Dobos Krisztina (MDF)

1996. február 12.

DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nincs nyugalom az oktatásban, és mondhatnánk azt, hogy folyamatosan hírek érkeznek arról, hogy iskolákat zárnak be, hogy a felsőoktatásban most már nem lehet nyelvet tanulni, mert nincs rá pénz. Most mégsem erről a kérdésről szeretnék szólni, hanem a gyerekek és a fiatalok kiszolgáltatottságáról. Hiszen mindannyian tapasztaljuk, hogy a gyerekek a szegény sorsú családokban, illetve a munkanélküli családokban sokkal nehezebb helyzetben vannak. Tapasztaljuk és most már nemzetközi mozgalom indult meg , hogy a televízióban az erőszak mennyire hat a gyerekek viselkedésére, és egyre többen vannak, akik magatartási zavarokkal küszködnek: értelmes fiatalok vagy gyerekek, de ugyanakkor a tanulás rendkívüli nehézséget okoz számukra, mert a folyamatos környezeti ártalom, az erőszak, a brutalitás megjelenik.

Éppen ezért gondoltuk azt, hogy rendkívüli jelentősége van annak, ha a nemzeti alaptanterv pozitív értékeket is deklarál. Megdöbbentő volt számunkra, amikor kiderült, hogy a Művelődési Minisztérium által létrehozott és a kormány által elfogadott nemzeti alaptanterv az örök emberi értékeket, a szépséget, a jóságot, az igazságosságot nem merte felvállalni.

Felháborodásunk azonban növekedett, amikor január 30-ai keltezéssel a Művelődési Minisztérium levelet küldött a középiskoláknak és a levél mellé egy plakátot mellékelt. A plakát pedig a következőket tartalmazza kérem képviselőtársaimat, legyenek szívesek megnézni. (Felmutatja. Zaj.)

Ez az az érték, amelyet kötelezővé teszünk az iskolákban? Így kellene megkérdeznem. Hiszen a nemzeti alaptantervben nincsenek értékeink. Ez viszont minden iskolához elkerült, s az a kérése a Művelődési Minisztériumnak, hogy legyenek szívesek kirakni az iskola falára... (Zaj.)., beszéljenek róla a fiatalok, mert hiszen a Művelődési Minisztérium tanügyigazgatási főosztályvezetőjének szándéka szerint önmagában is elgondolkodtató jellegű ez a plakát.

Úgy gondolom, magáért beszél ez a plakát, és magáért beszél az a törekvése a Művelődési Minisztériumnak, hogy nem meri felvállalni az örök emberi értékeket, azonban fel mer vállalni egy ilyen plakátot és azt, hogy erről beszéljenek a diákok.

Itt egyfajta megdöbbentő dolog történik. Hogyan meri a Művelődési Minisztérium körlevélben ismétlem: körlevélben az iskolákat értesíteni, hogy miről beszéljenek?! Hogyan meri a Művelődési Minisztérium felvállalni azt a felelősséget miközben neki rendeleteket kellene hoznia, törvényeket, és miközben szabályozni kell , hogy bizonyos értékeket kötelezővé tegyen, míg más értékeket nem deklarál a nemzeti alaptantervben? Hogyan meri a Művelődési Minisztérium a tolerancia jegyében ezt a plakátot eljuttatni az iskolákba, miközben arról nem beszél, hogy esetleg sérült vagy fogyatékos emberekkel toleránsan kell viselkedni?

Ezért felszólítom a miniszter urat, illetve miniszter úr helyett az államtitkár urat, vizsgálja ki: ki és mikor adott engedélyt arra, hogy a tanügyigazgatás, illetve Szelényi Zsuzsanna miniszteri biztos körleveleket küldjön ki a magyarországi középiskoláknak; ki adott engedélyt, hogy eldöntsék azt, mely értékekről kell beszélni a középiskolákban és mely értékekről nem szabad beszélni és vonja le a következtetéseket. Azt kérem, tájékoztassa a parlamentet, hogy mi történt a tanügyigazgatási főosztályvezető úrral és a miniszteri biztos asszonnyal. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)