Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Most újra egy hónapok óta hibernált kérdést vettünk elő, hisz ezt a kérdéskört az Országgyűlés már novemberben kezdte tárgyalni... (Dr. Vastagh Pál: Szeptemberben!)... Bocsánat: szeptemberben kezdte tárgyalni, ezután a napirendről levették ezt a kérdést. Most újra visszakerült, és úgy gondolom, néhány nagyon fontos és azóta véleményem szerint a társadalomban megerősödött és teljesebbé vált kérdésről kell itt szólnunk.
(16.40)
Úgy gondolom, hogy ez a törvénymódosítás nem küszöbölte ki annak ellenére, hogy több képviselőtársam értékesen felszólalt a kérdéskörben az 1992. évi XXXII. törvénynek azt a hibáját, amely hátrányosan rekeszti ki azokat, akiknek férje vagy édesapja a haza védelmében életét veszítette. Ez a kirekesztés alkotmánysértő, mert az eredeti törvény kárpótlást juttat azok özvegyeinek és egyes esetekben árváinak illetve más hozzátartozóinak is , akik a különböző kényszerintézkedések során életüket veszítették. A törvény azonban diszkriminatív módon különbséget tesz a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolt és ott meghalt polgári személyek, valamint a hadifogságba esett és kényszermunkára visszatartott katonák özvegyei között, ha az említettek a kényszermunka végzése során meghaltak. Figyelmen kívül hagyja viszont a törvény azon hozzátartozók veszteségét, akik a hősi halált halt katona elvesztése miatt ugyanúgy viselték a családfenntartó elvesztésének terhét, mint a hadifogságba esett és kényszermunka végzésére visszatartott katonák hozzátartozói.
A most említett két csoportba tartozók visszamaradt hozzátartozói, a harci cselekmények során hősi halált halt katonák hozzátartozói és a harcoló alakulatok kötelékében szolgálatot teljesített, de a szolgálat teljesítése során hősi halált halt munkaszolgálatosok visszamaradt, ellátatlan hozzátartozói az 1945 után keletkezett jogszabályok értelmében egységesen hadigondozottaknak minősültek. Ez a tény ma már érthetetlenül hátrányos különbségtételre utal, amelynek az elesett katonák özvegyei és árvái a szenvedő alanyai.
A hősi halált halt katonák özvegyeinek száma körülbelül a felét teszi ki a napjainkban még életben lévő hadiözvegyek számának, de elképzelhető, hogy ennél is kevesebbet, csak körülbelül egyharmadát. Az érintett hadiárvák száma sem lehet több 10-15 ezer főnél, hiszen csak azok jöhetnek szóba, akik édesapjuk halálakor még nem töltötték be a 16. életévüket. Az elesett katonák egy része sorállományú, tehát nőtlen volt, az idősebb korosztályokhoz tartozó elesett katonák gyermekei közül viszont számosan betöltötték már akkor a 16. életévüket.
A Független Kisgazdapárt a fenti ügyben módosító javaslatot nyújtott be. Remélem, hogy a parlament humanista és hazafias meggondolásból is meg fogja szavazni ezt a módosító javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)