktatási miniszter, valamint a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter együttes kompetenciája. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)