Homoki János (FKGP)
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Emlékeztetnék arra, hogy 1957-ben Kádárék halálra ítélték Francia Kiss Mihályt 1919-ben elkövetett kegyetlenkedései miatt. '56-ban Salgótarjánban szemtanúja voltam az ávós, pufajkás gyilkosok kegyetlenkedéseinek, amikor a megyeháza előtti téren 110 fegyvertelen, békés tüntetőt golyószóróztak le. Közöttük két tizenéves diáktársamat. A 110 ember ártatlan halála igazságért kiált, mely Wiesenthalt igazolja.
A legfőbb ügyész szándéka viszont azt igazolja, hogy az '56-os sortüzek irányítóinak és végrehajtóinak a legkisebb büntetés is túl súlyos lenne. Az igazságtételi törvény szűkítette a felelősségre vonhatók körét és a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeit. A legfőbb ügyész azonban még a megmaradt szűkített törvényt is meg akarja semmisíttetni. Ez egyértelmű politikai állásfoglalás, mely ellentétes az alkotmány 2. §-ában kifejtett jogállamisággal, illetve a 70/A §-ban tiltott diszkriminációval.
Alkotmányellenes magatartás helyett inkább a Btk.-ban és a pénzügyi gazdasági törvényekben 1990-től szándékosan hagyott joghézagokkal kellett volna foglalkoznia, amikor is a többségi állami tulajdonú bankok és vállalkozások vezetői kifosztották a rájuk bízott népvagyont. Az ügyészségek sorra szüntették meg az eljárásokat, mivel nem volt a Btk.-ban megfelelő tényállás, amelynek alapján el lehetett volna járni a tolvajok és rablók ellen. Itt kellett volna jeleskednie a legfőbb ügyész úrnak, ostromolni a kormányt a joghézagok megszüntetésére tett indítványaival, amire egyébként törvények kötelezik, így ez munkaköri kötelezettsége lenne.
Kérdezem, hogy hány esetben tett indítványt a Btk.-ban szándékosan hagyott joghézagok megszüntetésére, ugyanis tízmilliárd nagyságrendű vagyonok tűntek el, váltak magánvagyonná, és kerültek külföldi bankokhoz. (Felzúdulás, közbekiáltások a bal oldalon, taps jobb oldalról)
(15.30)
Vagy például olajügyben hézagos volt a jogszabály. Ezért nem lehetett eljárni. ... (Zaj. Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)