Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Parlamentáris demokráciákban a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok felelőssége a kormányt terheli. (Dr. Vastagh Pál: Így van.) Ezt a felelősséget nem lehet megosztani oly módon, hogy az ellenzéki képviselőket bevonjuk a törvény-előkészítés folyamatába, és ezzel megfosztanánk őket attól a lehetőségtől, hogy az Országgyűlésben ellenérveket tudjanak megfogalmazni. Miután több esetben ezek az egyeztetések egyéb törvényjavaslatoknál nem vezettek sikerre, teljesen értelmetlen dolog ilyen kérdésben hatpárti egyeztetéssel beterjeszteni törvényjavaslatot.Ha ez a törvényjavaslat olyan jó lett volna, akkor már decemberben meg lehetett volna szavazni, mint ahogyan ez állandóan szerepelt az Országgyűlés ütemtermében.
Miniszter úrnak arra kellene választ adnia, hogyha jó a törvényjavaslat, amelyet ő terjesztett az Országgyűlés elé, akkor miért nem emelkedett már ez törvényerőre.
Én örülök, hogy el tetszett ismerni, hogy ez egy nagyon bonyolult kérdés, hisz 1992-ben az akkori Országgyűlés úttörő munkát végzett ezen a jogterületen.
A probléma a kormány által beterjesztett javaslattal az, hogy túlterjeszkedik az Alkotmánybíróság által előírt problémakörön, és olyan új jogosultak számára kíván kárpótlást megállapítani, akik más csoportokhoz képest indokolatlan előnyhöz jutnának. Itt a "más csoportokat" szeretném hangsúlyozni, mert a sérelem bekövetkeztét, jelen esetben a hozzátartozók halálát soha senki nem vonta kétségbe. De igenis, az, hogyha valaki 1945. augusztus 1-je után hal meg a hadifogolytáborban, annak a gyermekei 300 ezer forint kárpótlást kapjanak, annak a katonának a gyermekei pedig, aki viszont meghal a fronton, vagy annak a polgári áldozatnak a gyermekei, akiket az átvonuló csapatok gyilkolnak le, ne kapjanak kárpótlást, ez azért elfogadhatatlan, mert alkotmányos diszkriminat megkülönböztetést jelent embercsoportok között.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)