Rapcsák András (KDNP)
DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Megtiszteltetésnek veszem, ha az államtitkár úr válaszol.Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt év végén, a kormány által a súlyos mozgáskorlátozott személyek vonatkozásában bevezetett közlekedési támogatás rendszerével kapcsolatban kérem a magyarázatát. Az elmúlt években a mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatási rendszerét meghatározó jogszabályok több alkalommal jelentősen megváltoztak, így '92-ben, '93-ban és '94-ben kétszer is, melyből az utóbbi általánossá tette a közlekedési támogatás évi 12 ezer forintos összegét.
Az elmúlt év végén közzétételre került a hivatkozott kormányrendelet, amely a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatását 5 ezer forint/fő/évben határozta meg, és a mozgáskorlátozottságtól teljesen független tényezőktől például tanulói jogviszony, munkaviszony fennállása stb. tette függővé az alapösszeg növelését szolgáló szorzók alkalmazását, de még a legritkábban alkalmazható két és félszeres szorzó esetében sem haladja meg a támogatás a 12 500 forint évi értéket.
A közlekedési támogatás nagyságának drasztikus csökkentése semmiképpen sem érthető, tekintettel az évek óta tartó magas inflációra, a folyamatosan növekvő üzemanyagárakra és arra, hogy a legtöbb érintett rokkantsági nyugdíjban részesül, és fizikai állapotánál fogva egyszerűen képtelen munkát vállalni. Nem is szólva arról, hogy a munkáltatók sem kapkodnak a mozgáskorlátozott munkavállalók után.
A rendelet szerint súlyos mozgáskorlátozottnak az a személy tekinthető, aki a rendeletben meghatározott mozgásszervi betegsége következtében tömegközlekedési eszközt önerőből nem képes igénybe venni, de életvitelszerűen nem ágyhoz kötött. Ehhez képest a támogatás havonta alig több, mint három liter benzin beszerzését jelenti, ez pedig arra sem elegendő, hogy a támogatott rendszeresen felkeresse háziorvosát, illetve a szükséges szakorvost. Pedig a rendelet 21. § (3) bekezdése szerint a '96. január 1-jét megelőzően kiállított első- és másodfokú szakvélemények '96-tól közlekedési kedvezmény iránti kérelemhez nem használhatók fel, vagyis a súlyosan mozgáskorlátozott személyeknek újra igazolniuk kell korlátozottságukat, pedig a végtagok tudomásom szerint nem sarjadnak újra, és legtöbbször más esetben is kétséges vagy kizárt a javulás vagy felépülés lehetősége.
Összefoglalva, arra kérek magyarázatot, hogy mi indokolja a súlyosan mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatási rendszerének ilyen arányú szűkítését, hiszen az életszínvonal romlásával éppen szélesíteni kellene a támogatások körét és növelni mértéküket. Másrészt, miért nem fogadhatók el a '96. évben a mozgáskorlátozottak által sokszor nagy nehézségek árán beszerzett, korábbi orvosi szakvélemények? És végül, mennyiben vette figyelembe a kormány a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének véleményét a rendelet kidolgozásakor? Kérem államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)