Sándorffy Ottó (FKGP)

1996. február 11.

SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Már elszoktunk attól, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetését a kormány időben az Országgyűlés elé terjessze, és az időben, vagyis a költségvetési törvénnyel együtt kerüljön megtárgyalásra és elfogadásra, legalább a tárgyévet megelőző decemberben. Különösebb panaszra azonban nincs okunk. Most február közepe van, talán március első felében már lesz törvény a társadalombiztosítás idei költségvetéséről. A tavalyi évhez képest tehát komoly javulás várható, akkor ugyanis kormányunk késlekedésének hála csak májusban, túl az év harmadán született meg a törvény. A kormány érezhetően nem viseli úgy a szívén a társadalombiztosítási költségvetés ügyét, mint a jelző nélküli költségvetését. Pedig a társadalombiztosítás 1100 milliárdos főösszege igazán nem csekélység. Az igazi kérdés azonban az s talán ezzel magyarázható a kormány magatartása , hogy e költségvetésnek végül is ki a gazdája. Ha a gazda az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, akkor mi köze ehhez az Országgyűlésnek? Ha pedig az Országgyűlés a gazda, ha ő fogadja illetve mi fogadjuk el a társadalombiztosítás költségvetését, akkor az önkormányzatok hatásköre elsősorban a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzaté tisztázásra szorul. Vajon az önkormányzatok: állam az államban?

Nemcsak hatásköri problémák várnak tisztázásra. Az egészségügy reformra szorul, ami legfeljebb tükröződhet a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésében, de nem ott dől el. E költségvetés elfogadásának vagy elutasításának nincs is jelentősége, hiszen a nyugdíjakat folyósítani kell, akár teszik, akár nem, a betegeket meg kell gyógyítani tehát semmi tétje ennek a költségvetésnek. E költségvetés megtárgyalására és elfogadására azonban e Ház által hozott törvény kötelez bennünket.

Ami ennél fontosabb lenne, az az egészségügy finanszírozásának reformja, az egészségügy sajátos belső érdekviszonyának megváltoztatása, a rendszer újrastruktúrálása. Ehhez azonban ötletek, ideák, gondos tervező- és szervezőmunka szükséges, s a kormánypártokkal oly szoros kapcsolatot ápoló lobbyk visszaszorítása. Ezért várjuk, hogy végre megismerhessük a kormány által nagy zenebonával beharangozott államháztartási reform részeként az egészségüggyel kapcsolatos elképzeléseket. Ezen elképzelések csak remélni tudjuk kellően megalapozottak lesznek ahhoz, hogy valóban a magyar egészségügy reformját eredményezzék, és a kormány lesz elég erős ahhoz, hogy megszabaduljon a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekelt lobbyk befolyásától. Félő azonban, hogy azok épp most nyújtják be a számlát.

Lehetséges, hogy a kormány és a kormánypártok szakértői valahol elmélyülten dolgoznak az egészségügyi reformon, de ennek még semmi eredményét nem tudtuk felfedezni. Amit látunk, az a kapkodás, az ötlettelenség, a tanácstalanság. Például meglátásunk szerint a pénzügyminiszter úr egészségügyi reformkedve kimerül abban, hogy a kormányon belül ellenez és leépíteni kíván egészségügyi területen mindent, amit feleslegesnek vél. Az államháztartás rövid távú érdekeivel szemben fogatlan nemzet víziója áll. Az utóbbi idők hasonló történetei közül emlékezzünk csak a mentőszállítás 100 forintjaira; szégyenteljes és nevetséges.

Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslathoz számos súlyos és súlytalan megjegyzés fűzhető. Bírálat tárgyává lehet tenni, hogy ez és ez a tétel miért ennyi és amannyi. Ezeket az észrevételeket természetesen a legnagyobb jóakarattal és szakértelemmel fogják képviselőtársaink az általános és a részletes vita során elmondani. De a Független Kisgazdapárt véleménye szerint a társadalombiztosítási költségvetés kulcsa nem a benyújtott törvényjavaslatban, hanem még mindig a gondosan titkolt reformokban lesz. Ezt várjuk, s egyben reméljük, hogy a kormány nem tekinti az egészségüggyel kapcsolatos ténykedését reformlépésnek, hanem azt az egészségügy felszámolásának suta és a társadalom ellenállásán megbukott kísérletének tekinti.

(16.20)

Ami a Számvevőszék jelentését illeti, meglehetősen tragikus képet fest a tb-n belül uralkodó állapotokról. Mintha az urak hitbizományba kapták volna a költségvetéstől a pénzt. Gondoljunk mi csak a CN-milliók ügye mellett, ami 150 millió forint, az egészségügyi kockázatok csökkentését elősegítő programra, ami 2 milliárd forint. A sajtó erről nagyon keveset írt.

A tb vagyongazdálkodása máig nem szabályozott, pedig a kérdésről törvényt kellett volna benyújtani a kormánynak. Remélem, a kormány ilyen irányú mulasztásait a közeljövőben korrigálni fogja. Átfogó jogszabályokra van szükség, amelyek logikusak, könnyen áttekinthetők, magyarul az egyszerű ember is megérti, és ettől lesz demokratikus, hogy a közember is megérti, és feleslegessé fogja tenni az óriásira duzzadt bürokráciát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)