Tóth Pál (MSZP)
TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Remélem, hogy a részletes vitában lesz alkalmunk reagálni azokra a felvetésekre, amiket Sepsey képviselő úr produkált az imént, de én nem erre kívánnék reagálni.Az előttem felszólaló Győriványi képviselő úr figyelmébe szeretném ajánlani a következőket: ez a törvénymódosítás, amely előttünk fekszik, és amely tényleg egy hosszú szünet után került ismét a Ház elé, egyértelműen az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szól, és nem azoknak a kárpótlásáról vagy valamilyen módon való segítéséről, akik harci cselekmények következtében vesztették életüket. Legjobb tudomásom szerint az előző parlament alkotott egy olyan törvényt, amely éppen a háborúban, a harci cselekmények, a bombázások következtében kárt, sebesülést, fogságot szenvedettek gondozásáról szól. Úgy gondolom, ennek a törvénynek nem ez a feladata.
Nem állhatom meg, hogy még néhány megjegyzést ne fűzzek Sepsey képviselő úr felszólalásához. Igen, képviselő úr, azért pihent a törvény egy kicsit, mert nemcsak az egyik legbonyolultabb és legnehezebben megalkotható jogszabályról van szó hiszen annak idején, amikor az eredeti javaslat megszületett, akkor a magyar sajtó hangos volt ennek a törvénynek a komplikációitól, diszkriminatív megoldásaitól és egyebektől, amelyet mindenki elolvashat , hanem azért is kénytelen volt pihenni ez a tervezet, mert én átnéztem a módosító indítványokat, és az ön meglehetősen szűkkeblű módosító indítványát kivéve, kivétel nélkül majdnem mindegyik módosító indítvány a jogosulti kör bővítését szorgalmazza. Majdnem kivétel nélkül, és nemcsak úgy... (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet a rendelkezésre álló idő leteltére.) Elnézést kérek, köszönöm.