Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Ház! Országos jelentőségű eseményként kell értékelnünk, hogy Magyarországot a múlt héten felvételre alkalmasnak találta a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet rövidítve használt nevén az OECD , így hamarosan beléphetünk a világ legfejlettebb országainak exkluzív klubjába, Csehország múlt évben történt felvétele után, megelőzve Lengyelországot.Először is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a gazdasági jogrendszerünk fejlettségét elismerő esemény jogállamiságunk és piacgazdaságunk lényegében az elmúlt ciklusban elindult fejlődésének eredménye akkor is történt a jelentkezés , ugyanakkor euroatlanti integrációnk fontos láncszeme is, így a következő ciklusok, kormányok számára is döntő jelentőségű. Mivel az Európai Unióba még nem vettek fel olyan országot, amely nem volt tagja az OECD-nek, számunkra a küszöbön álló felvétel jelentőségét nem nagyon lehet alábecsülni.
Ugyanakkor a dolognak ez csak az egyik oldala. Szinte a felvételi vizsgával egy időben tette közzé a Világbank tanulmányát a hazánkban gyarapodó szegénységről. Igaz, a tanulmány korábbi időszakot érint, de a helyzet azóta egyértelműen romlott. A reálkeresetek 1994-ben három százalékkal javultak ugyan, de tavaly tíz százalékkal csökkentek még 1991-ben is csak négy százalékos volt a csökkenés. Ezért e kétségtelenül nagy jelentőségű belépés előtt fel kell hívnunk a figyelmet: egyre több embernek van mindennapi megélhetési gondja Magyarországon. Ez nem feledhető el a gazdagok klubjába való belépéskor. Sajnos ma hazánkban létminimum-számítás nincs a KSH 1994-ben adott közre ilyen számítást , viszont a megélni igen nehezen tudók egyre szaporodnak. Vannak olyan mutatók, amelyek nem statisztikai számokból állnak: ilyen a nemzeti közérzet, a jövőbe vetett bizalom. Azonban a létminimum-számítás nem ilyen kategória, azt nem szabadna nélkülöznie ennek az országnak.
(15.20)
Minden makroszintű javulás mellett folytonos mementó a népesség számának alakulása, a családokat, a gyermeknevelést sújtó intézkedések továbbra is a legkomorabb színekkel festik távolabbi jövőnket. Sajnos, a lecsúszó középosztály immár egyáltalán nem vízió. A lakosságot teljesen értelmetlen és fölösleges intézkedések is sújtják, mint az előbb terítékre került előlegügy is.
Szorosabban a gazdaságra térve, igen aggasztó a magas szintű mutatók javulása mellett az eddig eredményeket produkáló mikrogazdaság olyan megszorítása, melyben a megindult növekedést is megszüntető visszaesés lehetősége van. Gondolok itt elsősorban az egyéni vállalkozók terheinek képtelen növekedésére.
Manapság vezetőink a szociális kihívások növekedéséről beszélnek. Úgy vélem, nem árt itt is emlékeztetni, hogy a kihívók nem e területeken keresendők, a birtokon belüliek féktelen önzése taszítja lefelé az egyre szélesebb rétegeket. A társadalomban nem működik a szolidaritás elve.
OECD-tagságunk közeledtével országunk a latin-amerikanizálás felé tart. Az OECD-nek az egy Mexikón kívül más latin-amerikai tagja nincs; nem véletlenül. Felelős kormányzati politikával el kellene kerülni ezt a szakadékot, felvételi bizonyítványunk sötét lapjait is fényesebbre kellene kicserélni. Az OECD-be való belépésünk talán erre is kötelez minket. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)